Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Kisebb csodaként került be tavaly a hírekbe az az asszony, aki majdnem három évtized után ébredt fel a kómából. De vajon tényleg arról van szó, amit a média állít?
Az Egyesült Arab Emírségekben élő Munira Abdulla 1991-ben, 32 éves korában szenvedett autóbalesetet, miközben sógora fuvarozta őt és négyéves fiát az iskolába. Utóbbiak megúszták a balesetet, Abdulla viszont kómába esett. Huszonhét év után azonban, 2018 nyarán magához tért, és még a fia nevére is emlékszik. Jenny Kitzinger, a Cardiff Egyetem kómával és tudatzavarokkal foglalkozó kutatóközpontjának professzora a Convesation hasábjain vizsgálta meg az esetet, és tette fel a kérdést, hogy valóban csoda történt-e.
Éber kóma
Abdulla történetét először az emírségekbeli The National napilap adta közre, melynek nyomán a nemzetközi hírszolgálatok is átvették a meghökkentő, egyben reményt adó sztorit. A varázslatos felépülés kapcsán azonban számos kétely fogalmazódott meg a közvéleményben. Kitzinger szerint, aki tüzetesen átfutotta az eredeti beszámolót, a különböző sajtótermékek gyakran összemosnak bizonyos orvosi fogalmakat, és ez ebben az esetben is előfordult.
Orvosai beszámolója alapján ugyanis Abdulla „minimálisan volt tudatánál”, vagyis egyfajta éber kómában volt. Ezt nem szabad összekeverni az általános értelemben vett kómával, amelynek során a páciens egyáltalán nincs tudatában saját magának és a környezetének. Bár igencsak csekély mértékben, de képes volt érzékelni a környezetét, kinyitni a szemét, kis ideig koncentrálni valamire. Ebben az állapotban pedig jóval nagyobb az esély a felépülésre, mint a teljesen vegetatív kóma esetében.
A különböző terápiás eljárások is sokat segíthetnek abban, hogy a hasonló agysérüléssel kezelt páciensek felépüljenek. Nem véletlen, hogy Abdulla egy évvel „csodás” ébredése előtt került át egy németországi klinikára, ahol orvosai fizikoterápia segítségével erősítették az izomzatát és az immunrendszerét, emellett a végtagjait is megműtötték, és epilepszia ellen szedett gyógyszereit is lecserélték. A terápiának köszönhetően Abdulla állapota folyamatosan javulni kezdett – ebben pedig semmiféle varázslat sincsen.
Nem minden csoda, ami annak tűnik
A különböző sajtótermékek a felépülés mértékét is jelentősen eltúlozták – véli Kitzinger. A huzamosabb eszméletvesztést követően magukhoz térő betegek gyakran súlyosabb mentális és fizikai károsodás tüneteit mutatják, és továbbra is mások felügyeletére szorulnak. Emlékeik csupán foltokban térnek vissza, és csak nehézkesen képesek kommunikálni a környezetükkel. A National beszámolója egybevág ezekkel a tapasztalatokkal. Eszerint Abdulla a felébredés után képes volt kinyitni a száját és reagálni bizonyos ismerős ingerekre, például kimondani a fia nevét, köszönteni az orvosokat, illetve folytatni egyes, a Koránból származó versszakokat.
Ez azonban még korántsem jelenti azt, hogy az asszony teljes mértékben magához tért volna, és ott folytathatná az életét, ahol három évtizeddel azelőtt abbamaradt. A szakértő szerint fontos, hogy egészséges szkepticizmussal fogadjuk a hasonló híreket, és mindig vizsgáljuk meg, mi áll valójában a harsogó újságcímek mögött. Abdulla története inspirálóan hathat a hasonló állapotban lévő emberek hozzátartozóira, és számos etikai dilemmát is felvet például az eutanáziával kapcsolatban, de azt látni kell, hogy nincs szó csodáról.
