A fesztiválszezon sűrűjében ki mást is kaphatnánk el egy rapid interjúra, mint Lovasi Andrást, a Kiscsillag frontemberét. Bár amúgy sem éppen unatkozással tölti a nyarat, az utóbbi hónapokban egy merőben új oldalát is megmutatta a Semmi Konferenciája című koncertszínház darabjában A zenészt még romantikus nyaralása előtt csíptük el egy e-mail interjúra.
A nyaralásod előtt úgy volt, hogy te is részt veszel a Ligetvédők programján, de végül nem jelentél meg. Ennek mi volt az oka?
Előző héten beszéltem egy aktivistával, és mondtam, hogy szívesen beszállok egy demonstratív dzsemmelésbe, de nyitóbeszédről és szóló fellépésről szó sem volt. Arról meg főleg nem, hogy abban az időpontban, hiszen épp hazafelé jöttem Erdélyből. Szóval egy jó szándékú, de amatőr szervezésű dolog volt, ami nekem se jött túl jól, hiszen még én is úgy tudtam meg, hogy fellépek, hogy Kiss Tibi hívott fel, hogy olvasta, hogy leszek, mert akkor ő is kinéz. Mondtam, hogy az nehezen fog menni, mert én még pár száz kilométerre vagyok. Aztán úgy volt, hogy szerdán megyek, de az ismert okokból addigra már nem volt hova.
Miközben nekünk írsz, épp nyaralsz. Ki tudsz ilyenkor kapcsolni?
Igyekszem, de azt hiszem, teljesen nem megy.
Milyen pihenésre vágyik ilyenkor egy 49 éves, aktív és elég szerelmes zenész?
Aktívra. Épp a Balaton körül biciklizünk a feleségemmel (Földes Eszter színésznő, a szerk.).
Ő nem a rajongóid közül került ki, a megismerkedésetekkor igazából azt sem tudta, hogy melyik zenekarban játszol. Fura volt, hogy nem ismer?
Azt hiszem, inkább tetszett nekem, hogy nem volt különösebben elájulva a munkásságomtól.
Azóta viszont már együtt is dolgoztok, hiszen ő rendezte a Semmi konferencia színházi darabot, aminek alapötlete már 10 éve megszületett a fejedben. Együtt könnyebb volt belevágni, vagy amúgy is megcsináltad volna?
Nem így és nem most csináltam volna meg. De én sokszor úgy dolgozom, hogy várom a jeleket, formálgatok valamit papíron, vagy a fejemben, de nem csinálom véglegesre. Várom, hogy mi, vagy milyen akar lenni a készülő anyag. Eszter volt most a katalizátor.
Amit a Semmi konferenciáról érdemes tudni
A Semmi konferencia az "Idáig tudom a történetet" sorozat folytatása, de egy régi terv megvalósulása is, hiszen a történet alapsztorija kb. 10 éve létezett Lovasi fejében, sőt, dalok is készültek hozzá (Menetszél, Tűkön táncol).
A megvalósításban nagy szerepet vállalt a zenész felesége, Földes Eszter, aki a darab egyik szerzője és rendezője is lett egyben. A Kiscsillag szolgáltatja a zenét, mellettük pedig olyan vendégelőadók lépnek fel, mint Péterfy Bori, Falusi Mariann, Pásztor Anna (Anna and the Barbies), Varga Livius (Quimby), Likó Marcell (Vad Fruttik), vagy Busa Pista (Irie Maffia). A Semmi Konferencián először hallhat a közönség a 2016 őszén megjelenő új nagylemez dalaiból
"...anya mindig csak ül a konyhában és néz maga elé némán. Néha reggelig ég a villany és úgy megy el munkába, hogy nem is aludt semmit. ...És ha kérdezem mi a baj, csak annyit mond: - Semmi. ...és ha tovább nyaggatom, megint csak annyit mond, hogy semmi és hogy hagyjam és menjek játszani, mert tényleg semmi, semmi, semmi, semmi. És akkor egyik nap eszembe jutott, hogy kéne egy konferencia, konferencia a semmiről. A szomszéd Dobán bácsitól jött az ötlet, akinek tetszett az anyu, úgy hogy gyakran átkopogott hozzánk esténként egy kis konyakkal. Utáltam."
Milyen volt a közös munka? A zenekartagok hogyan fogadták, hogy a barátnőd adja az instrukciókat?
Néha nehéz volt, de arra jobban emlékszem, milyen jó volt a premier után kettesben, egy jó furmint mellett vacsorázni. A többiek pedig a kezdeti tartózkodás után maximálisan elfogadták Esztert, mint rendezőt. Szerintem nagyon klassz munkafolyamat volt.
A színdarabban feltűnnek vendégszínészek is – Falusi Mariann, Pásztor Anna, Varga Livius, Likó Marcell, Busa Pista –, akik a Semmiről tartanak konferenciát. Milyen szűrő alapján kértétek fel a "szakértőket"?
Főleg az előadói karakterek alapján zongoráztuk végig a szóba jöhető énekeseket, szerencsére mindenki elsőre igent mondott.
Koncertszínházként határozod meg a Semmi konferenciájának műfaját, amiben a zenés részek mellett vannak benne prózai betétek is. Mennyire volt neked új, vagy akár nehéz feladat a szöveg felmondása?
Számomra és a Lecsó számára is ez volt a legnagyobb kihívás illetve újdonság, és persze extra izgalmat is jelentett. Remélem, egyszer lesz a darabnak egy olyan dramatizált verziója is, amit igazi színészek játszanak-énekelnek majd, de amikor az vetődött fel, hogy egyből így csináljuk meg, Eszter volt az, aki azt kérte, hogy mi, zenészek próbáljuk meg megjeleníteni a figurákat, és maradjon az a narratív, mesélő forma, amit az “Idáig tudom a történetet” estekre találtunk ki. Hisz a Semmi konferencia amúgy is annak a sztorinak a folytatása.
Egy mindenki számára ismert kérdés-válasz kombináció áll a darab középpontjában: a "Mi a bajod? - Semmi", amit ezúttal egy kisfiú tesz fel az anyjának. A te olvasatodban mi van a semmi válasz mögött?
Szerintem nincs olyan ember akivel ne fordult volna elő, hogy a “mi a baj?” kérdésre a “semmivel” válaszolt volna. Már pici gyerekként elsajátítjuk ezt a szócskát és változatait válaszként. Hogy milyen vetületei vannak? A semmi mögött a minden bujkál mindig. Semmi akkor is van, ha van minden. Sőt akkor van csak igazán.
Az előadásból készül majd a Kiscsillag következő nagylemeze. Ezzel hogy álltok?
Augusztus végén kezdjük a stúdiómunkát újra, van már felvéve 7 szám, de szinte mindegyiket újravesszük az előadás tapasztalatai alapján.
Egy interjúdban azt mondtad, hogy nem könnyű itthon fenntartani az érdeklődést egy középkorú zenésznek. Ennek a gondolatnak köze van ahhoz, hogy a színház világa, pontosabban alternatív előadások felé nyitogattok?
Igen, keressük a "klub-fesztivál-szupernagy koncert" háromságból az egérutakat.
Milyen a kapcsolatod a fiatal zenészekkel? Van akiben felfedezni véled a régi önmagadat, vagy csak egyszerűen tehetségesnek, izgalmasnak tartasz?
Nem akarok senkit megbélyegezni azzal , hogy azt mondom, ez tiszta Lovasi, úgyis megkapták már sokan, ha akarták, ha nem; és persze akit én is izgalmas előadónak tartok, azok még véletlenül sem ilyenek. Hiszen a fiataloknak pont az a dolguk, hogy valami mást (vagy ugyanazt, de máshogy) csináljanak, mint az előttük járók.
Tényleg az idei orfűi fellépés volt az utolsó koncertje a Kispál és a Borznak?
Egy jó darabig igen. Amit kitaláltunk anno, amiért újrakezdtük, azt megcsináltuk: lettek válaszok a búcsúval levegőben maradt kérdéseinkre; amire meg nem lett, arra már nem is lesz. Most nincsen új motiváció (a pénzen kívül persze, mert az mindig jól jön), amiért játszanánk tovább.
És mi lesz utána? Készülsz valami újdonsággal?
Igen, jövőre szeretném, ha megjelenne a Bandi a hegyről 2. Elvégre 50 leszek.
