2016. július 14-én csütörtökön, a délutáni órákban elhunyt Esterházy Péter - közölte a család és a Magvető Kiadó. Az író 66 éves volt, rá emlékezünk.
Életrajz
1950. április 14-én született Budapesten, nagyapja Esterházy Móric gróf, aki 1917-ben Magyarország miniszterelnöke volt, édesapja gróf Esterházy Mátyás, édesanyja Mányoki Irén Magdolna. Érettségijét a budapesti piarista gimnáziumban szerezte, 1974-ben az ELTE matematikus szakán diplomázott majd ezt követően a Kohó- és Gépipari Minisztérium Számítástechnikai Intézetében dolgozott 1978-ig. Szerencsére nem tudott sokáig ellenállni az írásnak, 1978 óta szabadfoglalkozású íróként tevékenykedett.
Kossuth-díjas író, a magyar posztmodern irodalom egyik legjelentősebb alakja, munkásságát tucatjával jutalmazták díjakkal külföldön és itthon egyaránt. Több mint negyvenéves munkássága során fontos lenyomatot hagyott a magyar irodalomban, ráadásul az a fajta író volt, aki az utolsó pillanatig képes volt újat mutatni az olvasóközönségének.
Több interjújában is elmondta, hogy már 17 éves korától tudta: ő bizony író lesz. De ezt a bizonyosságot sokáig csak magával osztotta meg, érlelte, dédelgette a gondolatot, olyannyira, hogy egy betűt sem írt le egészen 22 éves koráig. Aztán elkezdte a Fancsikó és Pinta elbeszéléskötetét, amit a megjelenést követő évben, 1977-ben az év legjobb első prózakötetének választottak.
És innen nem volt megállás, Esterházyra nem lehetett nem odafigyelni
Nem sokkal később jelent meg a Pápai vizeken ne kalózkodj című elbeszéléskötete, majd 1979-ben kiadták a Termelési regény című művét, amellyel egyértelművé tette, hogy a kortárs írók élvonalába tartozik. Ezzel a könyvével Esterházy szakított a regénypoétikai konvenciókkal, amelyek a modern magyar regény arculatát évtizedekig meghatározták, sőt, nem elégedett meg azzal, hogy korszerűsítí a tradíciókat, hanem egy meglepően új regénystruktúrát épített föl. Nem véletlenül lett ez a mű a legújabb kori magyar irodalom egyik legfontosabb alkotása. Kettős szerkezetű, szatirikus regény, társadalom- és korrajz, amelyben párhuzamosan íródik az önéletrajzi regény és a regény önéletrajza. A Termelési-regényt, de főleg a Bevezetést (1986) – amelyben a próza különböző formái mellett a képregénytől kezdve az avantgárd gesztusokig sok minden helyet kapott – nem véletlenül nevezi prózafordulatnak a szakma. Esterházy művészi látásmódja, nyelvfilozófiája meghatározó volt a soron következő írónemzedékre. A Bevezetés a szépirodalomba első kiadását 1986-ban adták ki, de gyakorlatilag ez egy gyűjtemény az 1978 és 1984 között ezzel az alcímmel kisebb kötetek formájában és folyóiratok lapjain publikált művekből.
1987-ben nagy port kavart Csokonai Lili álnéven kiadott Tizenhét hattyúk című, fiktív önéletrajzi regénye. Ezt követően szinte ontotta magából az újabbnál újabb műveket, kezdve a Hrabal könyvvel, amely saját feleségéről szól, majd ezt követi a Hahn-Hahn grófnő pillantása. Ez a többrétegű utazóregény újabb fordulatot jelentett az író pályájában, majd az 1995-ben megjelent Egy nő című könyvével minden túlzás nélkül kiteljesítette a magyar irodalmat.
De a nemzetközi siker még váratott magára
Mondjuk annyira sokat nem, ugyanis a 2001-ben kiadott Harmonia Caelestis nemcsak közönségsiker lett, hanem külföldön is híressé tette. Új könyvével újraírta és egyben le is rombolta a klasszikus értelemben vett családregényt. 2002-ban jelent meg a könyv kiegészítéseként a Javított kiadás, melyben édesapja ügynökmúltjáról, s annak lelepleződéséről ír.
2003-ban kiadták az esszégyűjteményét A szabadság nehéz mámora címmel, ugyanebben az évben lát napvilágot nyomtatott formában a Mindentudás Egyetemén tartott nagysikerű előadása, A szavak csodálatos életéből címmel. 2004-ben harmadszorra is kiadják a Bevezetés a szépirodalomba című művét, 2006-ban pedig futballal kapcsolatos élményeiről jelentet meg egy könyvet az Utazás a tizenhatos mélyére címmel. Legközelebb 2008-ban jelent meg a Semmi művészet című regénye, legutóbbi munkái közé a 2010-es Esti, valamint az Egyszerű történet vessző száz oldal két könyve, „a kardozós változat” és a „Márk-változat” tartozik.
Esterházy jól idomult az idő változásaihoz, és sosem hagyta figyelmen kívül, hogy az új generációk már más nyelven szólnak, írnak és olvasnak, de ezzel együtt voltak olyan dolgok, amikhez ragaszkodott: ilyenek voltak például a füzetei és a kézzel írás. Bár néha használta a netet, de például e-mailt írni nagyon nem kedvelt, és állítása szerint nem is figyelt túlzottan, mit pötyög be. "Amúgy is az e-mail olyan közbülső állapot az írt és a mondott között. Nagyon trehány e-maileket írok, kisbetű, nagybetű, vessző, átnézem kicsit az elütéseket, de nem nagyon. Ehhez képest nekem fáj, ha egy kéziratban vesszőhiba van" - mondta egy interjújában.
Utolsó, naplószerű, személyes könyvének középpontjában a 2015 májusában diagnosztizált hasnyálmirigyrákja és a hozzá szövődő kapcsolata áll. Az agresszív betegséggel való küzdelméről őszintén és fanyar humorral írott Hasnyálmirigynaplót a 83. Ünnepi Könyvhéten mutatták be, amelyet az író nagybetegen bár, de még maga tudott megnyitni. A Vörösmarty téren óriási tömeg tapsolta meg a színpadra álló Esterházyt, aki betegségéről is beszélt, majd Márait idézve olvasásra buzdított mindenkit: "Életre-halálra olvasni, mert ez a legnagyobb emberi ajándék. Gondold meg, hogy csak az ember olvas".
Híres volt, ezrek szerették, de elmondása szerint sosem érdekelte, valahogy hidegen hagyta a népszerűség. De a könyvbemutatókon imádta a kígyózó sorokat.
Az a világ legjobb dolga, én azt szeretem a legjobban: nem kell csinálni semmit, hanem csak látja az ember, hogy vannak valóságos olvasók, akik még vevők is a tetejébe
- mesélt a dedikálás öröméről, amelyben a Könyvhéten is fürdött. Olvasói egymást taposták, hogy autogramot, vagy egy közös fotót kérjenek korunk egyik legnagyobb írójától.
.
