Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
A társulat előadását látni kell, és korántsem csak azért, mert zanzásítva mutatja be a szerző legjobb műveit.
Csehov zseni. Csehov örök. Csehov előre látott mindent. Vagy azóta sem változott semmi – nézőpont kérdése. Ezt a nézőpontot állították a feje tetejére most Dollár Papa Gyermekei, akik eddig főként lakásszínházukról voltak nevezetesek, ám most átnyergeltek nagyobb térbe, méghozzá a Trafó színháztermébe, hogy egy érdekes kísérletet valósítsanak meg. A Csehov című előadás ugyanis nem más, mint egy izgalmas kísérlet arra, hogy egyszer az életben mi, nézők is vígjátékírónak láthassuk Csehovot – ahogyan ő maga is vígjátéknak szánta drámái nagy részét. Kegyetlen egy humora volt, szó se róla...
Talán eggyel jobb az előadást úgy nézni, hogy ismerjük Csehov műveit, de minden kétséget kizáróan úgy sem lehet rossz, ha most hallunk életünkben először a drámaíróról. Eleinte még azt gondolja az ember, hogy valami zanzásított Csehov-összest fog látni, de hamar kiderül, hogy ez azért nem egy Shakespeare Összes Rövidítve, hanem egyetlen történet, amit – mit ad isten! – négy fantasztikus műből férceltek össze. De leginkább a Sirályból.
Persze mindenek előtt a Három nővérből. Így is indul a darab; Sárosdi Lilla, Kiss-Végh Emőke és Mészáros Piroska saját nevükön lépnek a színpadra, ahol díszlet egyáltalán nincs, illetve a nézők maguk a díszlet: a színpadon négyszögben elhelyezett székeken ülnek, és a szereplők gyakran huppannak le melléjük, sőt közülük ketten (jelmezükből azonnal következtethetően Arkagyina és Trigorin, azaz Für Anikó és a rendező, Ördög Tamás) már eleve bent ülnek a nézőtéren.
A három nővér az eredeti szöveget felhasználva, mégis saját szájuk ízére szabva vágyik őrült vehemenciával Moszkvába, és Terhes Sándor is megérkezik a szerelmes őrnagy képében, ám még mielőtt nagyon elmerülhetnénk a történetünkben, már benne is vagyunk nyakig a Sirályban. Hogy aztán megkapjuk az aktuális pletykákat Ivanovról és az elárverezés előtt álló Cseresznyéskertről, de a keret mindvégig a Sirály marad. Nem véletlenül: ha lehet ilyet mondani, ez talán a legjobb Csehov mű mind közül.
Ördög Tamás rendező ügyesen köti át a különböző jelenteket és formálja egységessé az amúgy tökéletes káoszt, amit a takarásból érkező különös zajokkal és a szereplők folyamatos, látszólagos kizökkenésével tetéz. A színpadon – ahol nem mellesleg mi, nézők is ülünk – gyakran keveredik az improvizálás az eredeti Csehov szövegekkel, sokszor nem lehet tudni, hogy most éppen mi van, de ez sokkal inkább előnye, semmint hátránya a látottaknak.
Nagyon jó ötlet volt egy igazi sztárt, Für Anikót választani Arkagyina és/vagy Ranyevszkaja szerepére, a két karakter közti hasonlóság szinte ordít, és Für ráadásul ritkán látható független előadásokban, ami valahogy még súlyosabbá teszi jelenlétét a Trafó színpadán. Eddig sosem gondoltam mélyebben abba bele, hogy Csehov férfi létére mennyire tökéletesen látta a női gyengeséget, esendőséget és hiúságot, de ebben az előadásban brillíroznak a nők, a férfiak ha akarnának se lehetnének többek mellékszereplőnél, akik viszont a háttérből mozgatják a szálakat.
Üde színfoltja az előadásnak Sárosdi Lilla is, öröm nézni ahogy Lopahinként(!!!) hozza a tipikus felkapaszkodott, bunkó újgazdag prolit: kifejezetten jót tesz neki, hogy most nem a férje (Schilling Árpád) rendezi, mintha sokkal felszabadultabb lenne. De szívesen képzelünk magunk elé egy olyan Sirályt is, amiben tényleg Mészáros Piroska játssza Nyinát, akit ugyan Ördög értelmezése szerint Trigorin (azaz ő) bottal sem piszkálna. Ennek fényében igazságtalanság lenne nem megemlékezni Kiss-Végh Emőke Másájáról (és Varjájáról), ebben a szerepben utoljára Jordán Adélt láttuk zseniálisnak egy kevésbe jól sikerült Sirály előadásban, de Ördög (a Dollár Papa Gyermekeinek másik alapítótagjaként) most sem hagyja cserben közönségét.
Mindezek ellenére a férfiakra sem lehet panasz; Terhes Sándor egyben hozza az összes kisember Csehov-alakot, míg Georgita Máté Dezső Trepljovját nem csak a Je Suis Belle tervezői által megálmodott strandpapucs teszi felejthetetlenné, hanem a higgadt érzékenység is, amit nyújt a színpadon.
A Dollár Papa Gyermekeinek a Staféta pályázaton elnyert pénz (valamint a Trafó és a Füge, stb) adott lehetőséget, hogy létrehozzák ezt az előadást, és a kurátorok jól döntöttek. Mindenképp ajánljuk, hogy figyelje mikor tűzi műsorra legközelebb a Csehovot a színház, mert tényleg érdemes megnézni.
