Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Kicsit irigykedsz a gyerekre, amiért zongorázni járhat? Már évek óta szeretnél megtanulni valamilyen hangszeren játszani, de egyre csak halogatod? Esetleg valami új hobbit keresel? Sosem túl késő elkezdeni!
Azt már régóta tudjuk, hogy miért jó, ha gyerekkorban kezdünk zenét tanulni: kutatások bizonyítják, hogy a zenetanulás segíti az idegpályák kapcsolatának optimális kialakítását. A logikus gondolkodás, a nyelvi és a matematikai készségek egyaránt magasabb szintűek azoknál, akik már gyermekként megismerkednek a hangok és dallamok világával. Az önkifejezés, a kreativitás és a tanulás szeretete szempontjából sem mellékes, hogy tanultunk-e zenélni vagy sem. Kamaszok körében végzett vizsgálatok azt mutatják, hogy többek között a következő területeket fejleszti a zene: az esztétikai érzék, az identitás, a szocializáció, az érzelemszabályozás, az érzelmek feldolgozása és a motiváció.
De mit tegyünk, ha már régen kinőttünk a kamaszkorból, zenélni viszont még mindig nem tudunk? Vagy gyerekként tanultunk ugyan valamilyen hangszeren játszani, de már régen elfelejtettük? A felnőtteknél sokszor egy-egy zenedarab hallgatása után ébred fel a vágy, hogy szeretnének a zenével behatóbban foglalkozni. Ilyenkor természetesen már nem az a cél, hogy profi muzsikus váljon belőlünk, hiszen ők sokszor napi 6-8 órát gyakorolnak éveken, évtizedeken át. Ugyanakkor a kikapcsolódásra és a kreativitás örömére kár lenne nemet mondani!
Fejleszti az agyi kapacitást
Noha a hallásunk 5 éves kor után általában nem fejlődik tovább, és az idegpályák is kialakultak az agyban, a zenetanulás elősegítheti az agy szerkezetének és működésének úgynevezett neuroplasztikus változását, amely segít fenntartani az egyébként hanyatló érzékenységét. Ha valamilyen hangszeren játszunk, izmainkon kívül használjuk érzékszerveinket és intellektuális képességeinket is. Egyszerre olvassuk a kottát, tartjuk a ritmust, végzünk valamilyen mozdulatot és hallgatjuk az eredményt. Nem csoda, hogy zenészekkel végzett tudományos kísérletek óriási agyi tevékenységet mutattak.
Senki nem nyaggat, hogy gyakorolj
Amikor valami kötelező, nem fűlik a fogunk hozzá. Felnőttként azonban csak a saját elhatározásunkon és kitartásunkon múlik, meddig jutunk el hangszeres tanulmányainkban. A videómegosztó csatornákon számtalan olyan videóval találkozhatunk, amelyeket felnőttként hegedülni tanuló felhasználók töltöttek fel. A hegedű az egyik legnehezebb hangszer: csak ahhoz, hogy a Süss fel, nap!-ot eljátsszuk, egy-két év tanulás szükséges. Aki felnőttként kezd hegedülni, már néhány hét alatt eljuthat idáig, sőt, bonyolultabb darabokig is akár.
Kiváló stresszlevezető
A zene ösztönös, mélyről jövő, önkifejezésre alkalmas eszköz, így terápiás célból sem haszontalan. Kifejezhetjük érzéseinket: örömünket, fájdalmunkat, hovatartozásunkat, ugyanúgy, mint egy festő, aki érzéseit a vászonra viszi. Ha unalmas a munkánk, kiszakít az egyhangúságból, ha túl stresszesek vagyunk, segíthet megnyugodni. Hozzásegít a mentális frissességhez, aminek viszont a mindennapi élet gördülékenységében van nagy szerepe. Sok esetben segít a kezdődő depresszió, általános szorongás és a lelki problémák feldolgozásában is.
Jobb időbeosztás, új kapcsolatok
Természetesen nem könnyű időt szakítani bokros teendőink között a hangszeres játékra, de ha mégis megtesszük, az időbeosztásunkon is látszani fog a javulás. A rendszeres gyakorlás segít megtanulni beosztani a napot, azaz koncentrált időt találni arra, amit szeretünk. Ha hasonlóan lelkes amatőr zenészekkel összeállunk, akár új barátságokra is szert tehetünk. A gondolatok, problémák, érzések megosztása, és az egymásra figyelés mindig közelebb hozza egymáshoz az embereket.
