A valaha élt legnagyobb cápa felfalta testvéreit az anyaméhben

Nem véletlen, hogy az őskor iszonyatos csúcsragadozója, az óriásfogú cápa még ma, több millió évvel a kihalása után is képes félelmet kelteni bennünk. Egykor ezek a hatalmas lények uralták a Föld óceánjait. Egy friss kutatás eredményei szerint utódaik megszületésük pillanatában nagyobbak voltak, mint egy átlagos felnőtt ember. Sok más, ma is élő, nagy testű cápafajhoz hasonlóan a megalodon elevenen hozta világra a kicsinyeit, akik már az anyaméhben kikeltek, és hogy minél előnyösebb pozícióból induljanak a nagybetűs életben, felfalták kevésbé fejlett testvéreiket és a meg nem termékenyített petéket. 

„Kutatásunk eredményei új megvilágításba helyezik az óriásfogú cápa élettörténetét, nemcsak azt, hogy hogyan növekedett, hanem azt is, hogy hogyan fejlődtek az embriói, hogyan hozta világra az utódait, és hogy meddig élhetett” – nyilatkozta Martin Becker paleontológus, a William Paterson Egyetem munkatársa. 

A cápák, így a megalodon is, egész életük során cserélik fogaikat, halálukig akár 40 ezer fogtól is elbúcsúznak. A 26-3,6 millió évvel ezelőttig élt ragadozóknak ez a tulajdonsága valamelyest megkönnyíti a paleontológusok munkáját, de mivel a cápák csontváza porcokból áll, legfőképp gigantikus fogazatuk szolgál táppontul a tanulmányozásukhoz. A fogak mérete alapján tudjuk, hogy az óriásfogú cápa nagyjából tizenöt méter hosszúra nőtt, állkapcsát pedig akár 3,4 méter magasra is nyithatta. 

Noha a megalodon fosszilis dokumentációját leginkább fogak alkotják, néhány csigolya is előkerült, amelyek tanulmányozásával a kutatók még többet megtudtak a titokzatos ősragadozóról. A cápák csigolyáikkal együtt nőnek, így a tudósok a segítségükkel képesek megállapítani egy adott példányhoz tartozó fosszíliákból, hogy az egyed mennyi idős volt a halála pillanatában. A kutatócsoport ezzel a módszerrel állapította meg, hogy az általuk vizsgált maradványok tulajdonosa halálakor körülbelül 9 méter hosszú és 46 éves volt. A csigolyák tanulmányozásával azt is meg tudták állapítani, hogy mekkora volt újszülött korában. 

A világra jött utód hatalmasnak, 2 méter hosszúnak bizonyult, és ezzel a megalodon elnyerte a valaha volt legnagyobb cápakölyök címét is. Bár a ma élő cápák többsége tojást rak, néhányan elevenszülőként hozzák világra kicsinyeiket. Ők a heringcápa-alakúak, rendjükbe pedig a röviduszonyú makócápák, a rókacápafélék és a népszerűtlen fehér cápák tartoznak.

Ezek a ma élő fajok további segítségül szolgálhatnak az óriásfogú cápa alaposabb megismeréséhez. A heringcápa-alakúaknál előfordul, hogy magzati korban felfalják testvéreiket és a megtermékenyítetlen petéket, de vannak fajok, amelyek ennél is tovább mennek. A homoki tigriscápa világra jövetele után is képes megenni testvéreit. Ugyan ezeknek a kannibál cápáknak kevesebb utódjuk születik, de az életben maradtak nagyobb túlélési eséllyel kezdik meg az életüket, hiszen nagyobbak és egészségesebbek. 

Az őskori óceánokat uraló csúcsragadozó tanulmányozása nem csak a múltunk, a jelenünk jobb megismerésében is segíti a kutatókat. „A Földön valaha létezett legnagyobb húsevő, a megalodon fejlődési paramétereinek megfejtése kritikus fontosságú annak megértésében, hogy a nagy húsevők milyen szerepet játszanak a tengeri ökoszisztémák evolúciójában” – mondta Kenshu Shimada, a DePaul Egyetem paleobiológusa.