A gyógyuláskor a hangsúly egyre inkább az aktív részvételre, az értelmezésre és a biztonságos mozgáshoz való visszatérésre kerül.
Egy indiai kislánynak életmentő műtéten kellett átesnie, amelynek során az orvosok egy 8 centiméteres szöget távolítottak el az agyából.
A műtét szó hallatán sokan azonnal szorongani kezdenek. A félelem érthető: az altatás, a fájdalom, a hosszú lábadozás és a kockázatok képei villannak fel bennünk. De vajon 2025-ben mennyire jogos ez a félelem?
13 valós krízishelyzetre ad életszerű megoldást a történetek szereplői segítségével a Betone Studio első hazai podcastkönyve, amely a napokban kerül a könyvesboltokba.
Decemberben lesz nyolc éve, hogy Bajcsi Norbert nemet mondott húsz évig tartó súlyos alkohol-, gyógyszer- és kábítószer-függőségére. Felépülése sok szenvedélybeteg számára lehet példaértékű, noha egy pillanatig sem tagadja, a gyógyulás tele van buktatókkal. A vele készült interjúnkban józanságról, a visszaeséstől elválasztó másodpercekről és helyzetekről, magányról, elfogadásról, a függők társadalomba való visszailleszkedésről, rehabról, és arról is beszélgettünk, hogy miért különösen veszélyes ez a világ a mai fiatalok számára.
Az addiktológián már nem sok esélyt adtak Zoltánnak, aki több mint egy évvel ezelőtt betegen, csonttá soványodva, kétségbeesve érkezett a rehabra. Huszonhat évnyi kábítószerezés után már beszélni, sőt járni sem tudott. Hosszú út vezetett idáig, de most, a terápiája végeztével, nagy tervei vannak: hamarosan munkába áll, és arra készül, hogy jogosítványt is szerez. Zoltánnal Ráckeresztúron, a Kallódó Ifjúságot Mentő Misszió Drogterápiás Otthonában beszélgettünk.
Bajzáth Sándorral már megannyi interjú készült: beszélgettünk vele többek között alkohol- és romantikafüggőségről, szenvedélybetegek hozzátartozóiról vagy épp nyugtatóhasználatról. Arról azonban sosem kérdeztük, ki is ő tulajdonképpen. Egészen mostanáig. Interjú.
Pörögnek a fejemben a filmkockák. Ez a címe, mottója a L’Harmattan Kiadó gondozásában nemrég megjelent, felépülő függők életútjait bemutató kötetnek. Az interjúkat készítő Bajzáth Sándor addiktológiai konzultánssal, rendszeres szerzőnkkel beszélgettünk kötődésről, az újrakezdés lehetőségeiről és a jóvátétel jelentőségéről.
Sokszor, sok helyütt elmondtam, leírtam már, hogy a szer-/alkoholhasználat a család minden tagjára megbetegítőleg hat. Erodálja a párkapcsolatot, negatív hatással van a gyerekekre, igazából mindenki sérül. Az ilyen családokban játszmákkal terhelt, őszintétlen a kommunikáció: hazudozás, szőnyeg alá söprés, gyanúsítgatás, következetlenség, durvaság, elhallgatás, szégyen jellemzi.
A felépüléshez egy párkapcsolatban mindkét félnek változnia, változtatnia kell.
Mi vagyunk a kivételek. Hiszünk egy igazságos világban, abban, hogy rossz dolgok csak rossz emberekkel történnek. Persze azért ezredszerre is megfogadjuk, hogy ezt többet nem csináljuk, de a pillanat hevében mégis mindenről megfeledkezünk. Legyen az egy szer, egy viselkedés vagy egy kapcsolat – amíg nem ismerjük fel, hogy mennyit árt nekünk, addig nincs esélyünk a változásra. Legújabb sorozatunk második részében összegyűjtöttük, mit érdemes tudnod a tagadásról.
Tegyük fel, hogy rajtad kívül csak férfiak vesznek részt egy problémás szerhasználók számára indított csoportban. A többségük lenéz azért, mert nő létedre függőséggel küzdesz, hiába vannak nekik is hasonló nehézségeik. Amikor arról beszélgetnétek, hogy ki miért nyúlt a drogokhoz, nehezen nyílsz meg. Hogyan is osztanád meg a csoporttal a téged ért traumák történetét? Nem akarod nekik elmondani, hogyan bánt veled évekig az apád vagy később a partnereid. Miért olyan kevés a kifejezetten nőkre szabott program, csoport, terápia, ahol te is nagyobb biztonságban éreznéd magad? Erről kérdeztük dr. Kaló Zsuzsa pszichológust, drogkutatót, a Bevezetés a szerhasználó nők világába című könyv szerzőjét.
