Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
A szerelem története hatvan évet ölel át és nem sok reményt hagy az örök romantikusoknak. Viszont remek színészi játékokat láthat benne csodásan fényképezve.
A szerelem története Nicole Krauss azonos című nemzetközi bestsellerének adaptációja, Radu Mihaileanu rendezésében. A 135 perces film egy életen át tartó, korántsem vidám szerelmi történetet dolgoz fel, miközben úgy ugrál az időben, mintha az a világ legtermészetesebb dolga lenne. Mihaileanu jegyzi Krauss klasszikusának forgatókönyvét is, és a rendező ügyesen oldotta meg az időbeli ugrálásokat, bár a sztori olyan összetett, hogy néha még így is nehéz követni.
A történet szerint ugyanis Léo (Mark Rendall, majd Derek Jacobi) és Alma (Gemma Arterton) egy isten háta mögötti lengyel faluban élik vígan diákéveiket, míg egy napon a második világháború szét nem választja őket. Alma, aki ugyan Léót szereti, de azért más fiúkat is hülyít, New Yorkba menekül a nácik elől, míg a fiúk a faluban próbálják túlélni a világháborút. Alma megígérteti Léóval, hogy ír neki egy regényt, amit fejezetenként postáz neki, és ami róla és a szerelmükről szól. A férfi meg is írja a könyvet, ami egyedül spanyol nyelven jelenik meg, de úgy, hogy igazi szerzője nem is tud róla.
Mindeközben a kétezres évek elején egy New York-i Alma nevű lány (Sophie Nélisse) saját nevének eredetét keresi, miközben anyjának próbál párt találni. Kettejük sorsának különös összefonódásán keresztül nemcsak az derül ki, hogy bizony léteznek soha véget nem erő szerelmek, hanem az is, hogy legyen az ember bármily tehetséges is, ha egy életen át csak várja a csodát, fabatkát se ér az egész.
Ha érdekli, hogyan kapcsolódik a két történetszál, és mire fut ki a végén, olvassa el a teljes kritikát a Port.hu-n!
