Egyenlő GYES mindkét szülőnek, egyenlő fizetések és lelkesen visszafoglalkoztatott kisgyerekes anyák? A jó hír: ez nem utópia. A rossz: a magyar nőknek mégiscsak az. A NØ – Skandináv Női Fesztiválon jártunk.
Még csak nem is egy másik bolygón, hanem már Európán belül is, tőlünk északabbra léteznek olyan országok, ahol nem ennyire nehéz nőnek lenni, mint itthon. Ezeken a helyeken a nemek közötti egyenlőség ott tart, ahol minden más országnak tartani kellene: a hagyományos szerepek átrendeződtek, működik a munkamegosztás, nincsen jövedelemegyenlőtlenség a nemek között, a nőknek pedig szülés után sem kell lemondaniuk a karrierjükről. A World Economic Forum éves kimutatása szerint a Skandináv országokban a legjobb nőnek lenni A cikkünkben mutatjuk, miért, a téma kapcsán pedig ajánlunk egy remek eseményt is a Skandináv Ház rendezésében.
Szinte karnyújtásnyira és egyben elképzelhetetlennek tűnnek azok az idők, amikor a nőknek itthon még szavazati joguk sem volt, és a feleségi meg az anyai feladatokon túl nem volt lehetőségük az egyéb kvalitásai kibontakoztatására. Bár ehhez képest nagy utat jártunk be, még mindig van mit csiszolni a nemek közötti egyenlőtlenségeken, gondoljunk csak a nők politikai részvételére, vagy az alulfizetettségükre. A jó hír, hogy vannak a világon olyan helyek, ahol már ezek a különbségek is eltűnőben vannak. A rossz, hogy ezek közül sajnos egyik sem Magyarország.
Az ominózus északi országok az egyenjogúsítás terén mindig is az élen jártak.1907-ben Új-Zéland az első állam a világon, mely a nőket egyenjogúnak ismeri el, 1908-ban Ausztrália követi, Franciaország, Anglia, Amerika csak később csatlakozik a folyamathoz.
Nemek közötti egyenlőség = boldogság?
Itt van például Dánia, amely idén ünnepli a nők szavazati jogának századik évfordulóját. A kimutatások szerint itt a legboldogabbak és a legelégedettebbek a nők, ami valószínűleg szorosan összefügg azzal, hogy a férfiakkal egyenértékű félként működhetnek az élet különböző területein. Sokat lendíthet a hangulatukon az is, hogy nincsenek annyira kicsavarva a hétköznapokban, mint a magyar nők többsége, ugyanis a férfiak a háztartási és a gyereknevelési feladatokból is kiveszik a részüket: nem csak tüntetőleg mosogatják el az edényeket, mártírarccal takarítják a WC-t havonta egyszer és sokadik könyörgésre ágyaznak be, hanem az élet természetes velejárójaként takarítanak, cserélnek pelenkát és maradnak akár otthon is a gyerekkel. Mi magyar nők is boldogabbak lennénk, ha a napi robot után, ami sok esetben bőven túlmutat a nyolc órás munkaidőn, nem nekünk kellene még málhás szamárként hazacipelni a bevásárlókocsi tartalmát, betölteni a mosógépet, vacsorát rittyenteni és még sorolhatnánk... A dánoknál már pengén és mindenféle rossz képzettársítás nélkül működik az, ami nálunk még egyelőre finomhangolás alatt van: egy férfi nem lesz attól kevesebb, sem férfiatlan sem a saját, sem a mások szemében, hogy pár hónapra otthon marad gyesen, vagy a kezébe veszi a porszívót. Valószínűleg nálunk is több fiatal nő kapna kedvet a gyerekszüléshez, ha nem kellene attól tartania (jogosan), hogy ezzel végképp igába hajtja a fejét, kvázi egyedül marad a gyerekneveléssel és elfelejtheti a szülés előtt életét, sőt, akár a karrierjét is. Természetesen vannak kivételek, egyre több olyan apukával találkozni, akiknek az a természetes, ha ők is foglalkoznak a gyerekkel: nem tüntetőlegesen hetente egyszer, hanem mindennap.
Ha felkeltette a téma az érdeklődését, nézzen el a Skandináv Női Fesztiválra!
A Skandináv Ház november 6-9. között nagyszabású fesztivált szervez, mely ezúttal teljes egészében a nők körül forog. A „NØ – Skandináv Női Fesztivál” apropóját az adta, hogy a dán nők 100 éve kaptak szavazati jogot. A fesztivál nemcsak a női egyenjogúság és a szavazati jog, hanem szélesebb értelemben véve is a nők körül forog: elsősorban a mai, 21. századi nőkkel, női sorsokkal foglalkozik, némi történelmi kitekintéssel. A sokszínű program magában foglal előadásokat skandináv előadókkal, filmvetítéseket, felolvasó színházat, skandináv kvízt, gasztro programot, divatbemutatót, kerekasztal beszélgetéseket, egy skandináv női dj buliját, esszé- és fotópályázatot, kiállításokat és skandináv könyvvásárt.
Helyszínek:
Muzikum Klub és Bisztró – 1088 Budapest, Múzeum utca 7.
Könyvtár Klub – 1088 Budapest, Múzeum krt. 4.
ELTE – Skandináv nyelvek és irodalmak tanszéke – 1088 Budapest, Rákóczi út 5.
Kortárs Építészeti Központ – 1111 Budapest, Bartók Béla út 10-12.
Részletes program ERRE
Hagyományos szerepek = több teher a nőknek
Nem (csak) a személyes becsípődésem a nemek közötti munkamegosztás, az ENSZ is felszólította hazánkat (az 1979-es, a nőkkel szembeni hátrányos megkülönböztetés megszüntetéséről szóló New York-i egyezmény alapján), hogy változtassunk az erős nemi sztereotípiákon és patriarchális attitűdökön. A WEF kutatásai szerint is lehetne jobb a magyar nők helyzete, a 2014-es felmérés szerint a 93. helyen végeztünk Szváziföld(!) és Azerbajdzsán(!) között. A kimutatásból az is kiderült, hogy a magyar társadalom nagyon konzervatívnak számít a nemi szereposztás tekintetében, és bár a magyar nők foglalkoztatottsága nem marad el nemzetközi átlagtól, a legtöbb időt mi töltjük házimunkával. Egyébként a hagyományos szereposztások nemcsak a nőkre, hanem mindkét nemre többlet terhet rónak, és az is tény, hogy a házasságkötési és gyermekvállalási kedvet csak azok a demokráciák képesek hosszútávon fenntartani, ahol jól működik a gyermekgondozási hálózat, természetes a családi munkamegosztás és magas a nők foglalkoztatása.
Gyerekszülés = lőttek a karriernek?
Mármint nálunk. Míg Magyarországon szülés után nehéz visszatérni a munkaerőpiacra, addig a skandináv országokban kiemelt figyelmet fordítanak arra, hogy a nők minél hamarabb munkába tudjanak állni. Ezekben az országokban igyekeznek segíteni a gyermekes szülőket munkahelyi óvodákkal, bölcsődékkel és rövidebb munkaidővel. Finnországban például a törvény kötelezi a munkáltató cégeket, hogy visszavegyék azokat az alkalmazottaikat, akik szülési szabadságra mentek. Bár ezzel nálunk is próbálkoznak, a gyakorlatban sajnos nem mindig működik, a munkáltatók különböző kiskapukat kihasználva kibújnak ezirányú kötelezettségeik alól. Svédországban a GYES nemcsak választható, hanem kötelező is mindkét szülő számára, feltéve, ha szeretnék megkapni a 16 hónapnyi államit támogatást. Sőt, több politikus azért is kampányolt, hogy a szülők fele-fele arányban osszák fel egymás között ez az időszakot, Náluk olyan magas szinten van az emancipáció, hogy már a nyelvben sem igazán használják a hímnemet és a nőnemet, de a WC-k is csak aszerint vannak szeparálva, hogy az illető állva vagy ülve szeretne-e pisilni. Egy férfi ismerősöm beszámolója szerint a svédeknél az ismerkedésnél sincsenek kiosztott szerepek, a nők éppúgy kezdeményeznek, mint a férfiak, sőt, azért sem vetnek senkire sem követ, ha egyszerre több vasat tart a tűzben.
Irány Észak, ha annyit akar keresni, mint egy pasi!
Foglalkoztatás és a bérezések szempontjából a legjobb hely Izland, ahol több nő dolgozik, mint férfi, és itt a legmagasabb a nők politikai részvétele, A sziget nem véletlenül csúcstartó, rendkívül erős kultusza van feminista mozgalmaknak, olyannyira, hogy évekkel ezelőtt még a sztriptízt is betiltották, és egy jogszabály értelmében illegálisnak minősítik, ha bármilyen vállalkozás hasznot húz az alkalmazottak meztelenségéből. Új-Zéland is paradicsom a nőknek, ahol fizetési különbségek szinte alig vannak, a felsővezetésben pedig teljesen kiegyenlítettek az arányok. Norvégiában nem bízták a véletlenre a esélyegyenlőséget, 1981-ben bevezettek egy jogszabályt, amely értelmében mindkét nemnek képviseltetnie kell magát a közügyekben. Az álláshirdetéseknél precízen odafigyelnek, hogy azok gender semlegesek legyenek, nem írnak le például olyat, hogy pincérnőt keresnek. Érdekesség: ezt amúgy nálunk sem lehetne, mégis az a ritkaság, ha nem olyan hirdetéseket látunk, ahol teljes természetességgel nyilvánítják ki, hogy nőt vagy férfit szeretnének felvenni az adott pozícióra.
Tény, a magyar nők helyzete messze nem a legjobb a világon, de szerencsére vannak olyan pontok, amelyekben legalább nem maradunk le a nemzetközi átlagtól. Például az oktatás terén jó eredményeket tudunk felmutatni, sőt a felsőoktatásban több a férfi, mint a nő. Az már nagyobb baj, hogy a politikában szinte alig vagyunk jelen, és mi végezzük a legtöbb házimunkát, de ami ennél is durvább – mert ezt is kimutatta a felmérés -: utóbbiért annyira nem is elégedetlenkedünk.
