kamaszkor - Dívány

A kamaszkor önmagában is egy érzelmi hullámvasút, amit a mai diákok esetében az iskolai elvárások, a teljesítménykényszer és a közösségi média állandó nyomása csak tovább fokoz. Szülőként és pedagógusként is örök kérdés, hogyan lehetne segíteni a tinédzsereknek a feszültség levezetésében és a lelki egyensúly megtalálásában. A válasz meglepő módon nem a legújabb pszichológiai applikációkban, hanem az iskolai osztálytermekben rejlik. Kutatások bizonyítják, hogy a drámapedagógia az egyik leghatékonyabb, mégis méltatlanul mellőzött eszköz a kamaszkori stressz kezelésére és a mentális egészség megőrzésére.

Amint beköszönt a nyári szünet, szinte minden család otthonában menetrend szerint robban ki ugyanaz a konfliktus. A kamasz gyermek az éjszaka közepéig a szobájában kuksol, pörgeti a telefont, chatel a barátaival, másnap pedig – a szülők legnagyobb bosszúságára – egészen délig ki sem robbantható az ágyból. A felnőttek magyarázata többnyire gyors és kíméletlen: a gyerek fegyelmezetlen, képernyőfüggő, és teljesen szétesett a napirendje. Egy frissen megjelent tanulmány azonban alaposan megcáfolja ezt a képet, és bebizonyítja, hogy a szünidei „lustálkodás” valójában a szervezet legtermészetesebb biológiai igénye.

Amikor a hormonok átveszik az irányítást, a tükör előtt állva sok fiatal hajlamos a végletekig elmenni a tiszta bőrért. Az alkoholos tonikok és a könyörtelen nyomkodás azonban csak olaj a tűzre: a szakértők szerint a tinik többsége éppen a túlzott ápolással okoz maradandó hegeket magának. Lássuk, melyek azok a népszerű, de káros módszerek, amiket azonnal el kell felejteni, ha nem akarunk rontani a helyzeten.

Egyik napról a másikra feleselni kezd, érzékenyebb lesz, és mintha hirtelen megváltozna a világhoz való viszonya. Sok szülő ilyenkor még nem gondol a kamaszkorra, pedig a fejlődéslélektan szerint ezek a változások már a serdülés előszobáját jelentik. A prepubertás időszaka – amely gyakran már 8-9 éves korban elkezdődik – fontos testi, lelki és morális átrendeződésekkel jár.

Nincs menekvés – ha nem figyelünk mindennapi tevékenységeink közben tudatosan a tartásunkra, testünk eldeformálódik, és kialakulnak a mozgásszervi betegségek.

Előbb-utóbb minden lányos anya életében elérkezik a pillanat, amikor a kislányából nagylány lesz. Fontos, hogy ne tabusítsuk a menstruációt, és ne is kezeljük úgy, mintha valamilyen elviselendő, szükséges rossz volna, hiszen a női lét természetes velejárója. Kiskamasz lányunk ébredező nőiségével akkor teszünk igazán jót, ha őszintén és nyíltan beszélünk a témáról – lehetőleg még az első menstruáció előtt.

A kamaszkor tele van változással, drámával és bizonytalansággal – szülőként nem könnyű eligazodni benne. Fontos azonban tudni, mi az, ami a kor sajátossága, és mi az, ami már komoly problémára utal.

Akárhol laktál az országban 1987 közepétől 1999 végéig, neked is szomszédaid voltak Mágenheimék, Taki bácsi vagy Etus. Ha rájuk még emlékszel is, bizonyos képkockák azóta biztosan törlődtek a memóriádból, ezért visszanézésük vidám felismeréseket okozhat.

Ahogyan a társadalom egyre inkább igyekezett megóvni a gyerekeket, úgy próbálta meg kitolni a felnőttkor kezdetét, ezzel a gyerekévek és a felnőttség közt megjelent a kamaszkor, mondja Szél Dávid pszichológus, akinek Tabuk és dilemmák a kamaszok nevelésében címet viselő kötete a közelmúltban jelent meg.

Gyermekkorunkra visszatekintve sokunkat elfog a nosztalgia érzése. Néha meg is feledkezünk róla, mennyi gátlás és szorongás lehet egy gyerek életében is.

Az „eladó lányoktól” elvárták, hogy szépek, tiszták és „rendesek” legyenek, majd lehetőleg 18 éves korukig férjhez menjenek. A falu tekintete szigorúan őrködött a nagylányok erkölcsei fölött, és aki vétett az íratlan szabályok ellen, saját jó hírét (és férjhez menési esélyeit) tette kockára.

A kamaszkor tele van érzelmi, értelmi és szociális megpróbáltatásokkal, amihez szükséges némi stabilitás. Szülőként ebben az időszakban már nem tölthetünk be nagy szerepet, de a korábbi években megalapozhatjuk a segítséget, ami a gyerekeinknek a megküzdéshez kell. A pozitív énképük megalkotása, ami védheti őket, rajtunk is múlik.