Kate Sweeny, a Kaliforniai Egyetem pszichológiaprofesszora szinte művészi szinten aggódik. Szinte minden olyan eseménytől szorong, amit nem tud teljes mértékben az irányítása alatt tartani – például azon, hogy szülei betartják-e a kötelező járványügyi előírásokat. Az állandó, de alacsony szintű aggodalom sok embert érint, ám Sweeny esetében ez egyfajta motivációt is jelentett a pályaválasztásban: a félelem és a stressz megértésére szakosodott. Saját tapasztalataiból rengeteg inspirációt merít, s kutatási közben arra is rájött, hogy az aggodalmaskodásnak kifejezetten előnyös oldalai is léteznek.
Fordítsd a hasznodra!
Az aggodalom ugyanis cselekvésre késztethet. A célunk a fenyegetettségérzés csökkentése, ezért motiváltak vagyunk a változtatásra. Ez persze nem jelenti azt, hogy a túlzásba vitt aggódás egészséges lenne, sőt. A stressz egyértelműen rossz hatással van szervezetünkre, ráadásul további károkat okozhat az, hogy csakis a félelmünk aktuális tárgyára koncentrálunk. Ez jelen pillanatban lehet mondjuk a koronavírus, melynek elkerüléséért mindent megteszünk, ám közben mondjuk nem megyünk el az éves rákszűrésünkre, mert két fontos dolog miatt már képtelenek vagyunk szorongani. Ezzel viszont elvetjük annak a lehetőségét, hogy – legrosszabb esetben – időben fedezzék fel a rosszindulatú daganatot, és nagyobb pácban találhatjuk magunkat, mint valaha gondoltuk. Az általánosított, tárgy nélküli, állandó aggodalom ráadásul szorongásos rendellenességgé válhat, ami még több cselekedetünkben akadályoz meg. Ám az a fajta félelem, ami mérsékelt, cselekvésre késztet és egy dologra összpontosít, még a hasznunkra is lehet, legalábbis Sweeny és Edward Watkins, az Exeteri Egyetem klinikai pszichológusa és hangulatirendellenesség-kutatója szerint.
Aki fél a tűztől, tart otthon poroltót
A lokalizálható és hasznossá tehető aggodalom az ausztrálokat sújtó tűzvésszel kapcsolatban is hozott már pozitív eredményeket. A kutatók azt tapasztalták, hogy az emberek sokkal inkább felkészültek a tűzesetek kialakulása elleni védelemben, és végre időben cselekszenek. Aki aggódik azon, hogy a vizsgái nem sikerülnek megfelelően, többet tanul, jobban teljesít. Aki félti a Földet, unokái életterét, hajlamosabb figyelembe venni a környezetvédelmi szempontokat, mint az, aki úgy gondolja, globális felmelegedés nem is létezik. Aki fél a tüdőráktól, hamarabb leszokik a dohányzásról. Aki tart attól, hogy koronavírusos lesz, az betartja a másfél méteres távolságot, helyesen hordja a maszkot és gyakran mos kezet. Watkins szerint három módon is motivál az aggodalom: először is elszánttá válunk a cselekvésre, másodsorban ez nem múlik el hamar, hiszen az aggodalom nem hagyja, harmadjára pedig felkészülünk, tervezünk, és ha tehetjük, megoldjuk a problémát. A túl kevés vagy túl sok aggodalom viszont ugyanoda vezet: lebénít, cselekvésképtelenné vagy érdektelenné tesz.
Így tereld jó irányba az érzelmeidet
Aggódni tehát tudni kell. A folyamatos bizonytalanság lemerítheti érzelmi és fizikai tartalékainkat is. Sokkal könnyebben viseljük, ha időkorlátot szabunk neki – no de mi a helyzet például a járvánnyal, aminek nem látjuk a végét? Az egyik lehetőség szerint a nagy, ismeretlen masszát osszuk fel átlátható szakaszokra, és azokon igyekezzünk túllendülni. Sweeny szerint nagyon fontos még, hogy miután átfutottuk a teendők listáját, és mindent kipipáltunk a megelőzés és a probléma kezelése szempontjából, akkor ne hergeljük magunkat tovább. Helyette igyekezzünk olyan állapotba kerülni, ami csökkenti a félelemérzetet: tereljük el a figyelmünket, próbáljuk ki a mindfulnesst vagy a flow-élményt. Ez utóbbi során teljesen elmerülünk, feloldódunk abban, amit éppen csinálunk – ez lehet adatelemzés, kertészkedés, nyelvtanulás, játékok –, és lehetőleg örömmel tölt el.
A cikk az ajánló után folytatódik
Megjelent az új Dívány-könyv!
Bálint Lilla, a Dívány szerzője új könyvében elmeséli, mi történt az irodalom és a művészvilág híres múzsáival a nagy szerelmek elmúlása után.
Tekintsd meg az ajánlatunkat, kattints ide!
hirdetés
Nem mindegyik módszer segít
Sweeny karanténba még nem helyezett kínai emberek megfigyelése során azt jegyezte fel, hogy a flow-élmény csökkentette a résztvevők magányosságérzését és az egészségmegőrzésre is könnyebben tudtak koncentrálni, míg az oly sokat emlegetett mindfulness nem érte el ezt a hatást. A professzor szerint azért, mert az éberség koncentrálja a bizonytalanságérzetet, míg a flow képes elterelni róla a figyelmet. Épp ezért a mindfulnessgyakorlatokat csak olyan stresszhelyzetekben ajánlja, amelyeknek biztosan látjuk a végét. Hasznos lehet még az aggodalom kordában tartásához a napi rutin kialakítása, a barátokkal, családtagokkal történő rendszeres kapcsolattartás, no és nem árt némi optimizmus sem.
