Minden jel arra mutat, hogy a szokatlan viselkedésforma a csoportos vadászatra vezethető vissza, és összetett érzelmek állnak mögötte.
A fejlábúak osztályába sorolható polipok egyik különös ismertetőjegye, hogy agysejtjeik kétharmadát a csápjaikban hordják, így az egyes karokat önálló rendszer irányítja, ami a többitől függetlenül (és az agy parancsai nélkül) működik. A polipok arról is híresek, hogy képesek az alakváltásra és felvehetik környezetük mintázatát, ami veszélyes vadásszá teszi őket. Apropó, vadászat. A polipok igyekeznek minden eszközt megragadni, hogy könnyebben jussanak prédához. Ennek érdekében még más ragadozóhalakkal is hajlandóak szövetkezni – bár ahogy a legújabb kutatások mutatják, együttműködésük nem nevezhető csörtéktől mentesnek.
Falkán belüli erőszak
A Massive Science beszámolója szerint a fajok közötti együttműködést elsősorban az vezérli, hogy a vadászatnál minél nagyobb területet tudjanak lefedni, illetve a résztvevők más halak gesztusaiból olvasva segítsék a csoportot a zsákmányszerzésben. A kutatók éppen erről a sajátos kooperációról készítettek felvételeket Egyiptom partjainál, amikor valami különösre (mármint a közös vadászatnál is különösebbre) lettek figyelmesek: arra, hogy az Octopus cyanea polipfaj egyedei látszólag minden ok nélkül különféle halakat ütlegelnek csápjaikkal. Valahogy így:
Amikor a polip megüt egy halat, csak kevés energiát kell kifejtenie ahhoz, hogy megzavarja áldozatát, amely így eleshet a zsákmánytól, rosszabb pozícióba kerül a vadászaton, vagy akár ki is esik a csoportól – adtak magyarázatot a jelenségre a kutatók, akik úgy vélik, a polipok így abba is beleszólhatnak, hogy mely egyedekkel portyázzanak együtt. Megfigyeléseik alapján egyes esetekben előfordul, hogy az agresszorok a beavatkozást követő zavart kihasználva gyorsan lecsapnak a közeli zsákmányra, máskor viszont mintha nem jutnának vele semmiféle előnyhöz.
Feltételezések szerint az állatok ilyenkor múltbéli sérelmek miatt vehetnek revánsot uszonyos társaikon, vagy egyszerűen csak okító jelleggel lépnek fel, hogy elvegyék a többi hal kedvét az együttműködés határait feszegető viselkedéstől. Mindez arra utal, hogy bár az agyuk gyökeresen különbözik a miénktől, a polipok összetett kognitív funkciókkal rendelkezhetnek.
