Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Szerda délután van. Nem tudom tovább halogatni a cikk megírását, holnapra van betervezve. Nehezen kezdek bele, nehezen jönnek a szavak. A böngészőmben megnyitott ablakok között kattingatok, amikor meglátom a Facebookon a posztot: napra pontosan öt évvel ezelőtt történt a tragédia.
A tragédia, amihez hasonlót senkinek sem lenne szabad átélnie.
Öt évvel ezelőtt a sajtót bejárta a hír, hogy egy 17 éves magyar fiú Máltán, a családi nyaralás közben életét vesztette. A feltámadó szélben egy örvény ragadta magával Bencét, aki testvérével együtt indult fürdeni a tengerbe. Ákosnak sikerült kijutnia a partra, Bencét azonban csak napokkal később, kilométerekkel arrébb dobta ki magából a víz. Ez a történet azonban nem itt kezdődik.
„Egész életében fél szívével egy másik, szebb világban volt”
A könyv betekintést enged az anyasággal járó boldog és embert próbáló pillanatokba, női sorsokba, egy család legintimebb pillanataiba egyaránt. Megtudhatjuk, amit a sajtóból nem, hogy mi történt évekkel, hónapokkal és napokkal a tragédia előtt, és mi az, ami ezután következett.
Angela felejthetetlen nyaralást tervezett kamasz fiaival. Szerette volna megmutatni nekik Máltát, szerette volna, ha egy kicsit közösen szakadnak ki a hétköznapok monotonitásából. Ha újra közel kerülnek, ha visszatalálnak egymáshoz. Az indulást megelőzően több nehézség is adódott, amik ekkor még észrevétlenül vetítették előre a tragédiát.
A baleset a nyaralás második hetében történt. Hogy kivédhetetlen véletlenek sorozata, vagy a sors precíz tervének eredményeként, azt ki-ki döntse el maga. Angela kíméletlen őszinteséggel írja meg az elképzelhetetlent, lemeztelenedve adja át azokat az érzéseket, amik elől nincs menekvés, és amik súlyát egy életen át viseli a szülő, ha elveszti a gyerekét. Belelátunk abba, hogy milyen utat jár be az anya, aki három gyerek helyett végül kettővel száll fel a hazafele tartó repülőre, és mi vezérli akkor, amikor napokkal később úgy dönt, hogy ott akar lenni a fia azonosításánál.
A könyv aprólékos képet fest arról, hogy hogyan lehet békét találni a könyörtelen helyzetben, és mi kell ahhoz, hogy megtanuljunk csitítani az újra és újra feltámadó kételyeket, miközben tükröt tart a társadalmunk elé.
És nincs választásunk, bele kell néznünk. Szembe kell néznünk önmagunkkal, el kell számolnunk azzal a rengeteg mocsokkal, ami Máltáról hazatérve, a legnagyobb fájdalom idején fogadta a családot.
A tévé, az újságok és az internet tele volt a történtekkel, és ahogy az lenni szokott, a közvélemény nem kímélte az érintetteket. Megmásíthatatlan véleményükkel az emberek épp azokba rúgtak bele – és teszik ezt most is, ha alkalom adódik rá –, akik már eleve mélyen voltak. Könnyelműen aggatták a címkéket a felelőtlen anyára, az önfejű kamaszokra, mit sem tudva a történtekről és nem törődve azzal, hogy mekkora károkat okoznak ezzel.
Míg a hazai sajtó a legapróbb darabjaira szaggatta a családot, Angela Máltán olyan tiszteletet, együttérzést és támogatást kapott, ami lehetővé tette számára, hogy megtanuljon túlélni és továbblépni. Hogy közel engedje magához a veszteségeit, erőt merítsen belőlük, és átadja magát az életigenlésnek.
Annak a kimondhatatlanul pozitív erőnek, ami süt a könyv minden oldaláról, és ami legyőzhetővé teszi mindazt, amiről azt gondoltuk, minket fog legyőzni.
A Mikor feltámad a szél húst ér és nem enged, miközben sokkal több ez, mint fájdalom és gyász. Megtanít arra, hogy bármi is történjen, csak rajtunk múlik, hogy találunk-e még örömet az életben.
