Embert küldenének a Marsra. De van, amivel eddig a NASA sem számolt

A NASA azt tervezi, hogy húsz éven belül embereket küld a Marsra. A vörös bolygóra való utazás három évig tartana a vállalkozó szellemű asztronauták számára, ezért tudósok úgy gondolják, érdemes számolnunk a huzamosabb űrbéli tartózkodás egészségünkre gyakorolt hatásaival. Az Arizonai Egyetem (UA) munkatársai úgy vélik, a hosszabb űrutazás káros hatással lehet az immunrendszerünkre – számol be a kutatásról az intézmény honlapja.

Az űrben kevésbé tudunk harcolni a rák és a vírusok ellen

A vizsgálatokban az egyetem mellett több más egyesült államokbeli felsőoktatási intézmény, illetve a houstoni székhelyű Lyndon B. Johnson Űrközpont is részt vett. A kutatók nyolc, a Nemzetközi Űrállomáson szolgálatot teljesítő űrhajós vérmintáit vetették össze olyan egészséges személyekével, akik sohasem hagyták el szülőbolygójukat. Az érintett asztronautáktól a kilövés előtt, a küldetés során, illetve visszaérkezésük után is vettek mintákat a tudósok.

Ezek elemzése azt mutatta, hogy a vérben található ún. NK-sejtek („natural killer cells”), melyek fontos szerepet játszanak a daganatos, illetve vírusfertőzött sejtek elpusztításában, kevésbé működtek hatékonyan, mikor az adott alany a világűrben tartózkodott, mint a küldetés előtt vagy után kapott leletek esetében. A kozmoszban töltött kilencvenedik nap után a leukémia elleni védekezést szolgáló NK-sejtek kb. ötven százalékkal kisebb hatékonysággal funkcionáltak, mint az űrutazást megelőzően vagy a Földre való visszatérést követően.

Ugyanez az érték volt megfigyelhető, mikor a leleteket olyan személyektől származó vérmintákkal vetették össze, akik nem jártak a világűrben. Emellett a kutatók azt is megfigyelték, hogy az immunsejtek degradálódása jobban megfigyelhető azok esetében, akik már többször vettek részt űrutazáson, mint az olyan újoncoknál, akik először jártak odakint. Ennek oka a tudóscsapat szerint az adott személyek életkorában és stressztűrő képességében rejlik, hiszen a fiatalabb asztronauták szervezete rugalmasabb, így jobban bírja a gyűrődést, mint az idősebb társaiké.

Richard Simpson, az UA táplálkozástudományi szakértője, a kutatás vezetője rámutat arra, hogy mennyire fontos immunrendszerünk megfelelő működése egy űrutazás során. Különösen igaz ez a rákos sejtek elleni sikeres védekezésre, hiszen az asztronauták a világűrben számtalan különböző sugárzásnak vannak kitéve. Emellett nem szabad megfeledkeznünk a súlytalanság és az izolációs stressz hatásairól sem. Habár az űrhajók és űrállomások a fertőzésektől védett steril környezetet biztosítanak lakóik számára, a kutató szerint nem szabad elfeledkeznünk azokról a vírusokról, melyek esetleg már a felszállást követően jelen voltak szervezetünkben. Létezhetnek olyan fertőzések is, mint például az övsömör vagy a mononukleózis, melyeknek kórokozói egész életünkre bennünk maradnak, és stresszhelyzetben újra felüthetik fejüket.

Korábbi kutatások már bizonyították, hogy a Földön kívül töltött huzamosabb idő különböző egészségünkre káros hatásokkal járhat, például a súlytalanság következtében gyengülhetnek izmaink és csontjaink. Ez az első alkalom azonban, mikor a szakemberek feltárták a világűrbeli utazás immunrendszerünk védekező mechanizmusára gyakorolt negatív hatásait. A kutatók egyelőre még nem sejtik, mi állhat a megfigyelt jelenség mögött. Simpson és kollégái több olyan tényezőre gyanakszanak, mint a súlytalanság állapota, a stressz, a sugárzás vagy ezek együttes hatása. Mindezzel párhuzamosan az űrközpont munkatársai orosz, illetve európai kollégáikkal összefogva próbálnak olyan módszereket kifejleszteni, mellyel növelhetik az asztronauták szervezetének ellenálló képességét egy hosszabb küldetésben is, és megakadályozhatják immunrendszerük gyengülését.