Ha minden ember szabadnak született, hogy lehet, hogy minden nő rabszolga? – teszi fel a kérdést Mary Astell, az első angol feminista író. Nemcsak a nők tanuláshoz való jogához ragaszkodott, de alternatívát kínált az „apácazárda vagy házasság” dilemmára is.
1666-ban, amikor Mary született, még nem vonultak az utcán szüfrazsettek, nem gyűjtöttek aláírásokat a szavazati jog elérése érdekében, Gloria Steinem sem írt le egyetlen sort sem. A nők magukra hagyva birkóztak a rájuk nehezedő nyomással. Mary még kifejezetten szerencsésnek mondhatta magát, hiszen viszonylag jómódú középosztálybeli családban jött világra Newcastle-ben. Formális oktatásban nem részesült, papként dolgozó, korábban Cambridge-ben tanuló nagybátyja foglalkozott vele, és az alapokat kiegészítette filozófiával, matematikával, idegen nyelvekkel. A jó eszű kislányból hamarosan tájékozott és művelt ifjú hölgy vált, aki tisztán látta, hogy egy nőnek ugyanolyan értelmi képességei vannak, mint egy férfinak.
A fiatal lázadó
Mary 18 éves korában teljesen elárvult (apját már 12 éves korában elvesztette), ám a családi vagyonnak köszönhetően nem került szegénysorba. Épp ellenkezőleg: Londonba költözött, aktív életet kezdett, rengeteget olvasott, vallásos témájú verseket írt, az elérhető legfontosabb gondolkodókkal és művészekkel tartotta a kapcsolatot. Eközben sem egy gondoskodó férj, sem egy tehetős apa nem pártfogolta, s már ez maga eltért az akkor megszokott életmódtól. Mary nemcsak hitte, de pontosan tudta is, hogy egy nő képes az önálló életvitelre, már ha lehetőséget adnak rá neki. Műveiben arról írt, hogy minden nőnek joga lenne a tanuláshoz, az ügyintézéshez, és ahhoz, hogy ne csupán a házasság legyen az egyetlen életcélja ezen a világon. Azt kérte a férfiaktól, hogy ne zárják be rabként a nőket a négy fal közé, inkább gondoljanak rájuk értelmes teremtményekként.
Senkitől sem ijedt meg
Ha Mary férfinak születik, esze és műveltsége alapján felsőfokú tanulmányokat kezdhetett volna, s minimum papnak taníttatja a családja. Ám nőként élt, így maximum barátokat szerezhetett, akik támogatták a törekvéseiben. Egyik legfontosabb kapcsolata Lady Catherine Jones filantróphoz és nőjogi aktivistához fűzte, akivel haláláig érintkezésben maradt, sőt együtt is laktak. Másik fontos támogatójának maga a canterbury érsek számított, akinek segítségével Mary publikálni kezdte a verseit – természetesen csak azokat, amelyek szorosan kötődtek a valláshoz.
Egy nagyközönség számára író nőre az 1600-as években társadalmi kirekesztés és vádak sorozata várt, Maryt azonban megvédte befolyásos társasága. Megtehette, hogy 1693-ban nyilvánosan szembeszálljon John Norris cambridge-i platonista gondolkodóval, kritizálva annak egyik elméletét. A parázs levélváltás fokozatosan meggyőzte Norrist Mary igazáról, olyannyira, hogy a férfi közzétette az egész levelezésüket. De nem ő volt az egyetlen, akit Astell megváltoztatott: számos híres íróval és filozófussal folytatott levelezést, köztük Thomas Hobbesszal, John Locke-kal vagy Daniel Defoe-val.
A későbbi királynő is támogatta törekvéseit
Mary összesen hat könyvben és két pamfletben osztotta meg a nagyközönséggel gondolatait a filozófia, a vallás, a politika és a nők jogai terén. Hite és konzervatív politikai álláspontja jól megfért a feminizmus korai eszményeivel: Mary úgy vélte, a nőknek Isten adta a jogot az egyenlőségre. Folyamatosan küzdött a nők oktatásáért, hogy ne csupán úgy tekintsenek rájuk, mint egy szép, ám haszontalan virágra a kertben. A protestáns reformáció következtében elvesztett kolostorok helyett új vallási és szellemi közösség létrehozását tervezgette, amely segíti a nők oktatását, és bentlakásos otthonként alternatívát kínál a házasság és az apácasors mellett. Sokan azonban szándékosan félreértették, vallási kérdésként kezelték az ügyet, és emiatt nem épült soha ilyen intézmény, pedig eleinte Anna hercegnő, a későbbi brit királynő is felajánlotta anyagi támogatását.
Barátaival iskolát alapított
Később Mary visszavonult az írástól, idejét pedig továbbra is egy iskola létrehozásának szentelte. Lady Catherine és más közeli barátok támogatásával 1709-ben jótékonysági oktatási intézményt alapított lányok számára, Chelsea-ben. 1731-ig ez kötötte le a figyelmét, ám ekkor a mellrákkal kellett megküzdenie. Hiába élt túl egy fájdalmas melleltávolító műtétet, végül még abban az évben elvesztette a csatát és elhunyt. Művei ekkor még népszerűbbé váltak, rengeteg nő és férfi olvasta őket, olyannyira, hogy egyes tudósok szerint Mary inspirálta Samuel Richardsont a Clarissa című levélregény megírására.
