Justin Lehmiller saját blogján megjelent cikke egy 2010-ben Svájcban végzett kutatásról számol be, melyben százkilencvenhárom női szexmunkást kérdeztek meg szakmájukhoz való viszonyukról. A kérdésekre érkezett válaszok legmeglepőbb tanulsága az volt, hogy kiderült, sokan közülük kifejezetten élvezik a munkájukat, és emiatt választották a „legősibb mesterséget” mint hivatást, megdöntve a prostituáltakkal kapcsolatos egyik legelterjedtebb sztereotípiát.
Ehhez persze hozzá kell tennünk, hogy Svájcban a prostitúció teljesen legális. Az állam által szabályozott piaci tevékenység nyilván kedvezőbb munkakörülményeket teremt az ottani szexmunkások számára. Azokban az országokban azonban, ahol az örömlányok az alvilág markában vannak, és gyakran kvázi rabszolgaként sínylődnek futtatóiknál, sokkal több megaláztatást kénytelenek elszenvedni. A kutatás tehát korántsem reprezentatív. Mindemellett – a fent említett eredmény dacára – a megkérdezettek többsége más szakmát választana, ha lehetőség adódna rá.
A kutatás eredményei számokban:
A megkérdezett 193 örömlány átlagéletkora 32,1 év volt a kutatás idején, illetve 23,1 évesen kezdtek prostitúcióval foglalkozni. 25 százalékuk dolgozik az utcán, míg többségük lakásban vagy stúdióban űzi mesterségét. Átlagosan 4,3 napot dolgoznak, és 372 000 forintnak megfelelő eurót keresnek egy héten, heti 13,5 kuncsaftot kiszolgálva. 55,4 százalékuk szeretné elhagyni a szexmunkát.
Miért választották a szexmunkát mint pénzkeresetet? (A kérdezettek egyszerre több választ is megjelölhettek.)
- Tetszik neki a munka - 37,3 százalék
- Nem talál más munkát - 28,5
- El kell tartania a családját - 26,4
- Adósságokat kell törlesztenie - 24,4
- Drogokra kell a pénz - 22,3
- Tanulmányait szeretné finanszírozni - 8,3
- A társát kell kisegítenie anyagilag - 5,7
- Kényszerítették rá - 1,6
