A természet csodái mai részében Afrikától a Himalájáig, a felegyenesedett embertől és Nagy Sándortól napjainkig utazunk – a méhekkel.
Létezik Afrikában egy madár, amely nemhogy nem riad meg az embertől, de kimondottan keresi a társaságát. Sőt, segít neki mézet találni – annak reményében, hogy a navigálásért cserébe kap némi részesedést a zsákmányból, miután a méhek fészkét felnyitotta valaki, aki nagyobb és erősebb nála. A feketetorkú mézkalauz (Indicator indicator) nagyon kedveli a mézet és a viaszt is, és azt sem utasítja vissza, ha méhek lárváival kínálják. A mozambiki jao népcsoport ma is mézkalauz segítségével keresi a mézet.
Megfigyelték, hogy a feketetorkú mézkalauz reagál bizonyos emberi hangokra is. Amikor a kutatók felerősítve lejátszották a jaók különleges kiáltásait, megnőtt az esélye annak, hogy a mézkalauz megjelenik, és annak is, hogy a méhekhez vezeti őket: a méz megtalálásának valószínűsége 16-ról 54 százalékra nőtt. Ez bizony egyike azon kevés esetnek, amelynek során kölcsönös, aktív együttműködés történik vadon élő állat és az ember között. Egyes antropológusok szerint ez a sajátos együttműködés egészen a Homo erectus idejéig visszavezethető, ami ékesen bizonyítja, hogy az állatok és az emberek körében mindig is keresett és nagyra becsült étek volt a rovarvilágnak ez a terméke. De vajon hogyan készül a méz? Pontosan mit és hogyan csinálnak a méhek azért, hogy a nektárból sűrű, édes massza legyen?
Amikor a méhek nektárt és virágport szívnak a virágokból, a virágport a hátsó lábukon található kis pollenzacskóba, a nektárt pedig a nyelőcsövük és a gyomruk közti különleges tasakba, a mézhólyagba gyűjtik. Ez megakadályozza, hogy a később mézzé változó nektár összekeveredjen a méhek emésztőrendszerén áthaladó táplálékkal. A mézhólyagban lévő nektárhoz a méhek enzimeket adagolnak, majd amikor visszatérnek a kaptárba, a mézhólyag felöklendezett tartalmát átadják más méheknek, amelyek azt a saját mézhólyagjukban tárolják, míg beljebb viszik a kaptárba, és még több méhnek adják át. Ezután a méz a méhek saját váladékaiból előállított viaszsejtekbe kerül, ahol a felesleges víz néhány nap alatt elpárolog – így jön létre a nagyjából 80 százalékban cukrot tartalmazó méz. Ha nagyon sok nektárt szárítanak egyszerre, a méhek a szárnyaikkal áramoltatják a levegőt a kaptárban, hogy siettessék a folyamatot. Amint a méz betöményedett, a méhek a sejteket viasszal borítják be, így tárolják a kész terméket későbbi felhasználásig – vagy amíg az ember be nem gyűjti azt.
Tudtad-e?
- A mézet antibakteriális és sebgyógyulást serkentő hatása miatt is régóta nagyra értékelik. Állítólag amikor Nagy Sándor 33 évesen meghalt Babilonban, mézzel teli koporsóba tették, ami két éven át megőrizte testét – eddig tartott ugyanis, amíg elszállították alexandriai temetési helyére. Azt, hogy mennyi igaz a történetből, nehéz igazolni.
- Egy dolgozó méh élete során egy evőkanálnyi mézet készít, egyetlen kilogramm méz előállításához pedig több millió virág meglátogatására van szükség.
- Van egy különleges méz, amelyet nem nektárból, hanem a fák levelein élő levéltetvek és egyéb rovarok által előállított cukros folyadékból, az úgynevezett mézharmatból készítenek a méhek. Az édesharmatméz, az erdei méz, a fenyőméz, a harmatméz és a mézharmatméz elnevezések mind erre a mézfajtára utalnak.
- A Föld legnagyobb mézelő méhei a himalájai óriásméhek (Apis dorsata laboriosa), melyektől az itt élő mézvadászok évente kétszer, igen kockázatos módon gyűjtik be a mézet: miközben hágcsókon és köteleken felmásznak a magas szirtekre, felbőszülten zúgó méhek veszik őket körül. Manapság a jelenséget szívesen bámuló turisták nyomására túl sok méhkolóniát fosztanak ki, miközben az erózió és a természetes területek zsugorodása átalakítja a környező tájat, ami hátrányosan érinti a méheket.
Ha érdekelnek a természet csodái, olvasd el sorozatunk előző részét is!
