Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Otto von Bismarck, a Vaskancellár nem csupán a 19. század egyik legjelentősebb államférfija volt, igazi párbajhősnek számított, élete során huszonhárom alkalommal állt ki párbajozni, hogy megvédje saját jó hírét a különböző rágalmazásokkal szemben. Mégis megfutamodott, amikor – még porosz miniszterelnök korában – politikai ellenfele kolbászpárbajra hívta ki: de vajon mit jelentett egy ilyen összecsapás, és miért mondott nemet Bismarck?
A porosz junker családból származó Bismarck jogász végzettséget szerzett, azonban hamar a politika felé fordult, és fiatalon a tartományi gyűlés tagja lett, később külföldi diplomataként szolgálta hazáját és Frigyes Vilmos királyt. Az 1862-ben trónra lépő II. Vilmos – Frigyes Vilmos öccse – hazahívta, porosz miniszterelnökké és külügyminiszterré nevezte ki a megbízható, konzervatív királypártiként ismert Bismarckot, akinek célja kormányfőként az osztrák dominancia megtörése és Poroszország hatalmi pozícióinak megerősítése volt.
Fonálféreggel fertőzött kolbászt etetett volna ellenfelével
A miniszterelnök heves ellenállásba ütközött a parlament reformpárti, liberális többségével szemben, akik nem nézték jó szemmel intézkedéseit, különösen a hadsereg nagy méretű fejlesztését – egyik legmarkánsabb ellenlábasa a természettudósként és politikusként is elismert Rudolf Virchow volt, aki már az 1848-as forradalmak lelkes híveként szembekerült az abszolutizmust védő, ultrakonzervatív Bismarckkal. A két férfi leghevesebb szóváltására 1865-ben került sor: Virchow nyílt kirohanásban rótta fel a kormányfőnek, hogy míg az állam újabb forrásokat csoportosít át a katonai költségvetésbe, a kórházakban, menhelyeken, vágóhidakon áldatlan állapotok uralkodnak, az embereket pedig a kolera tizedeli.
Bismarck nem tűrte szó nélkül a rágalmazást, párbajra hívta ki a liberális frakció hangadóját, és a szabályok értelmében felkínálta számára a fegyverválasztást: a patológia atyjaként emlegetett orvos-biológus válaszában a kolbászt jelölte meg fegyverként. A történetnek kétféle változata ismert, az egyik szerint a miniszterelnök a bizarr tréfának hangzó felvetést azonnal visszautasította, a másik verzió azonban úgy tartja, előtte még kiderítette, mit is takar pontosan Virchow ötlete.
Otto von Bismarck visszalépése
A tudós-politikus azt javasolta, mindkét fél kapjon egy-egy kolbászt, amit egymás szeme láttára meg kell enniük: míg az egyik kolbász ártalmatlan, a másik trichina fonálférgeket tartalmaz, melyek a fertőzött hús elfogyasztójánál halálos kimenetelű szívizom- vagy bélgyulladást okozhatnak – természetesen egyik párbajozó sem tudja, a kettő közül melyik kolbász kerül a tányérjára. Nem csoda tehát, hogy a totális őrültségnek hangzó, azonban rendkívül frappáns ötletet Bismarck teljes mellszélességgel elutasította, és saját magát meghazudtolva meghátrált egy párbaj elől.
A hírhedt kolbászpárbaj-kihívás történetét elsősorban a német bulvársajtó kezdte híresztelni, azonban egyáltalán nem biztos, hogy valóban megtörtént: a korabeli források, Bismarck és Virchow levelezése bizonyítják, hogy a becsületében sértett kormányfő tényleg kihívta párbajozni ellenlábasát, a kolbászos ötlet azonban egyik fél írásaiban sem szerepel. A levelek tanúsága szerint Virchow udvariasan kihátrált a kihívás elől és bocsánatot kért Bismarcktól, amely gesztus vérontás – és kolbászevés – nélkül zárta le kettejük konfliktusát. Akárhogy is legyen, a történet – vagyis inkább legenda – azóta is kering annak szemléltetésére, hogyan képes az agyafúrt tudós túljárni a rideg katonaember eszén.
