Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
1937. május 6-án reggel az amerikai Lakehurst repülőterén tisztázatlan körülmények között lángra kapott a náci Németország büszkesége, a gigantikus Hindenburg léghajó: minden idők egyik leghíresebb légi katasztrófájában 35 személy vesztette életét, a tragédiáról készült leghíresebb fotó pedig a rockzenének köszönhetően vált igazán ismertté.
Náciellenes szabotázs vagy félresikerült öngyilkosság miatt gyulladhatott ki az óriásléghajó?
A német Ferdinand Zeppelin gróf a magyar Schwarz Dávid úttörő jelentőségű terveinek felhasználásával alkotta meg a 20. század elején irányítható, merev szerkezetű léghajóit, melyeket az első világháborúban a német légierő hadászati célokra vetett be, néhány évvel később azonban már civil használatra, utasszállítóként is forgalomba álltak. A hatalmas, szivar alakú Zeppelin-léghajók különösen az 1930-as években jöttek divatba, amikor az időközben elhunyt gróf utódja, Hans Eckener jó üzleti érzékkel lovagolta meg a különös külsejű, nagy feltűnést kiváltó repülő jármű iránti érdeklődést.
A valaha készült két legnagyobb léghajó, a Graf Zeppelin II és a Hindenburg (utóbbi a nevét Paul von Hindenburg tábornok és köztársasági elnök emlékére kapta) 1936-ban álltak szolgálatba, rendszeresen utasokat szállítva a Harmadik Birodalom és az Egyesült Államok között az Atlanti-óceán felett. A 45 méter magas, 245 méter hosszú Hindenburg rekordsebességgel, alig két nap alatt tette meg az utat Frankfurtból a New Jersey állambeli Lakehurstbe, a drága jegyárak miatt azonban inkább csak az elit tagjai engedhettek meg maguknak efféle kiruccanásokat.
Az említett hajnalon a Hindenburg – ami ekkorra már 35-ször teljesítette biztonságban az utat – a menetidőnek megfelelően érkezett a célállomásra, a rossz időjárási viszonyok miatt azonban várni kellett a leszállással, a kapitány ezért Boston és New York fölé vitte utasait városnézésre. Reggel 7 órakor végre megkezdhették a leereszkedést a repülőtéren, ekkor azonban tűz keletkezett a jobb oldali függőleges vezérsík közelében: a lángok pillanatok alatt szétterjedtek a léghajóban, a jármű eltörött és lezuhant (de a közhiedelemmel ellentétben nem robbant fel). A fedélzeten tartózkodó 97 ember közül sokan kiugrottak a Zeppelin ablakain, így élték túl a katasztrófát, harmincöten azonban (13 utas és a személyzet 22 tagja) szörnyethaltak.
Egyetlen képkockája maradt, de a szerencse mellette állt
A baleset egy csapásra véget vetett a léghajózás divatjának, és rengeteg elméletet szült az okokat illetően: egyesek még azt is megkockáztatták, hogy nem véletlen, hanem Hitler-ellenes szabotázsakció okozta a Hindenburg vesztét, a korabeli bulvársajtó pedig egy, a roncsok között talált pisztolyra hivatkozva azt pedzegette, valaki öngyilkosságot követett el a fedélzeten, ami nagyon rosszul sült el. A borzalmakat számos sajtófotós és a filmhíradó kamerái is megörökítették, az utókor azonban főként egyetlen, kiválóan elkapott fényképre emlékszik, melyet Sam Shere, az International News Photo ügynökség fehérorosz születésű fotóriportere lőtt.
Shere a Hindenburg – akkor még biztonságosnak gondolt – landolását érkezett megörökíteni a sajtó számára: Speed Graphic gépével több felvételt is készített az előkészületekről, annak ellenére, hogy vészesen fogyóban volt a felhasználható képkockák száma. Amikor a léghajó hirtelen lángba borult, a fotós döbbenettel és sajnálattal konstatálta, hogy csupán egyetlen ellőhető képe maradt: tudta, hogy minden pillanat számít, ezért habozás nélkül, gépét nagyjából deréktájban tartva elkattintotta a kioldógombot – mivel nem nézett bele a keresőbe, fogalma sem volt róla, vajon használható minőségűre sikerül-e a kép.
A rockzenének köszönhetően vált újra ismertté a legendás fotó
Másnap, a fotó előhívásakor döbbent rá, hogy óriási szerencséje volt: a képen nem csupán jól kivehető a lángok martalékává váló Hindenburg, de a kompozíció és a fények is kiválóra sikerültek. A felvétel bejárta a világsajtót, 22 évvel később pedig a szárnyait próbálgató Led Zeppelin brit rockzenekar a nevéhez méltón – melynek eredetéről korábban írtunk – első nagylemezének borítóképéül választotta Shere legendás felvételét. A fénykép alapján George Hardie, a londoni Royal College of Art képzőművész hallgatója készített grafikát a lemezborító számára – a név nélkül boltokba került (utólag Led Zeppelin I-ként emlegetett) album hamar rocktörténeti mérföldkővé vált, új nemzedékek számára téve emlékezetessé a híres sajtófotót.
A borítókép egy ízben mégis galibát okozott Robert Plant énekes, Jimmy Page gitáros, John Paul Jones basszusgitáros és John Bonham dobos számára: amikor 1970-ben a Led Zeppelin Dániában lépett fel, Zeppelin gróf Koppenhágában élő lánya felháborodva ágált a neves feltaláló emlékét szerinte meggyalázó angol „hülye gyerekek” ellen. A banda beleegyezett, hogy személyesen találkozzon Eva von Zeppelinnel, és úgy tűnt, sikerül meggyőzniük őt szándékaik ártalmatlan mivoltáról, amikor az idős hölgy véletlenül meglátta az említett lemez borítóját: a lángba borult léghajó képe annyira felbőszítette őt, hogy végül a Zeppelin kénytelen volt álnéven fellépni a skandináv országban.
