Jordán Adél színésznő az egyetem elvégzése óta a Katona József Színház oszlopos tagja, ám körülbelül egy éve teljesen újfajta szerepben, énekesnőként is kipróbálja magát. Rajongóból lett a Puszi zenekar frontembere, de már kezd belejönni a szerepbe. “Talán furcsa, de eleinte nem találtam meg a helyem énekesnőként a színpadon” – mesélt a Díványnak a kezdetekről. “Igazából az utolsó pár koncert lett végre ilyen igazi agyeldobós őrület.”
Kérdésünkre, hogy ez mennyire csak egy szerep, azt válaszolja, hogy ezen maga is sokáig gondolkozott. Jordán Adélként eleinte cikinek érezte a rocksztáros allűröket, most meg már mégis hosszasan tartja már a mikrofont a feje fölé, miközben tombol a közönség körülötte. “Először azt gondoltam, hogy én leszek az ott fent a színpadon, de most alakulni látszik” – mondja. Például külön ruhatára van már, amit kizárólag fellépésekre válogat össze magyar tervezőktől. “Meg akartam szabadulni a színészes maníroktól, meg attól, hogy van egy elképzelésem arról, milyen egy rocksztár. Egy idő után működni kezdett a dolog, hiszen tudtam, ha nekem szégyenérzetem van, akkor a nézőtéren sem hisz nekem senki. Ma már el tudom hinni magamról.”
Bár a színésznő mindig el tudta képzelni magát énekesnői szerepben, korábban egy teljesen másfajta énekesnőnek képzelte el magát, mint ami lett végül belőle. “Most tartok például ott, hogy hangilag is meg tudom csinálni a Puszi számaiban a rekedtesítést anélkül, hogy ez bántaná a torkomat. Hosszú út vezetett idáig, de anyám meghallgatott egy koncertfelvételt, és alig hitte el, hogy az én hangomat hallja. Erre büszke vagyok.”
Mint olyan sok más színművész, Jordán is Bagó Gizella énekmester növendéke, akihez a mai napig visszajár. Ő az is akit a Bajnok című előadások előtt is meglátogat, hogy beénekeljen. De a tanárnő nemcsak a színész-, hanem az énekesnői hangjának is gondját viseli. “Amikor nála vagyok, miután felmegyünk F-ig, mindig megkapom, hogy akkor most menjünk le A-ra is, hogy az álternatív zenekaromhoz is passzoljon a hangom.”
A Puszi slágerei továbbra is klasszikus módon születnek: a zenekarnak szövegírásban Bereményi Géza és Fekete Ádám van segítségére, ezenfelül új billentyűsük van Ditrói Tóth Szabolcs személyében, aki miatt mostanában többet próbálnak. A próba napja a kedd, és már rendelkezésre áll egy stabil másfél órás,igen bulis anyag, amivel legközelebb április 8-án, a Gödörben lépnek majd fel. “Kéthavonta egyszer-kétszer tudunk megtölteni nagyobb helyeket, kisebb klubokban viszont ettől még fellépünk” – mondja. “Nemrég azt is megéreztem, mekkora varázsa van az igazi a tömegnek. Azért a Katonában, ha elmondok egy mondatot, arra nem az a reakció, hogy egy tömeg kezd őrjöngeni. Nagyon nagy erő a közvetlen szeretet meg a hangorkán!”
Ritka, hogy egy már létező, ismert zenekarba (a Puszi elődje a szintén legendás Csókolom, akik azóta szintén újra koncerteznek - a szerk.) híres színésznő érkezzen énekesnői posztra, de számára természetes volt az alkalmazkodás. “A Puszinak már jó neve volt, mielőtt én megérkeztem volna énekelni, és bár tényleg sokat alkalmazkodtam, sok régi rajongót mégis nehéz volt meggyőzni. Nekik az kellett ahogy a Tóth Marci énekelte a Ma estét, meg ahogy Spenót a dalokat, és idő kellett amíg megszokták az én hangommal. Viszont szerencsére jött egy csomó új ember is, mintha fiatalodna a közönség.”
Pedig a közönség fiatalodása valószínűleg ugyanúgy normális, mint ahogy a Katona József Színház színészállományának fiatalodása, ami viszont láthatóan nem zavarja a színésznőt. “Olyan széles skálán mozognak a szerepeim, hogy eszembe se jut így tekinteni erre. A nők iskolájában lecsoffadt szolgáló vagyok, az Emilia Galottiban grófnő, a Bajnokban sportolónő, ráadásul most éppen 15 éves kislány leszek Gothár rendezésében, szóval ezzel kapcsolatban szerencsére egyáltalán nincs parám.”
Az idei évadra Jordán ráadásul megkérte igazgatóját, hogy kevesebb szerepet osszon rá, így kisfiával is több időt tud együtt lenni. Keresztes Tamással közös fiuk idén nagycsoportos, és anyukaként jól tudja, hogy az iskola kezdetével már nem tud olyan sokat napközben együtt lenni vele. Andor színházi gyerek lett, nagy kedvencük a Vígszínház Pál utcai fiúk című előadása. “Sokat hallgatjuk, hol ő, hol én adom elő Nemecsek dalát. Én persze bőgök mindig, ahogy ő énekli, emiatt a múltkor be is szólt, mert szerinte meg az én előadásmódomban a szám nem volt túl megható.”
