Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Létezik egy hely Bécsben, ahová a helyi magyarok már hazajárnak, ha kultúrára vágynak: a KultPult programjain megfordult már Kulka Jánostól Gryllus Vilmosig, Szalóki Ágin keresztül Alföldi Róbertig a magyar kultúra számos jeles alakja. A legjobb az egészben pedig az, hogy nemcsak a magyar, de az osztrák közönség is egyre inkább vevő a produkcióikra. Az egész mögött egy kétgyerekes anyuka, Bencze Mariann áll, aki 5 éve él az osztrák fővárosban, a KultPultot két éve álmodta meg, most pedig már ott tart, hogy nemcsak az osztrákoknak visz magyar irodalmat és zenét, de a Loffice irodákkal együttműködve itthon is minőségi programszervezésbe kezdett.
Hogyan és miért jött a KultPult ötlete, egyáltalán az, hogy két kicsi gyerek mellett belevágj egy ilyen rengeteg munkát igénylő, "nyüzsgős" projektbe?
2011 óta élek Bécsben; egy gyerekkel költöztünk ki a férjemmel, és 2012-ben itt született a második. Hamar világossá vált, hogy két kisgyerek mellett egyre kevesebbszer fogok tudni hazautazni, hogy a saját kulturális igényeimnek megfelelően színházba és koncertekre járhassak. Voltunk párszor itt is ilyeneken – persze akkoriban főleg gyerekelőadásokra jártunk –, és egy Kaláka koncerten jött az ötlet, hogy az akkoriban tanított csoportom biztosan örülne egy ilyen programnak. Épp jött a farsang, én pedig elkezdtem szervezni egy Gryllus Vilmos Maszkabál-koncertet nekik. Annyira nagy sikere lett, hogy kezdett megfogalmazódni bennem, talán volna rendszeres, nagyobb igény olyan programokra is, amik engem is érdekelnek - így voltaképpen e kettőt összekötve kezdtem bele a kultprogramok szervezésébe. Aztán a gyerekprogramokból kiindulva kerestem felnőtt témákat is, amiket igyekeztem úgy összeválogatni, hogy egyfajta képet is adjanak rólunk, magyarokról, mert a fejembe vettem, hogy a magyar kultúrát Ausztriában is népszerűsítem. 2014 elején kezdtem bele a KultPultba, mára ez az egyik fő tevékenységem.
A felnőttprogramoknál elég kézenfekvő lett volna, hogy nekik is koncerteket kezdesz szervezni, mégis inkább irodalmi programokkal nyitottatok.
Azt tartottam szem előtt, hogy a lehető legtöbbet (testközelséget, beszélgetést) kapjon a közönség viszonylag megfizethető áron. Másrészt jobbára ezek érdekeltek akkoriban engem. Az is szempont volt, hogy ne tömegrendezvényeket csináljunk, hanem valami különleges, nem szokványos pluszt is adjunk hozzá. A kész műsorokba szeretek kicsit belenyúlni, ezért volt például a Kulka János-estünk után egy beszélgetés is vele, amit Csáki Judit vezetett, és ugyancsak ő kérdezte Alföldi Róbertet is közös könyvükről, amikor Alföldi épp Bécsben rendezte a Haben című darabot. Szalóki Ágival most télen csináltunk olyat, amit ő addig még sosem: egymagában, zenész kísérő nélkül énekelt egy általam tematizált műsorban felnőtt és gyerekközönség előtt vegyesen, egy-egy dalos szakasz között pedig beszélgettem vele. Ez lett az EgyszálÁgi-estünk, ezt is nagyon szerettem
Volt valami előképe ennek az egésznek, ilyen téren dolgoztál itthon is?
Nem. Kommunikáció-magyar szakos bölcsészként végeztem, a tanítás mellett újságíró, PR-os és könyvszerkesztő voltam Budapesten, aztán anyuka lettem. Akkor már beindult bennem egy-két programötlet otthon a könyvekhez kapcsolódóan, de ki nem tudtak teljesedni, mert kiköltöztünk. Itt Bécsben aztán megszületett a másik fiam, majd tabula rasa és újratervezés következett.
A vágy, az ötlet megvolt bennem a kiköltözésünk pillanatától kezdve, hogy én kultúrházat szeretnék itt kint, de a megvalósítás váratott magára. Végül újradefiniáltam magam és elkezdtem látni a szakmai irányokat, amelyeket követni akartam. Ebben benne van a magyar kultúra, a tanítás lehetősége, a kommunikáció és a reklám, és még a német nyelvtudásomat is fejleszthetem vele.
Azért ez így hiába szerelem, óriási meló. Hányan csináljátok, van segítséged?
A KultPultot én találtam ki, de nem lehet egyedül csinálni. Nagyon gyorsan kialakult egy állandó és aktív segítői gárda, akik nélkül egy produkció sem valósulhat meg: fotósok, videósok, fordítók, technikusok segítik a munkámat, a nagy részük kíváncsi, kooperatív, nyitott és együttműködő partnerem. Nulláról kezdtem, majd találkoztam a Loffice-os lányokkal - így alakult ki és velük együtt működik.
Hogyan alakítod a programkínálatot, mik voltak az eddigi legnagyobb sikereitek?
Voltak koncertek, amelyek tisztán és egyértelműen az itt élő magyar családoknak szóltak: a Gryllus-, a Szalóki-Dés-koncert vagy az Eszter-lánc és a Tintanyúl bulija; de sikerre vittünk olyat is, amelyikben két- vagy többnyelvűen szólaltak meg dalok és prózai szövegek. A Kovács Patrícia-Pikali Gerda páros például kétszer is járt nálunk a Janikovszky Éva-felolvasószínházzal (rendezte: Tollár Móni), ezt a produkciót feliratoztuk a magyarul nem tudóknak. Nagy kedvenc volt még a katalán-magyar előadópáros karácsonyi koncertje is, amelyen legalább tíz kultúra karácsonyi dalát adta elő a Bécsben élő Illés Teréz és Montserrat Vilar énekekkel és zongorakísérettel – német felkonf- és átvezető szöveggel, sok nyelven. Képzőművészeti program is szerepelt már a palettán: Paul Lendvai német nyelven nyitotta és zárta Szüts Miklós festőművész bécsi tárlatát, amelyre nagy örömünkre teljesen vegyes nyelvű közönség látogatott el
Az én két legnagyobb kedvencem a már említett Alföldi- és a Kulka-estünk: teltházas, régen látott minőségi kultúrprogram volt mindkettő. Ilyenekből elkélne otthon is több, az az érzésem – az biztos, hogy itt maga volt a paradicsom.
Gyakran jársz azért még haza? Legalábbis kultúrprogramok miatt?
Bár virtuálisan sok időt töltök otthon, amúgy nemigen járnék már haza: itt élek Bécsben, a gyerekeim ide járnak iskolába-óvodába, itt lett munkahelyem. Most viszont majd talán fizikailag is újra többet leszek Budapesten, mert beindulni látszik egy határok nélküli kultúraközvetítő projekt, amit nagyon várok: eddig csak Bécsbe hoztuk a magyart, de oda-vissza is szeretnénk hozni-vinni a kultúrát. Nagyon örülök, hogy a Loffice ebben is nagyon jó partner: a bécsi programokban már 2 éve, a határok nélküliben most startolunk Klementz Kata és Panni közreműködésével a Loffice feat. KultPult határok nélkül programsorozattal. Ezt már nem a KultPult viszi egyedül a hátán, hanem a Loffice-szal teljesen egyenértékű társként, közösen szervezzük. Ennek a premierje a május 21-i Rutkai Bori Banda elő-gyereknapi dupla koncertje:szombatona budapesti Loffice Salétrom utcai kertjében, vasárnap pedig a bécsi bázison ünnepeljük a gyerekeket a magyar zenekarral.
Ráadásul a bécsi koncert idején jótékony célt is szolgálunk: bemutatjuk a jelenlévőknek az édesanyák alapította MagikMe-t is, akik úgynevezett integrációs, azaz egészséges és mozgáskorlátozott gyerekek által egyaránt használható játékeszközöket készítenek. Magyarországon már sikeresen működnek, mi pedig abban segítünk nekik, hogy a bécsi piacon is bemutatkozhassanak.
Az odáig rendben, hogy megteremtetted magadnak a lehetőséget, hogy a hazai kultúrát elvidd és megmutasd nemcsak a bécsi magyar közösségnek, de az osztrákoknak is. De hogyan jött az ötlet, hogy a KultPultból egy oda-vissza működő csatornát csinálj, amin keresztül az osztrák kultúrát is népszerűsíteni próbálod itthon?
Már tavaly nyáron megélhettem azt, hogyan lehet az otthoni közönségnek is szüksége némi nyelvi és kulturális mintára, ötletre és inspirációra az itt élőktől. Ekkor német workshopot szerveztem anyanyelvi tanárokkal gyerekeknek úgy, hogy a workshop egyik részét Budapesten valósítottuk meg, a másik felét Bécsben. Nagyon tanulságos és számomra is hasznos utazás volt ez - nyelvi és kulturális értelemben is. Idén ezt a projektet is szeretném továbbfejleszteni, de mivel ezidáig már két olyan színdarabot is láttam itt kint, amelyik rólunk, magyarokról szól (vagy hozzánk is köthető), és amit szerintem érdemes lehet otthon is látni, egyre nagyobb a motivációm arra, hogy a felnőtt közönségnek is vigyünk valamit abból, amit mi itt élve megélünk és látunk. Mivel Budapesten is van Loffice, a helyszín adott: már csak meg kell valósítanunk a Loft-színházat és a többi határon átívelő programot. A jó magyar kulturális programok exportja marad - az idők során a bécsi Loffice állandó helyszínünkké vált.
Hogyan találtad meg a közönségedet, kiknek ajánlod a rendezvényeiteket?
A közönségünk itt Bécsben már törzsközönségnek mondható: nyitott, érdeklődő, színes és kreatív egyének és családok látogatják a programjainkat a kezdetek óta. Budapesten viszont új feladat a közönségszervezés. Mindenkit várunk, gyerekeket-felnőtteket egyaránt, akik nyitottak az újra és a rendhagyóra, akik otthon élve is szeretnének világot látni, értékes kulturális programokon részt venni, nyelvet tanulni, egymással és más kultúrákkal megismerkedni, a Loffice-ba látogatva innovatív eljárásokat, tartós és környezetbarát megoldásokat tanulni, és akik szeretnek beszélgetni, együtt lenni alkotó és tenni akaró emberekkel.
