Néhány matematikus megelégelte, hogy ha igazán jó pizzát akarnak enni, azért Olaszországig kell, hogy menjenek.
A tökéletes pizzatészta elkészítését valóságos titok övezi. Volt olyan pizzériatulajdonos ismerősöm, aki nem kevés időt és pénzt áldozott arra, hogy felkutassa Olaszországban a tökéletes pizza receptjét (aztán eladtak neki valamit, ami alapján a magyar alapanyagokból ő sütött valami mást). Míg mondjuk, Rómában járva random generátorral kiválasztott tetszőleges utcai árusnál is tökéletes pizzát kaphatunk, elhagyva Itália területét annál nehezebb valóban jó tésztájú pizzát enni. Nem mindegy, mennyi a szósz, milyen a liszt, milyen forró a sütő, milyen vékonyságú, és hogyan van gyúrva a tészta, és így tovább.
Úgy tűnik, néhány matematikus megelégelte, hogy ha igazán jó pizzát akarnak, azért Olaszországig kell menni, és megalkották a matematikailag tökéletes pizza receptjét. Andrey Varlamov, a tanulmány egyik szerzője azonban nem a tészta összetevőire vagy a feltétekre ment rá, szerinte ugyanis a tökéletes pizza titka a tökéletes hőegyensúly megtalálásában rejlik.
A matematikusok szerint a jó pizzához téglából rakott kemence kell, az otthon is használt fém sütőkben készült pizza nem lesz olyan ízletes. A tégla lassabban melegszik fel, mint az acél, a kemencében a pizza csak sugárzó hő hatásának van kitéve – ez megakadályozza például azt, hogy az alja odakozmáljon, még mielőtt a tészta kellően átsülne.
Ez azonban nem jelenti azt, hogy a szokásos fém-acél sütő otthon nem képes hasonló hatás elérésére. Andrey szerint az a trükk, hogy néhány percig sütőben való sütés után maximális hőmérsékleten grillezzük tovább az ételt, így fejezve be a sütési műveletet.
