Nem minden cápa vérengző gyilkos, aki emberhúsra feni a fogát – a fura nevű citromcápa meglepően ártalmatlan teremtés, sőt szívesen segít a kutatóknak is.
A citromcápa (Negaprion brevirostris) igazi barátságos óriás – írja a How Stuff Works Animals cikke. Torpedóformájú, masszív teste elérheti a háromméteres hosszúságot, testtömege akár 250 kilogramm is lehet, és harminc évig is képes elélni. A trópusi, szubtropikus vidékeken honos, nevét testének sárga színéről kapta, jellemző fizikai vonása még a két hátuszony és a tompa, lekerekített végű orr.
Miért sárga?
A citromcápa színe a homokkal borított tengerfenékben való elrejtőzésben segít: így sokkal könnyebben képes kilesni leendő áldozatát, melyre főként éjszaka vadászik. Nevével ellentétben egyébként a teste inkább sárgásbarna, mintsem rikító citromsárga árnyalatú.
Mivel táplálkozik?
A citromcápa igen változatos menüt fogyaszt: csontoshalakat, puhatestűeket, langusztaféléket, olykor tengeri madarakat is zsákmányol, de a kannibalizmusra is hajlik – a felnőtt egyedek szívesen falják fel a kisebb vagy újszülött példányokat. Embert nem eszik, mi viszont sajnos szívesen fogyasztjuk őket – a cápauszonyleves egyre népszerűbb csemegének számít, és az uszonylevágás betiltása ellenére évente több millió példány esik áldozatául a vadászoknak, bőrükből pedig ruházatot készítenek.
Ugyan a citromcápa kifejezetten a part menti, sekély vizeket szereti, igen ritka, hogy emberre támadna. A nemzetközi nyilvántartásban mindeddig összesen tíz támadást jegyeztek fel, melyek egyike sem volt halálos kimenetelű. Ennek ellenére nem érdemes közel menni hozzájuk vagy zavarni őket, a fogazatuk ugyanis a többi cápáéhoz hasonlóan veszélyes, és kifejezetten ragadozó életmódra vannak berendezkedve.
Kedveli a társaságot
A citromcápák – más cápafajokhoz hasonlóan – előszeretettel élvezik egymás társaságát, mind az óceánban, mind fogságban szívesen verődnek csoportokba. Ez megkönnyíti számukra a védekezést is: több szem többet lát alapon így hamarabb felismerik a rájuk leselkedő más ragadozókat.
Merre honos?
A faj a trópusi, szubtrópusi, partközeli sekély vizekben él leginkább, a legnagyobb számú populáció a nyugat-atlanti vizekben, New Jersey partjaitól Brazília déli vidékéig, a Mexikói-öbölig és a Karib-tenger térségéig terjedő területen él. A második populáció Nyugat-Afrikában, Szenegál és Elefántcsontpart közelében fordul elő, a harmadik pedig Közép-Amerika csendes-óceáni partvidékéről ismert, Kaliforniától egészen Ecuadorig. Képesek édesvízben is megélni, de nem sokáig – nem kell tehát attól tartani, hogy felbukkannak a Dunában vagy a Balatonban.
A tudósok imádják őket
A citromcápák rendkívül jól tűrik a fogságot és segítőkészek az őket vizsgáló kutatókkal, emiatt rengeteg, a cápákkal kapcsolatos információt köszönhetünk nekik. A faj legjelentősebb kutatója a néhai dr. Samuel Gruber volt, aki 1990-től kezdve évtizedeken át vizsgálta a Bahamákon a citromcápák viselkedését, fiziológiáját, környezetéhez való viszonyukat és azt, hogyan lehet megőrizni őket.
Ez utóbbi fontos szempont, hiszen a citromcápa jelenleg a Természetvédelmi Világszövetség vörös listáján a mérsékelten fenyegetett (NT) kategóriában szerepel. A legnagyobb veszélyt leginkább a túlhalászat és természetes környezetének pusztulása jelenti. Mint a legtöbb cápafaj esetében, a citromcápára is uszonya, illetve egyéb testrészei miatt vadásznak, amiket étkezési és divatcélokra is szívesen használnak, az élőhelyük pusztulása pedig azzal fenyeget, hogy évről évre egyre kevesebb kis cápa születik.
