Erdős Virág: Hogyan írjak a katasztrófáról, ha mások szerint ez a világ rendje?

dívány hosszú hős
Olvasási idő kb. 11 perc

„Körülbelül három nagyregényre elegendő élményt” gyűjtött másfél év alatt a Hős utcai szegregátumban, mégis „vékonyka”, ám annál fontosabb verseskötettel jelentkezik a Margó fesztiválon Erdős Virág. A József Attila-díjas költő rengeteg portréfotót is készített az ott élőkről, amelyek a családok hűtőjén talán mindmáig megtalálhatók, de a Hősöm című könyvbe nem kerültek be. Hogyan éri el mégis a kötet, hogy ennyire mély és sokszor felkavaró benyomásokat szerezhetünk a lakók életéről anélkül, hogy látnánk az arcukat? Erről beszélgettünk a szerzővel, aki azt is elmondta, miért lényeges az önkontroll, ha nálunk kiszolgáltatottabb emberek felé fordulunk.

„Két, sóderig leamortizálódott betonoszlop” jelzi az egykori kaput, amelyen keresztül a Hősöm című kötet nyitószövegében belépünk Budapest legnagyobb, jelenleg felszámolás alatt álló szegregátumába. A kiűzetésről szóló döntés korábban megszületett, gyorshírként meg is jelent a médiában: 600 embernek kell majd elhagynia az otthonát, az épületeket le fogják dózerolni, a helyükre sportpályákat építenek. Ekkor érkezünk a területre, és kezdjük el bejárni a rejtett világot. Mi mindennel találkozunk, és mit lenne érdemes magunkkal vinni a tapasztalatainkból ahhoz, hogy véget vessünk a hasonló társadalmi katasztrófáknak? Erdős Virág költővel készítettünk interjút, aki június 7-én mutatja be új könyvét a Margó fesztiválon.  

Hősöm második verse rögtön azzal szembesíti az olvasót, hogy a kőbányai látogatást ne egyfajta szafariként kezelje, hiszen nem egzotikus vadállatok élnek itt, hanem emberek. Hogyan, milyen módszerekkel képes elérni a kötet többi részében, hogy a Hős utca ábrázolása ne látványosság vagy katasztrófaturizmus legyen?

Az embervadászat és a felebaráti szeretet két véglete között még van egy csomó problémás opció, és szerintem sok múlik azon, hogy ezeknek a veszélyeivel is szembe tudunk-e nézni. Hogy mennyire vagyunk tudatában saját, őszinte odafordulásként megélt tolakvó arroganciánknak, hogy mennyire vagyunk képesek kontrollálni öncélú, romantikus lelkesedésünket, hogy adott szituációban le tudunk-e mondani a számunkra megajánlott kommunikációs lépéselőnyről – ezek és az ezekhez hasonló józan, önkorlátozó megfontolások és finomhangolások döntik majd el, hogy képesek leszünk-e valaha is kikeveredni saját részvétlenségünk egyre sötétebb dzsungeléből, vagy minden lépéssel csak beljebb és beljebb jutunk. 

Erdős Virág új verseskötete a Hős utcában élők történeteinek ad hangot
Erdős Virág új verseskötete a Hős utcában élők történeteinek ad hangotDebreczeni Fanni

Az én „alapozó taktikám”, ha lehet így mondani, a másfél éven át tartó, többé-kevésbé folyamatos jelenlét volt, kezdetben a Hős utcai gyerekekkel foglalkozó Kontúr Közhasznú Egyesületen keresztül, majd, miután ez az együttműködés különféle okok miatt lehetetlenné vált, nélkülük. Körülbelül három nagyregényre elegendő élményt gyűjtöttem össze, és hogy ennek a rengeteg ráfordított időnek-energiának a hozadéka végül csupán ez az aránytalanul vékonyka kötet lett, ennek magyarázata talán épp az előbb említett dilemmákban rejlik.

Hogyan lehet hírt adni egy katasztrófáról anélkül, hogy ne mutatnád az égő házat, vagy épp az áradó folyóban fuldokló embert. Hogyan lehet hírt adni egy katasztrófáról, ha mások szerint ez a világ rendje, és nincs itt semmi látnivaló. Hogyan lehet részvétet kelteni egy katasztrófa áldozatai iránt, ha a közvélekedés szerint ők az okai mindennek, a házat ők maguk gyújtották fel, és a folyók is az ő förtelmes bűneik miatt indultak áradásnak. Nem túlzás, körülbelül ilyesféle nehézségekkel találja szembe magát az ember, ha a kétezer-húszas évek Magyarországán a Hős utcáról szeretne írni. 

A könyvben a szerző élményeit, reflexióit megszólaltató versek (kis kezdőbetűvel, fehér háttérrel) váltakoznak az ott élők történeteinek, tapasztalatainak hangot adó szövegekkel (nagy kezdőbetűvel, szürke háttérrel). Ez utóbbiak gyakran párbeszédeknek az egyik feléből állnak, amitől rögtön jelenetszerűvé válnak az írások, mintha a Hős utca lakói közvetlenül az olvasóhoz beszélnének. Mennyire tekinthetők dokumentaristának ezek a szövegek, és mi az, amiben óhatatlanul az ön hatását tükrözik? 

A szövegek egy része gyerekekkel folytatott beszélgetések alapján készült
A szövegek egy része gyerekekkel folytatott beszélgetések alapján készültMagvető Kiadó

Az alatt a másfél év alatt, amíg heti-kétheti rendszerességgel kint voltam a Hős utcában, sok ott élő gyerekkel összebarátkoztam, sokat voltunk együtt, sokat beszélgettünk. A könyvbe bekerült szövegek voltaképp ezeknek a beszélgetéseknek a sűrítményei, párlatai, kicsit elemelt, itt-ott letisztogatott, megmunkált és valamiképp „helyzetbe hozott” irodalmi variánsai. Pont annyira átiratok, hogy már teljes joggal a magaménak érezhessem őket, de azért még tiszta lelkiismerettel el lehessen sütni velük kapcsolatban azt a bizonyos titokzatos és szuper erős – bár nulla esztétikai relevanciával bíró – „Tényleg ezt mondta!”-érvet. Közben persze – bármilyen érzelgősen és szakmaiatlanul hangzik is –, van még egy fontos, szubjektív adalék: a végtelen szeretet és gyengédség, mégpedig a cserbenhagyók bűntudatával, szégyenével és keserűségével vegyes szeretet és gyengédség, amit az általam megismert Hős utcai gyerekek iránt érzek. 

A Hősöm olyan fotókat tartalmaz, amelyeket ön készített a helyszínen. Felmerült bármikor a munkafolyamat során, hogy emberek is szerepeljenek a képeken? Ha ezt az érintettek nem akarták, akkor nyilván tárgytalan a kérdés. Ha azonban nem ez volt az oka, akkor nem tartott attól, hogy vizuális értelemben reprodukálódni fog az a láthatatlanság, amelyet a kötet éppen eloszlatni igyekszik? 

Ez a dilemma már a 2016-os világító testek – 100 kis budapest című, a hajléktalanság témáját meglehetősen, mondhatni, „felülreprezentáló” könyvem esetében is előjött. Abban a kötetben száz rímtelen szabadversem mellett száz saját készítésű Budapest-fotóm szerepelt, és csupán a kilencvenvalahányadik oldalon bukkant elő először és utoljára egy emberi testrész: egy földön fekvő, hajléktalan ember meztelen lábfeje. Voltaképp mind a kilencvenvalahány ezt megelőző kép és vers ennek az egyetlen fényképnek a felvezetése volt. Kb. ekkorra remélhettem, hogy már sikerült megnyernem az olvasóim bizalmát annyira, hogy elhiggyék nekem, hogy nálam ez a kép, ez az idegen tekinteteknek kiszolgáltatott emberi test „jó kezekben lesz”. Azt teszem vele, amit tennem kell, vagyis a művészi ábrázolás egyrészt végtelenül profán, másrészt egyszerűen dekódolható liturgikus utalásával úgymond térdet hajtok előtte, és ezzel a méltón celebrált közléssel kvázi felmutatom és minden méltatlan vonatkozásától „megtisztítom", valahogy úgy, ahogy az utolsó vacsora előtt Jézus mosta meg a tanítványai lábát, mondván: „A ki befogadja, ha valakit elküldök, engem fogad be; a ki pedig engem befogad, azt fogadja be, a ki engem küldött .” (Jn 13, 20) Ezt most csak azért mesélem el, mert szerintem ennél szerényebb ambíciókkal és csekélyebb mértékű önkorlátozással nem nagyon szabad a másik ember fotográfikus ábrázolására vállalkozni.

A Hősöm című mostani könyvben tulajdonképp ennek a megfontolásnak a jegyében egyáltalán nem szerepelnek testekről, arcokról, emberekről készült fotók. Másfél év alatt persze kismillió fotót csináltam az ott élő gyerekekről. A Hős utcában is, mint bárhol máshol, hatalmas varázsa van a portréfotónak, a kinyomtatott és a lakásban kitett fényképeknek pedig máig virágzó kultusza. Úgyhogy ajándékba néha én is vittem a családoknak egy-egy róluk készült, kinyomtatott fotót, jó érzés arra gondolni, hogy a hűtők oldalán talán mindmáig megőrződtek. De a könyvbe ezek közül természetesen egy se került be. 

A könyvben látható fotókat a szerző készítette a szegregátum két lebontásra ítélt épületében és azok közvetlen környezetében
A könyvben látható fotókat a szerző készítette a szegregátum két lebontásra ítélt épületében és azok közvetlen környezetébenErdős Virág

Bekerült viszont sok minden más. Például a folyton-folyvást hegyekben álló, és valami delejes vitalitással mindig újratermelődő Hős utcai lomok, a fűben-hóban-pocsolyában hánykolódó legkülönfélébb használati tárgyak, a hiányzó ablaktáblákat helyettesítő ilyen-olyan hulladékdarabok a lehasznált hullámpalától kezdve a méretre fűrészelt lakásajtón át a Barca FC-s fürdőlepedőig. Márpedig érzésem szerint ezek a szemérmetlenül extrém vizuális nyomok olyan intenzitással utalnak a még ott élő, valaha ott élt, vagy akár épp ezekben a percekben továbbálló emberekre, hogy tulajdonképp nincs szükségünk az arcukra, hogy lássuk az életüket. A kallódó tárgyaikban a hányatott sorsukat.

Úgyhogy a „láthatatlanság reprodukálódásától” ebben az értelemben talán mégsem kell tartani. Pláne ha mindezeken felül egy minimális esélyt azért a szöveg „láttató erejének” is megszavazunk.

Óvodás- és kisiskoláskorú gyerekekre jellemző, hogy a magyarázatigényük messze túlnő az ismereteik szintjén. Sok mindent nem értenek még, de annál nagyobb kedvvel gyártanak különböző elméleteket a világ működéséről. A kötet viszont fájóan éles kontrasztban áll a gyerekszáj típusú műsorok derültségével – megrázó élmény olvasni, hogy hogyan próbálnak meg a gyerekek olyan jelenségeket (például szerhasználat, öngyilkosság, börtön) beilleszteni a világképükbe, amelyekről ennyi idősen egyáltalán nem is kéne tudniuk. Van oka annak, hogy ennyire hangsúlyos a gyermeki nézőpont megjelenése a könyvben? Számított például az, hogy általában az olvasók is könnyebben tudnak kapcsolódni hozzájuk, vagy esetleg önnek nyíltak meg jobban, mint a felnőttek? 

Annak, hogy a gyerekekkel ültem le először beszélgetni, leginkább praktikus okai voltak. Bár igazság szerint volt egy másik tervem is: arra készültem, hogy alaposan körbekérdezem a házban lakó néniket-bácsikat, hogy ők vajon mit gondolnak az itt élő gyerekekről. Az első egy-két beszélgetés alkalmával viszont olyan erős, a gyerekek felé irányuló – értsd: rájuk projektált – indulatokkal szembesültem, hogy inkább gyorsan letettem a dologról. Az apukám című, időmértékes vers például épp ebből a szomorú tapasztalatból született. 

A cikk az ajánló után folytatódik

Megjelent az új Dívány-könyv!

Bálint Lilla, a Dívány szerzője új könyvében elmeséli, mi történt az irodalom és a művészvilág híres múzsáival a nagy szerelmek elmúlása után.

Tekintsd meg az ajánlatunkat, kattints ide!

hirdetés

Jelenleg sokan, sokféleképpen próbálják átkeretezni azt a képet, ami a Hős utcáról és a Hős utcaihoz hasonló környezetben élő emberekről mára kialakult. Vannak erre sikeres és kevésbé sikeres, tapintatos és kevésbé tapintatos kísérletek, nyilván nem én fogom megváltani a világot, bár nem lenne rossz. Viszont meggyőződésem, hogy annak a közkeletű érvnek a sulykolása, miszerint „a gyerekek nem tehetnek semmiről, ők nem érdemlik meg ezt a sorsot” – nem elég semmire. Nem csak ők, az égadta világon senki se érdemli meg, se gyerek, se felnőtt, se fiatal, se öreg, hogy a 21. században, Európa kellős közepén olyan súlyosan korlátozó, mérgező és traumatizáló szegregációban és mindamellett olyan szélsőségesen ellenséges társadalmi környezetben kelljen élnie, mint a Hős utcaiaknak és a hozzájuk hasonló körülmények között élő szegényeknek és romáknak bárhol az országban. Ha erre itt, a tényleges katasztrófa előtti utolsó utáni másodpercben még sikerült felhívnom néhány békésen álmodozó olvasóm figyelmét, akkor hálás lehetek a sorsnak.

Amikor civil vagy művészeti kezdeményezések különböző társadalmi problémákra hívják fel a figyelmet, gyakori nehézség, hogy jórészt csak azokat az embereket tudják elérni, akik eleve érzékenyek voltak az adott témára. Mit gondol, így lesz ez a Hősömmel is? Vagy akkora a baj, hogy a magukat nyitottnak és az egyenlőség mellett elkötelezettnek tartó olvasóknak is bőven van okuk magukba nézni, ahogy azt a tükör című szöveg sugallja?

Nem kérdés: az utóbbi. Akkora a baj.

Mit ér a pszichológia ott, ahol alig jut étel az asztalra?Mit ér a pszichológia ott, ahol alig jut étel az asztalra?

A mentális egészség nem pusztán akaraterő kérdése, hanem kiváltság is.

Tovább olvasom

Címlapkép: Debreczeni Fanni. Borítókép: Erdős Virág. 

Oszd meg másokkal is!

Ehhez a cikkhez ajánljuk

  • világom
"PAT25, látod a repülőt?" - ez történt a washingtoni repülőbaleset előtti fél percben
"PAT25, látod a repülőt?" - ez történt a washingtoni repülőbaleset előtti fél percben

Kiderült, mi történt a repülő és a helikopter ütközését közvetlenül megelőző 30 másodpercben.

január 30., 13:35

  • világom
Ilyen volt az élet és a szex egy oszmán háremben
Ilyen volt az élet és a szex egy oszmán háremben

Gyönyörű lakosztályok börtönében élték mindennapjaikat a háremhölgyek, akik gyakran egymással vetélkedtek, hogy a szultán ágyasai lehessenek.

január 28., 19:00

  • világom
Több száz nő esett áldozatul Sztálin bizalmasának: virágcsokor után a gulág várta őket
Több száz nő esett áldozatul Sztálin bizalmasának: virágcsokor után a gulág várta őket

Lavrentyij Berija belügyi népbiztosként és az NKVD teljhatalmú vezetőjeként szinte bármit megtehetett. Bárkivel.

január 29., 19:30

  • világom
Ma 30 éve halt meg az író, aki közel egy tucat állatfajt mentett meg a kihalástól
Ma 30 éve halt meg az író, aki közel egy tucat állatfajt mentett meg a kihalástól

Generációk nőttek fel Gerald Durrell regényein és természetfilmjein.

január 30., 05:46

  • világom
Ágyasból lett császárnő: elfoglalta Koreát is Kína első uralkodónője
Ágyasból lett császárnő: elfoglalta Koreát is Kína első uralkodónője

Kínát császárok végtelen sora uralta évezredeken keresztül, közülük mindössze egyetlen volt nő.

január 28., 19:30

  • világom
Háromszor próbálták meg eladni ezt a kisvárost az eBayen, mégse kellett senkinek
Háromszor próbálták meg eladni ezt a kisvárost az eBayen, mégse kellett senkinek

Várost venni az Ebayen? Hihetetlen, de lehetséges!

január 29., 07:26

  • világom
50 évet élt le szobájából ki sem lépve egy budapesti férfi: ilyen volt otthona
50 évet élt le szobájából ki sem lépve egy budapesti férfi: ilyen volt otthona

Budapesti remeteként tengette napjait Áldásy Ignác: ki sem lépett lakhelyéről, alig érintkezett emberekkel, a nőket különösen kerülte.

január 30., 14:38

  • világom
Soha nem látott állatot észleltek a Vértesben
Soha nem látott állatot észleltek a Vértesben

Fokozottan védett állatra bukkantak olyan részén hazánknak, ahol ilyet még sose láttak.

19 perce

  • világom
Magyar húsokat tett feketelistára sok ország, nem engedik be őket
Magyar húsokat tett feketelistára sok ország, nem engedik be őket

Komoly oka van annak, miért nem várnak szívesen egyes magyar húsokat.

január 29., 09:06

  • világom
Ezért a magyar íróért szabályosan megvesztek a nők: igazi gavallér volt
Ezért a magyar íróért szabályosan megvesztek a nők: igazi gavallér volt

Az író lakásába csak azok a nő léphettek be, akiket fia szépnek talált.

január 22., 16:54

  • világom
Bedobott egy kavicsot a vízbe: döbbenes dolog került felszínre az elhagyatott állatkertben
Bedobott egy kavicsot a vízbe: döbbenes dolog került felszínre az elhagyatott állatkertben

Döbbenetes dolog került felszínre a víz alól.

január 28., 12:40

  • világom
Nobel-díjas tudósunk régi otthonát árulják, lehetetlennek tűnik megmenteni
Nobel-díjas tudósunk régi otthonát árulják, lehetetlennek tűnik megmenteni

A tudós otthona 195 millió forintért keres új gazdát.

január 30., 17:30

  • világom
Ezért volt akkora zseni David Lynch: megosztotta titkos módszereit
Ezért volt akkora zseni David Lynch: megosztotta titkos módszereit

Ezek voltak David Lynch különös trükkjei, munkamódszerei.

január 22., 15:10

  • világom
71 éves betörőt csíptek fülön: luxuséttermezésre kellett neki a pénz
71 éves betörőt csíptek fülön: luxuséttermezésre kellett neki a pénz

63 rendbeli betörést ismert be a nyugdíjas férfi.

január 30., 18:00

  • világom
Ezért vonulnak akár önként is börtönbe a japán nők
Ezért vonulnak akár önként is börtönbe a japán nők

Sok japán nőnek nyomós oka van arra, hogy szándékosan törvényt szegjen csak azért, hogy börtönben élhessen.

január 31., 06:00

  • világom
A világ nyolcadik csodájáról kevesen halottak, pedig meseszép
A világ nyolcadik csodájáról kevesen halottak, pedig meseszép

A mesebeli torony, ami elvarázsolta a korabeli utazókat.

január 30., 18:30

  • világom
Pompeji luxusfürdő
Pompeji luxusfürdő

január 28., 17:37

  • világom
Tömegek csodálják meg a nyilvános vécét: a bécsi házát is túlszárnyalta Hundertwasser
Tömegek csodálják meg a nyilvános vécét: a bécsi házát is túlszárnyalta Hundertwasser

Hundertwasser nem csak Bécsben alkotott maradandót: az ötletei alapján megvalósított nyilvános vécéjében a világ másik végén is gyönyörködnek.

január 23., 05:46

  • világom
Kirúgták az egyik legjobb magyar színésznőt, mert kiderült, hogy a nőkhöz vonzódik
Kirúgták az egyik legjobb magyar színésznőt, mert kiderült, hogy a nőkhöz vonzódik

1988-ban hunyt el Gobbi Hilda, a legendás, Kossuth-díjas színésznő, a rádió Szabó család című hangjátéksorozatának Szabó nénije.

január 28., 08:35

  • világom
Egy megromlott házasság miatt lett olyan szigorú a trianoni döntés: vajon igaz a legenda?
Egy megromlott házasság miatt lett olyan szigorú a trianoni döntés: vajon igaz a legenda?

Clemenceau fia magyar nőt vett feleségül, de Michnay Ida nem tudta a trianoni döntést pozitív irányba befolyásolni.

január 26., 18:30

  • világom
Óvodák és iskolák kaptak fenyegető levelet: bombariadó  200-nál több intézményben Szlovéniában
Óvodák és iskolák kaptak fenyegető levelet: bombariadó 200-nál több intézményben Szlovéniában

229 iskola kapott eddig bombával fenyegető levelet.

január 27., 13:36

  • világom
24 dollárért adták el Manhattant, még csak nem is volt átverés
24 dollárért adták el Manhattant, még csak nem is volt átverés

Ma már nem könnyű kideríteni, mennyi az igaz Manhattan megvásárlásának legendájából.

január 24., 07:26

  • világom
A Föld legnagyobb csodája: a tóban lévő sziget, amiben egy tóban lévő sziget van
A Föld legnagyobb csodája: a tóban lévő sziget, amiben egy tóban lévő sziget van

Egy tó és rajta egy sziget egymagában is szép, hát még ha az egész megsokszorozódik.

január 26., 10:06

  • világom
Mindössze 24 napig létezett ez a magyar állam
Mindössze 24 napig létezett ez a magyar állam

Magyarország egy része úgy döntött, önáll államot hoz létre lakóinak.

január 25., 07:26

  • világom
Így élnek ma az emberek Észak-Koreában
Így élnek ma az emberek Észak-Koreában

A világ egyik legelzártabb országa Észak-Korea. Akiknek sikerült elmenekülniük, megdöbbentő beszámolóikkal mutatják be, miként élnek ott az emberek.

január 26., 07:26

  • világom
Árva lány találta fel Svédország híres cukorkáját: tragédiák sora vezetett idáig
Árva lány találta fel Svédország híres cukorkáját: tragédiák sora vezetett idáig

Noha nem volt könnyű nőként boldogulni a 19. századi Svédországban sem, Amalia Erikssonnak sikerült: feltalált édessége máig népszerű.

január 26., 15:10

  • világom
5 gusztustalan tény az ókori görögök életéről
5 gusztustalan tény az ókori görögök életéről

Az ókori görögök élete nagyon eltér a mai emberétől. Ami akkor mindennapinak tűnt, ma kifejezetten gusztustalan lehet.

január 25., 11:40

  • világom
Elmozdult a Föld északi mágneses pólusa: a kutatók sem tudják az okát
Elmozdult a Föld északi mágneses pólusa: a kutatók sem tudják az okát

Öt év alatt közel 250 kilométernyivel került arrébb az északi mágneses pólus helyzete, a kutatók nem találtak magyarázatot az okára.

január 27., 11:10

  • világom
Több millióért árulják a TikTok-os telefonokat a tiltás óta az amerikaiak
Több millióért árulják a TikTok-os telefonokat a tiltás óta az amerikaiak

Elképesztő árakat kérnek egy olyan telefonért, amelyre telepítve van a TikTok.

január 24., 11:40

Érdekességek