A zsebben hordott nyúlláb időtlen idők óta szerencsehozó talizmánként él az amerikai kultúrában. De vajon hogyan alakult ki ez a babona?
Az Egyesült Államokban közismerten szerencsehozónak számítanak a nyulak, a levágott nyúlláb pedig, melyet sokan előszeretettel raknak például kulcscsomóra, egyfajta balsorsot elűző talizmánként szolgál. A hiedelem népszerűségét mi sem bizonyítja jobban, mint hogy még Dwight D. Eisenhower és Franklin D. Roosevelt elnök is nyúllábat tartott magánál. A History írása megpróbált utánajárni, honnan is ered mindez.
Afrikai hiedelmek vagy középkori babona?
Az egyik elmélet szerint a fehérek az afroamerikai lakosság bizonyos babonáinak félreértelmezéséből vették a szerencsehozó nyúllábak ötletét. A múlt század elején a nyúllábkabalákat forgalmazó cégek gyakran úgy igazolták termékük autentikus mivoltát, hogy azt állították, az állat (tradicionálisan bal) végtagját különleges helyen és időpontban (például péntek 13. éjszakáján a templom kertjében) egy fekete személy vágta le. A reklámszövegek olykor erősen rasszista szájízzel fogalmaztak, amiből arra következtetnek, talán nem valódi babonák, hanem a feketéken való élcelődés állhat a hiedelem hátterében.
Egy másik teória hívei úgy gondolják, nem afrikai, hanem nagyon is európai szokásokból ered a nyúllábas babona. A középkori Európában ugyanis a hatóságok gyakran napokig is lógni hagyták a felakasztott bűnözők holttesteit, hogy azok a köztereken emlékeztessék a polgárokat a bűn nem kifizetődő voltára. Egyesek azonban titokban levágták a hullák bal kézfejét, majd kiszárítva azt, szerencsehozó kabalaként tartották otthonukban. A hiedelem szerint minél romlottabb volt egy személy életében, holtában annál nagyobb erőt hordoz levágott keze.
A nyúllábat is gyakran összefüggésbe hozták halott bűnözőkkel, a folklór szerint például Grover Cleveland elnököt egy ízben megajándékozták egy nyúllábbal, melyet a hírhedt vonatrabló, Jesse James sírján vágtak le gazdájáról.
Nem annyira régi, mint hinnénk
Arra azonban, hogy miért számítanak a nyulak önmagukban is szerencsehozó állatnak az amerikai kultúrában, és miért mondják egyesek, hogy „rabbit, rabbit” a jó szerencsében bízva, nincs ennyire konkrét magyarázat. Talán a nyulak közismerten szapora természete állhat a háttérben, illetve az, hogy gyakran a tavaszhoz és a megújuláshoz kötik őket.
A szakértők fontosnak tartják megjegyezni, hogy mind a nyúllábas sztori, mind a „rabbit, rabbit” babona elsőként a 20. század elején jelent meg írásos forrásokban. Sokan jóval régebbinek, egészen ősinek gondolják a hasonló hiedelmeket, míg azok valójában igencsak modern találmányok.
