Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Fél éve, sőt lassan hét hónapja nem gyújtottam rá. Sokaknak nem olyan nagy durranás ez, nekem elég nagy. Az ezt megelőző 25 évben csak akkor nem dohányoztam, amikor épp terhes voltam vagy szoptattam.
Kezdem azzal, ami valószínűleg a legjobban érdekel, ha rákattintottál erre a cikkre: igen, e-cigivel valóban ki lehet bírni dohányzás nélkül. Mondom én, aki korábban egyetlen napot sem bírtam ki. És nem, nem annyira jó, mint rágyújtani. Viszont nekem - eddig - elegendő mankó volt ahhoz, hogy ne gyújtsak rá.
Hangsúlyozom, hogy eddig, mert már félve mondok mást. Brutálisan sunyi dolog a dohányzás. Persze, nagyon káros, tudom, blablablabla, mennyivel jobb lesz, ha abbahagyom, blablablabla, tudja az ember, de valahogy nem érzi át. A mások dohányzása nagyon káros, de hátha az enyém nem annyira. És átkozottul nehéz abbahagyni.
Annyira nehéz, hogy valamiféle segítség nélkül csak az emberek 3-5 százalékának sikerül. Különféle segédeszközökkel viszont ez az arány 50-70 százalék is lehet.
Annak idején biztos voltam benne, hogy ha már a terhesség, szoptatás alatt nem dohányoztam, hát úgy is maradok. Aha. Csak egy szál a csajokkal, aztán itt egy szál, ott egy szál, aztán veszel egy saját dobozzal, aztán észreveszed, hogy már megint minden nap rágyújtasz, és a következő pillanatban már elmegy a napi egy doboz. Aztán megint terhes leszel, és kezded elölről. És megfogadod, hogy most aztán tényleg nem gyújtasz többet rá.
A második terhesség után csak azért nem csúsztam vissza a napi egy dobozba, mert már tudtam, hogy ez következne, és mindenféle szabályokkal igyekeztem a saját dolgomat bonyolítani. Csak sodrós cigit szívok. Csak kézzel sodrom. Nem sodrok meg előre semmit, nem tartalékolok. És a legfontosabb: nem láthatnak a gyerekeim dohányozni. Ezzel végül is egész sok éven keresztül sikerült a kocadohányzás szintjén tartani a dolgokat, de egyszer csak megint azt vettem észre, hogy minden nap dohányzom. ÉS: várom az estét, hogy rágyújthassak. ÉS: ijesztő a gondolat, hogy mi lenne, ha soha többé nem gyújthatnék rá.
Csak a gyerekek ne lássák
A titokban dohányzás sok érdekes beszélgetés témája volt a barátaimmal. Mi a jobb? Ha hazudsz a gyereknek, vagy ha tudja, pláne, ha látja is, hogy dohányzol? De persze a titkolózás sem tart örökké, mert az évek során nagyok lettek, és volt, hogy lejöttek valamiért fektetés után, és akkor megérezték rajtam a cigiszagot.
Be kellett vallani, hogy néha dohányzom, amitől ők totál kiakadtak, és elkezdődött a nyomásgyakorlás. Nem akarom még hosszabb lére ereszteni, miattuk döntöttem úgy, hogy nem gyújtok rá, és megpróbálom az e-cigit. Két láncdohányos szülő mellett nőttem fel, akik még a kocsiban, zárt ablakok mellett is tolták a cigit, és hiába kértem, csak füstöltek. És pontosan emlékszem arra a frusztrációra, hogy elvileg szeretnek engem, elvileg fontos vagyok nekik, de a cigi még nálam is sokkal fontosabb.
És egy nap rájöttem, hogy nem szeretném ugyanezt csinálni a saját gyerekeimmel. És titkolózni sem. Leültem, és elmondtam nekik, hogy az aggodalmukat meghallottam, igazuk van, és az a helyzet, hogy azt nem merem megígérni, hogy egyik pillanatról a másikra elvágták, de azt igen, hogy e-cigire váltok, ami 95 százalékkal kevésbé káros. (Az e-cigi a jelenlegi orvosi álláspont szerint egyértelműen kevésbé káros, mint a dohányzás, ugyanakkor károsabb, mint a nem dohányzás, ezért nemdohányzóknak határozottan nem javasolt.)
Ez májusban volt, és azóta nem gyújtottam rá rendes cigire, és fokozatosan az e-cigi folyadékot is nikotinmentesre váltottam.
Mi segített az elhatározásban?
Egyrészt a gyerekeim, és a fent leírt családi minta felismerése. Viszont valamiért kifejezetten tartottam az e-cigitől, bár nem igazán tudtam megfogalmazni, mitől félek. Aztán arra jöttem rá, hogy attól, hogy káros. És ez a gondolat hirtelen annyira komikussá vált a dohányzás tükrében, hogy rávettem magam a kipróbálásra.
Hogyan csináltam?
A dohányboltban megvetttem a legolcsóbb e-cigi készüléket (kb. 3 ezer forint), és egy üvegcse folyadékot, mentolos ízben, mert arra gondoltam, az olyan, mint egy mentolos cigi, de mégsincs cigi íze. Majd hazajöttem, és kipróbáltam, milyen érzés. Nem volt kellemetlen. (Ugyanez a készülékem van azóta is, csak infóként mondom)
Mire figyelj?
Arra, hogy rendes helyen vedd a gépet és a likvidet, mert a piacos, meg innen-onnan szalajtott termék veszélyes lehet.
Hiányzik a cigi?
Igen. Eleinte kifejezetten sokszor eszembe jutott, hogy rá kéne gyújtani, ilyenkor azt a stratégiát követtem, hogy addig pöfékeltem az e-cigivel, amíg el nem múlt a vágy. Most már kevesebbszer jut eszembe, azzal együtt, hogy legtöbbször már nikotinmentes folyadék van az e-cigimben. De azért eszembe jut. Például most, ahogy írom ezt a cikket, szívesen rágyújtanék. De nem fogok. A sóvárgás lényegesen gyengébb, mint mondjuk 8 hónapja ugyanebben a szituációban lett volna. És az az érdekes benne, hogy miközben jött az érzés, hogy szívesen rágyújtanék, közben egyáltalán nem vágyom a cigarettafüstre, és az ízére a számban.
Mennyire voltam függő?
Erre két válaszom van. Lelkileg teljesen. Fizikailag viszont a második gyerek születése óta valószínűleg nem, legalábbis múltkor olvastam, hogy aki simán el tud tölteni úgy egy hétvégi napot, hogy reggeltől este 8-ig eszébe sem jut, hogy rá kéne gyújtani, az nem nikotinfüggő. (Nem azt mondom, hogy minden hétvégém ilyen volt, de voltak ilyen napok). Vagyis aki a klasszik egy doboz/napból vált e-cigire, az fokozottan számítson rá, hogy a nikotin adta "high" sokkal nehezebben jön így - én a leggyengébb folyadékkal kezdtem, de neked lehet, hogy erősebb kell majd. Ha érdekel, itt egy teszt, amivel lemérheted a lelki és a fizikai függésed mértékét.
Hogy lehet kibírni, hogy ne gyújtsak rá?
A nulladik pillanatban kidobtam mindent, cigipapírt, dohányt. És ha rámtör a sóvárgás, akkor kimegyek e-cigizni. És bármilyen röhejesen is hangzik: egyszerűen nem gyújtok rá. Szerencsére a férjem nem dohányzik, így itthon nem volt cigi. Arra nagyon figyelek a mai napig, hogy buliba teljesen feltöltött akkujú ecigivel menjek:)
Jobb így?
Tisztább a lelkiismeretem, az biztos. Elég hosszú időbe tellett, de mostanra megint büdösnek érzem a dohányzókat, épp, mint terhesen. És nincsen a reggeli torokkaparás meg köhécselés. Mivel sodrós cigit szívtam, és abból sem nagyon sokat, azzal nem tudok büszkélkedni, hogy milyen rengeteg pénzt spórolok így meg, de amúgy az is nagy élmény lehet. Ha a napi egy doboz Marlboróból léptem volna ki, biztos gyűjteném az árát egy perselyben.
Azt nem egészen látom, hogy az e-cigiből hogyan lesz nem e-cigi, viszont az elmúlt fél évben többször is voltak olyan napok, sőt, egyben több-napok, amikor elfelejtettem pöfékelni vele. Oké, főleg nyaraláskor.
Meghíztam?
Nem, illetve max nagyon keveset (nem mértem, de nem híztam ki a ruháimat), de nagyon oda kell figyelni. Eleinte egyértelműen megnőtt az étvágyam, folyton farkaséhes voltam. Mivel pont egy fix étkezési programban voltam, ami normál kalóriabevitel mellett napi öt étkezést jelentett, kibírtam, hogy nem faltam fel mindent, de igény lett volna rá. És azóta is rámtörnek például csokizabálási rohamok, ez előtte soha nem volt.
Mások is elgondolkoztak a leszokáson
Az elmúlt fél évben több barátom is elkezdett gondolkozni az e-cigire váltáson, és néhány kollégám is érdeklődést mutatott a dolog iránt. Ez jó érzés, még ha nem is nagyon meglepő: ha egy társaságban egyvalaki leszokik, a közeli barátai és családtagjai is 36 százalékkal nagyobb eséllyel hagyják abba a dohányzást.
