Amikor belépett a Torontói Kórház pszichiátriai osztályára, meglehetősen félénknek tűnt. A jól öltözött középkorú férfi azért jött, hogy segítséget kérjen, ugyanis intenzíven vágyott arra, hogy egy hatalmas és domináns nő bekebelezze. Miközben megosztotta furcsa titkait, a motivációiról is egyre többet megtudtak az orvosok.
A Stephen álnéven emlegetett férfi esetét pár évvel ezelőtt foglalta össze Amy Lykins és James Cantor az Archives of Sexual Behavior (magyarul A Szexuális Viselkedés Archívuma) című szaklapban. Sajnos Stephen nem tért vissza az első interjút követően a klinikára, így további sorsáról semmit nem tudunk. Különös fantáziája hátteréről viszont annál többet.
Mi az a vorarephilia?
A vorarephilia szó szerinti fordításban azt jelenti, hogy a nyelés szeretete. A kifejezés arra az erotikus vágyra utal, amikor valaki azt szeretné, hogy egy másik ember elfogyassza. A kannibalizmustól elsősorban az különbözteti meg, hogy a személy képzeletében a másik sértetlenül, élve és egészben nyeli le őt. Mivel ez a késztetés a gyakorlatban nem kielégíthető, a fantáziaképet leggyakrabban történetek és rajzok formájában vezetik le. A fogyasztó sokszor nem is emberi formában ölt testet, hanem állati alakban (például farkasként, macskaként, sárkányként vagy kígyóként). A jelenség további fontos eleme, hogy a felfalás után az élőlény hasa megnövekszik, mintha várandós lenne.
Mi állhat a háttérben?
A Stephennel készült első feltáró beszélgetésből kiderült, hogy egy extrém mértékben elszigetelt emberről van szó. Izolációját minden bizonnyal tovább mélyítette az attól való rettegés is, hogy valaki előtt lelepleződnek vorarephil vágyai, így helyzete egyre kilátástalanabbá vált. Stephen ugyanakkor szélsőségesen irtózott a magánytól, többször kifejezte, hogy soha többé nem akar egyedül lenni – és pontosan ez a motiváció húzódhatott meg a fantázia hátterében.
Az erős vágy, hogy ismét egy nő hasában lehessen – ráadásul sértetlenül – egyfajta visszaszületési folyamatként értelmezhető: egy olyan paradicsomi állapot utáni sóvárgásként, amikor az illető még teljes egységben van egy másik emberi lénnyel. Nem kell az egyedülléttől tartania, hiszen a határai teljesen feloldódnak egy másik létezőben, annak részeként funkcionál a továbbiakban. Az énje, amely identitást és autonómiát ad, de óhatatlanul magában hordozza a különállás fájdalmas élményét is, megszűnik.
Az újjászületés lehetősége
Az anyaméhbe való visszatérés aktusában persze az is benne van, hogy némi idő elteltével új emberként lehet visszatérni a külvilágba. Kicsit olyan ez, mint amikor egy remete elvonul a barlangba, ahol belső utazásra indul és teljes lelki átalakuláson megy keresztül, végül pedig más emberként lép ki onnan, mint ahogyan bement. A bekebeleződés, átalakulás, visszatérés folyamatának ábrázolása a népmesék kedvelt eleme, de a Bibliában is előforduló motívum. Jónás menekülve kényes megbízatása elől hajóra száll, de viharba keveredik, és a tengerészek a vízbe hajítják, ahol lenyeli egy cethal. Három napot tölt a hatalmas állat gyomrában, aki végül kiokádja. Jónás ezután megváltozik: elfogadja küldetését és elmegy Ninivébe az Úr igéjét hirdetni. Talán Stephennek és a többi ma élő embernek is szüksége van ilyen elvonulásokra ahhoz, hogy ismét fel tudják vállalni az életfeladataikat és a felnőttlét terheit.
Érdekelnek más esettanulmányok?
Egy II. világháborús légitámadás során bombarepesz talált el egy norvég nőt. Astrid túlélte az agysérülést, de egy igencsak kellemetlen következménytől nem tudott szabadulni: német akcentusa lett, ami a két ország ellenséges viszonyát tekintve nem volt éppen előnyös. Alábbi cikkünkben többet megtudhatsz az idegen akcentus szindrómáról, amelyet azóta több mint 100 esetben dokumentáltak a tudósok.
