Kate Sweeny, a Kaliforniai Egyetem pszichológiaprofesszora szinte művészi szinten aggódik. Szinte minden olyan eseménytől szorong, amit nem tud teljes mértékben az irányítása alatt tartani – például azon, hogy szülei betartják-e a kötelező járványügyi előírásokat. Az állandó, de alacsony szintű aggodalom sok embert érint, ám Sweeny esetében ez egyfajta motivációt is jelentett a pályaválasztásban: a félelem és a stressz megértésére szakosodott. Saját tapasztalataiból rengeteg inspirációt merít, s kutatási közben arra is rájött, hogy az aggodalmaskodásnak kifejezetten előnyös oldalai is léteznek.
Fordítsd a hasznodra!
Az aggodalom ugyanis cselekvésre késztethet. A célunk a fenyegetettségérzés csökkentése, ezért motiváltak vagyunk a változtatásra. Ez persze nem jelenti azt, hogy a túlzásba vitt aggódás egészséges lenne, sőt. A stressz egyértelműen rossz hatással van szervezetünkre, ráadásul további károkat okozhat az, hogy csakis a félelmünk aktuális tárgyára koncentrálunk. Ez jelen pillanatban lehet mondjuk a koronavírus, melynek elkerüléséért mindent megteszünk, ám közben mondjuk nem megyünk el az éves rákszűrésünkre, mert két fontos dolog miatt már képtelenek vagyunk szorongani. Ezzel viszont elvetjük annak a lehetőségét, hogy – legrosszabb esetben – időben fedezzék fel a rosszindulatú daganatot, és nagyobb pácban találhatjuk magunkat, mint valaha gondoltuk. Az általánosított, tárgy nélküli, állandó aggodalom ráadásul szorongásos rendellenességgé válhat, ami még több cselekedetünkben akadályoz meg. Ám az a fajta félelem, ami mérsékelt, cselekvésre késztet és egy dologra összpontosít, még a hasznunkra is lehet, legalábbis Sweeny és Edward Watkins, az Exeteri Egyetem klinikai pszichológusa és hangulatirendellenesség-kutatója szerint.
Aki fél a tűztől, tart otthon poroltót
A lokalizálható és hasznossá tehető aggodalom az ausztrálokat sújtó tűzvésszel kapcsolatban is hozott már pozitív eredményeket. A kutatók azt tapasztalták, hogy az emberek sokkal inkább felkészültek a tűzesetek kialakulása elleni védelemben, és végre időben cselekszenek. Aki aggódik azon, hogy a vizsgái nem sikerülnek megfelelően, többet tanul, jobban teljesít. Aki félti a Földet, unokái életterét, hajlamosabb figyelembe venni a környezetvédelmi szempontokat, mint az, aki úgy gondolja, globális felmelegedés nem is létezik. Aki fél a tüdőráktól, hamarabb leszokik a dohányzásról. Aki tart attól, hogy koronavírusos lesz, az betartja a másfél méteres távolságot, helyesen hordja a maszkot és gyakran mos kezet. Watkins szerint három módon is motivál az aggodalom: először is elszánttá válunk a cselekvésre, másodsorban ez nem múlik el hamar, hiszen az aggodalom nem hagyja, harmadjára pedig felkészülünk, tervezünk, és ha tehetjük, megoldjuk a problémát. A túl kevés vagy túl sok aggodalom viszont ugyanoda vezet: lebénít, cselekvésképtelenné vagy érdektelenné tesz.
Így tereld jó irányba az érzelmeidet
Aggódni tehát tudni kell. A folyamatos bizonytalanság lemerítheti érzelmi és fizikai tartalékainkat is. Sokkal könnyebben viseljük, ha időkorlátot szabunk neki – no de mi a helyzet például a járvánnyal, aminek nem látjuk a végét? Az egyik lehetőség szerint a nagy, ismeretlen masszát osszuk fel átlátható szakaszokra, és azokon igyekezzünk túllendülni. Sweeny szerint nagyon fontos még, hogy miután átfutottuk a teendők listáját, és mindent kipipáltunk a megelőzés és a probléma kezelése szempontjából, akkor ne hergeljük magunkat tovább. Helyette igyekezzünk olyan állapotba kerülni, ami csökkenti a félelemérzetet: tereljük el a figyelmünket, próbáljuk ki a mindfulnesst vagy a flow-élményt. Ez utóbbi során teljesen elmerülünk, feloldódunk abban, amit éppen csinálunk – ez lehet adatelemzés, kertészkedés, nyelvtanulás, játékok –, és lehetőleg örömmel tölt el.
A cikk az ajánló után folytatódik
Megjelent az új Dívány-könyv!
A Dívány magazin új kötetével egy igazi 20. századi kalandozásra hívunk. Tarts velünk és ismerd meg a múlt századi Magyarországot 42 emberi történeten keresztül!
Tekintsd meg az ajánlatunkat, kattints ide!
hirdetés
Nem mindegyik módszer segít
Sweeny karanténba még nem helyezett kínai emberek megfigyelése során azt jegyezte fel, hogy a flow-élmény csökkentette a résztvevők magányosságérzését és az egészségmegőrzésre is könnyebben tudtak koncentrálni, míg az oly sokat emlegetett mindfulness nem érte el ezt a hatást. A professzor szerint azért, mert az éberség koncentrálja a bizonytalanságérzetet, míg a flow képes elterelni róla a figyelmet. Épp ezért a mindfulnessgyakorlatokat csak olyan stresszhelyzetekben ajánlja, amelyeknek biztosan látjuk a végét. Hasznos lehet még az aggodalom kordában tartásához a napi rutin kialakítása, a barátokkal, családtagokkal történő rendszeres kapcsolattartás, no és nem árt némi optimizmus sem.
