Durcásan néz, ha kérsz tőle valamit, ellenkezik az összes létező szabállyal, látványosan tudomást sem vesz rólad, és csak a haverjai érdeklik? Sajnáljuk, hogy rossz hírt kell közölnünk, de a házi kedvencek is éppúgy kamaszodnak, ahogy a gyerekek.
A háziállatok hasonló érzéseket váltanak ki belőlünk, mint a gyerekünk, s más időbeosztás szerint ugyan, de ugyanazokon az életszakaszokon is mennek át. A kisgyerek védtelensége, aztán az intenzív játékos, felfedező időszaka arra késztet, hogy óvjuk, öleljük, tápláljuk, gondoskodjunk a biztonságáról, és megmutassuk neki az élet szépségét. Hasonló módon egy kiscicával vagy kutyakölyökkel is így bánunk: ölelgetjük, akár hordozzuk is, fontos a fizikai közelség, a biztonságérzet. Az apróság sokat alszik, lelkesen eszik, elképesztő ütemben nő és kezd el érdeklődni a környezete iránt. Ahogy a hajunkat tépjük attól, hogy a járni tudó gyerekünk már megint megdézsmálta a szobanövényeket, úgy a széttépett plüssjátékokért a kölyökkutyát dorgáljuk meg. Idővel mindkettejüket szocializáljuk, beoltatjuk, taníttatjuk, közösségbe visszük. Miért lenne hát más a kamaszkor az állatoknál, mint az embernél?
Ugyanazon a folyamaton mennek át
Nem más állítja ezt, mint egy sor kutató a Nottingham, Newcastle és Edinburgh Egyetemről – írja a BBC. 69 eb folyamatos vizsgálata után azt tapasztalták, hogy a kutyák ugyanúgy átesnek a kamaszodás fázisain, ahogy az ember, csak rövidebb idő alatt. A vizsgált állatok pontosan ismerték a parancsszavakat, nyolc hónapos koruk körül bekövetkező kamaszkorukban azonban mégis sokkal kisebb arányban engedelmeskedtek nekik. További 285 gazdi kikérdezése után tovább bizonyították, hogy a kutyák is átélik a hormonális ingadozásokkal, az agy felnőtté válásával járó kamaszkort. Persze nem kezdenek dohányozni és káromkodni, sem szőrt festetni, de ugyanúgy figyelmen kívül hagyják az utasításokat, és nehezebb őket tanítani, képezni. Ám viselkedésük csakis a gazdának szól, éppúgy, ahogy a kamaszunk is csak velünk szemben lázad. Idegenek jelenlétében a kutyák hozzák a szokásos kedves formájukat, és nem tépik szét a kedvenc sportcipőnket – csak miután kettesben maradtak velünk.
Ebben a szakaszban szabadulnak meg tőlük a leggyakrabban
Azok a gazdák, akik nem voltak felkészülve arra, pontosan mivel jár a kutyatartás, a kamaszkor időszakában elbizonytalanodhatnak. A cuki, ölelgetni való kiskutyából energikus és ellenszegülésre hajlamos lakli lett, akit nehéz irányítani. Ez az az időszak, amikor a felelőtlen állattartók visszaviszik vagy menhelyre adják az „elromlott” családi kedvencet. Kutyavásárlás vagy örökbefogadás előtt nem árt tehát arról is tudni, hogy 7-8 hónapos kor körül bizony az ebeknél is elérkezik a tinédzserkor, majd – és ezt jó észben tartani – túl is esnek rajta. S hogy addig is mit csináljunk? A szakértők szerint maradjunk következetesek, és büntetés helyett inkább jutalmazzuk a megfelelő magaviseletet. Tartsuk észben, hogy a kutya nem szándékosan viselkedik így, hanem egy erős biológiai változás következtében. Legyünk kedvesek, türelmesek, és várjuk ki a végét.
Nézzük a jó oldalát!
Szülőként hajlamosak vagyunk aggódni kamaszodó gyerekünk barátai miatt: ha nincs elég, az a baj, ha vannak, de kétes hírűek, akkor azért fújunk riadót. Közben elképzelhető, hogy a tinédzserünk kitűnően megértené magát az épp lázadó korszakát élő kutyával. Persze egy állat sem pótolhatja a minőségi kortárskapcsolatokat, de az biztos, hogy „engem senki sem ért meg” típusú gyerekünk pontosan érzi, miért lázad az eb, és szeretetteli, megértő kapcsolatot építhet ki vele. Amikor pedig együtt vannak, sétálnak, játszanak vagy „beszélgetnek”, mi leülhetünk egy csésze teával, és kifújhatjuk az addig bent tartott levegőt (aztán úgyis jön a takarítás). További jó hír, hogy a kamaszkor sem a kutyáknál, sem az embereknél nem tart sokáig. A vizsgálat szerint az ebek a hormonális változások lezárultával visszatértek a normális viselkedési formákhoz és az engedelmességhez. Hogy ez a gyerekünknél mikor következik be, az talán kevésbé látható előre...
