Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Néhány millió éven belül szétszakad az afrikai kontinens, mely folyamat egyes nyomai már ma is megfigyelhetőek. Egy tavaly nagy figyelmet kiváltott képződmény azonban mégsem ezen kéregmozgásra bizonyíték.
A Szíriától Mozambikig húzódó ún. Nagy-hasadékvölgyet az ázsiai és az afrikai földkéreglemezek távolodása hozta létre, a tudósok szerint pedig ez a hatalmas földrajzi képződmény a legfőbb bizonyíték rá, hogy pár millió éven belül Kelet-Afrika leválik a kontinens többi részéről. A völgy kenyai részén az elmúlt tavasszal megjelent egy friss, mintegy háromezer kilométer hosszú hasadás, melyről számtalan cikk született a tavalyi év során. Ezek többsége a kérdéses repedés kialakulását is a földrész kettészakadásának számlájára írja, a bizonyítékok azonban arra mutatnak, hogy az óriási hasadék létrejöttének valójában semmi köze a földkéreg mozgásához. A The Guardian cikke összegzi a tudnivalókat.
A talajerózió lehet a felelős
A feltételezések többsége abból indult ki, hogy a hasadás az említett lemezmozgás egyik fő színhelyén alakult ki, méghozzá az ezen lassú kontinensvándorlás által okozott földrengésekkel egy időben. Közelebbi vizsgálatok azonban egyértelműen rácáfolnak arra, hogy a hatalmas talajrepedés tektonikus eredetű. Először is, a hasadás két széle nem „passzol” egymáshoz, vagyis nem egymástól lettek elszakítva. Másodszor, a repedés nem folytatólagos, hanem helyenként megszakad. Harmadszor pedig, a hasadék pereme nem elég meredek és lejtős, ellenben, a talaj mindkét oldalon sima és egyenes. Ezek a bizonyítékok mind arra utalnak, hogy a repedést nem a két talajréteg elszakadása hozta létre, hanem egy hirtelen talajerózió következménye.
Mindemellett az sem igazolható, hogy komolyabb földrengések történtek volna Kenya érintett részén a hasadás kialakulásának idején. A helyi hivatalos szervek egyáltalán nem számoltak be közepes vagy nagyobb erősségű földmozgásról az elmúlt időszakban. Mivel a kérdéses terület alig 50 kilométerre található a fővárostól, Nairobi lakói bizonyosan megérezték volna egy komolyabb rengés hatásait. A régióra jellemző, gyakran ötösnél is nagyobb erősségű földrengéseket a kelet-afrikai kéreglemez lassú vándorlása okozza, mely nyugat felé halad Etiópián keresztül. A rengések a kéreg belsején átfolyó, az új kéregrétegeket kialakító, olvadt kőzetanyag mozgásának következtében keletkeznek. A különböző radaros vizsgálatok azonban nem mutattak hasonló lávamozgást a szóban forgó időszakban.
A fentebb vázolt bizonyítékok alapján leginkább az feltételezhető, hogy a repedésért a heves esőzés okozta talajerózió a felelős. A helyi geológusok úgy vélik, hogy a felszín alá beszivárgott nagy mennyiségű esővíz elmosta a korábban tűzhányók kitörései során ott felhalmozódott vulkanikus hamut, így romlott meg markánsan a talajszerkezet, majd kialakult a kérdéses gigantikus „lyukadás”. Műholdas felvételek arról tanúskodnak, hogy a régióban máshol is megfigyelhetőek hasonló nyomok, ami bizonyítja, hogy már korábban is okoztak efféle problémákat a kiadós esők és az áradások. Szakértők továbbá megfigyeltek már hasonló jelenséget olyan, a tektonikus mozgások által egyáltalán nem érintett régiókban, mint például Arizona állam, mely szintén azt bizonyítja, hogy a völgyben létrejött hasadás nem a talajmozgás következménye.
Ha valóban bizonyítékot szeretnénk a fekete kontinens lassú kettészakadására – mely a tudósok szerint kevesebb mint évi egy centiméteres „sebességgel” halad –, fordítsuk figyelmünket inkább a kelet-afrikai hasadék mentén elhelyezkedő óriási meredélyekre és nagyszámú aktív vulkánra, melyek közül megemlíthetjük például a Nyiragongót, melynek kitörései folyamatosan fenyegetik Kongó lakosait, vagy az etiópiai Erta Ale tűzhányót, melynek működése egy 16 kilométeres lávatavat alakított ki a környéken. A tudományos közéletet egyre aktívabban érdekli Afrika szétszakadásának ügye, világszerte számos projekt, például a brit RiftVolc foglalkozik a témával, így valószínűsíthető, hogy a jövőben még rengeteg új fejlemény várható a témában.
