Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Egy kísérletben agyi idegsejtjeik stimulálásával próbálják kiölni az agresszív viselkedést egy spanyol börtön lakóiból.
A neurológia és a neuropszichiátria már régebb óta használ különböző eljárásokat arra, hogy közvetlenül agyunk idegsejtjeinek ingerlésével serkentse vagy gátolja elménk különböző funkcióit, ami segíthet többek közt memóriánk javításában, illetve a depressziós tünetek csökkentésében is. Egy spanyol tudóscsapat most új területen kívánja bevetni ezt a technikát – agyuk stimulálása révén próbálják elítéltekből kiölni a brutalitást. A hírről a New Scientist számol be.
Elektródákkal ölik ki az elméből az erőszakosságot
A tDCS (transcranial direct current stimulation) nevű eljárással két elektródát helyeznek az alanyok homlokára, melyek közt egyenáram keletkezik. Ezzel a gyenge árammal a koponyán keresztül képesek a szakemberek az adott személy agyának stimulálására, mellyel megváltoztatják az adott neuronok ingerlékenységét, gátolva vagy serkentve egy adott agyterület működését. Jelen kutatás célja annak megállapítása, vajon mennyire képesek a hasonló technikák az agresszív ösztönök megfékezésére. A projekt vezetője, Andrés Molero-Chamizo, a Huelvai Egyetem professzora úgy véli, a hasonló eljárások egyszerűen és költséghatékonyan segíthetnének rendet tartani a börtönökben.
A kísérletet, melyet a közelmúltban történt véres incidensekről elhíresült Huelvai börtönben fognak végrehajtani a kutatók, természetesen heves viták övezik. Molero-Chamizo fenntartja, hogy a kísérlet nem ezen eseményekre adott reakcióként fogant meg a tudóscsapat elméjében. A kiválasztott tucatnyi fegyencnek, akik mindegyike gyilkosságért tölti büntetését, önként kellett beleegyeznie a részvételbe, melyet a spanyol kormánynak, a börtönigazgatóságnak és egy etikai bizottságnak is jóvá kellett hagynia. Az alanyok három egymást követő napon át részesülnek majd tDCS-kezelésben, melynek során minden alkalommal tizenöt percig ingerlik agyuk idegsejtjeit a vázolt egyenáramos technikával.
A kísérlet megkezdése előtt a résztvevők kérdésekre válaszolnak, melyek azt firtatják, igazak-e rájuk az olyan megállapítások, mint például „olykor úgy érzem, felrobbanok a dühtől”, „néha ellenállhatatlan késztetést érzek rá, hogy megtámadjak valakit”, majd az utolsó kezelést követően a szakemberek ugyanezeket a kérdéseket teszik fel az elítélteknek. Habár a kísérlet konkrét részletei még nem teljesen tisztázottak – a végső feltételekről a fegyház igazgatója dönt –, a tudósok azt remélik, alkalmuk lesz nyálmintákat is venniük a fegyencektől, melyek alapján megvizsgálhatják a stresszhormonnak nevezett kortizol mennyiségének változásait a szóban forgó három nap alatt.
Molero-Chamizo és kutatótársai korábban dolgoztak már elítéltekkel hasonló kutatásokban, akkor másféle eljárás segítségével stimulálták negyvenegy férfi fegyenc elméjét. Ekkor derült ki a tudósok számára, hogy a prefrontális agykéreg néhány napon keresztüli, naponta negyedóráig tartó ingerlésével képesek lehetünk visszaszorítani egy adott személy agresszív viselkedésre való hajlamát – legalábbis az alanyok saját beszámolói révén nyert tanulságok alapján.
Többen kifogásolják azonban a szóban forgó kísérlet etikus mivoltát. Delaney Smith amerikai kriminalisztikai szakértő szerint igencsak kétséges, hogy a kiválasztott fegyencek saját maguk egyeztek volna bele a részvételbe. Lehetséges, hogy az alanyok úgy gondolják, beleegyezésük révén kiváltságokhoz jutnak a jövőben, így könnyebbé válik számukra a rácsok mögött töltött idő. Más viszont, például Adrian Raine, a Pennsylvaniai Egyetem idegtudomány-professzora támogatja a projektet. Ő úgy véli, a kutatás megfelelő megoldást kínálhat a visszaeső bűnözők rehabilitációja számára. A tudóscsapat által felmutatott eredmények tükrében derül majd ki, mennyiben válhat mindez valósággá a jövőben.
