Ettől a könyvtől biztos nem tudja meg, miért nem sikerült bepasiznia

Olvasási idő kb. 4 perc

Kissé poros témának tűnt az internetes társkeresés, főleg ha azt vesszük, hogy a fél életünket online töltjük. Amiért mégis kezembe vettem Sándor András Szenvedélyek hálója - Szex és Net - Ahogy a NŐK látják című könyvét, az az irdatlan mennyiségű interjúanyag, amit öt év alatt összegyűjtött. Úgy voltam vele, ha valaki ennyi energiát és időt szán egy projektre, megérdemli, hogy félrerakjuk az előítéleteinket. Pedig a borító és a cím láttán ez nem volt annyira egyszerű.

Másoknak nem is nagyon sikerült, a barátaimból például kollektív és véget nem érő röhögést váltott ki, amikor egy alkalommal megpillantották a táskámból kikandikáló borítót. Megértem, a cím alapján valószínűleg én is azt hittem volna, hogy a barátnőm csöpögős ponyvaregényt rejteget. Pedig Sándor a rózsaszín történeteknél többet ígér, mélyinterjúkat, amelyek közelebb visznek minket az igazsághoz.

Bár így lett volna.

,,Azt szeretem, ha a pasi mindenben minőségi.
,,Azt szeretem, ha a pasi mindenben minőségi."

,,Kíváncsi voltam a hölgyekre…”

Már az első pár oldalnál elkerekedett szemmel olvastam, de nem a pozitív csalódástól. A szerző bevezetésként ugyanis kifejti, miért érdeklik ennyire az interneten ismerkedő hölgyek történetei, és olyan kliséket kezd el durrogtani, mint "Egyrészt látni akartam, miért annyira misztikus az online párkeresés világa, másrészt érteni akartam őket, hogy mit miért tesznek". De olyan újszerű felismeréseket is megoszt az olvasóval, mint hogy "Már tudom, mire vágynak a nők: szeretetre”, vagy (és itt már nagyon röhögtem): ,,Ez a könyv bemutatja, hogy a nőket ugyanúgy érdekli a szex – vagy ,,szeretkezés”, ahogy a nők körülírják –, mint a férfiakat.”

Köszönjük, András

Miután a szerzőnek köszönhetően egy csomó új (?) dolgot megtudtunk magunkról (a férfiak pedig a nőkről), következnek a személyes tapasztalatok. A szerző töbször is célozz arra, hogy ha elolvassuk az élménybeszámolókat, közelebb jutunk egyes problémakörök megoldásához. Mármint mi nők, mert Sándor könyve alapján nagyon úgy tűnik, csak minket sújtanak a rossz döntések és félresikerült kapcsolatok. ,,Ami igazán megdöbbentő volt, hogy kivétel nélkül mindegyik többször is belesétált ugyanazokba a csapdákba, tehát egy idő után mindig ugyanazt mesélték, csak más-más szereplővel. Meg akartam érteni, mit miért csinálnak, de nem adtak rá kézzelfogható magyarázatot. Minél több kérdés fogalmazódott meg bennem az esetekkel kapcsolatban, annál erősebb volt késztetés, hogy megfejtsem az internetes társkeresés női lélektanát” - tépelődik Sándor. A minél mélyebb merítés végett az interjúalanyok kiválasztásánál fontos szempont volt, hogy a nők minél szélesebb rétegét szólaltassa meg, így a mesélők különféle végzettségű, társadalmi helyzetű és korú nők.

Sport csoki az alsónadrágban és egyéb izgalmak

A skála tényleg széles, az interjúalanyok között - a netes társkereső oldalaknak megfelelően - akad 22 és 65 éves, ápolónő és dúsgazdag üzletasszony egyaránt. Mindenki elmeséli, miért kezdett el az interneten keresgélni, mit vár el egy férfitól és milyen tapasztalatokat gyűjtött idáig. Akadnak köztük sikertörténetek, de a legtöbb kissé fásult, csalódott nőkről szól, akik annak ellenére, hogy izomból keresgélnek, csak ideig-óráig találnak maguknak férfit.Történeteikből leginkább az derül ki, hogy a görcsös akarásnak – függetlenül attól, hogy ez a virtuális térben vagy a való életben történik – szinte mindig csömör és egy rakás rossz tapasztalat a vége.  A sztorikban egyébként szó esik béna randikról, hazudozó férfiakról, kínos szexjelenetekről, nem szuperáló vagy apró farkakról, szóval egy csomó olyan dologról, amikkel már amúgy is találkoztunk egy-egy barátnős beszélgetés alkalmával. 

"Szereted, a lábujjaidat nyalogatják?"

Mivel a történetekben néha olyan fontos részletekről is olvashatunk, hogy melyik randipartnernek mennyire volt féknyomos az alsónadrágja, az utolsó lapokhoz értve azt reméltem, Sándornak csak lesz valami konklúziója, esetleg egy bevont szakértő reflektál az interjúkra vagy a bevezetőben felvetett kérdésekre. Nos, ilyesmiről egy mondatot sem találtam, így azon túl, hogy megtudtam egy csomó belső infót az interjúalanyok szexuális igényeiről, használható felismerést nem adott a 22 történet. A miért csak a nők mesélnek kérdésemre?! viszont választ kaptam: Sándor ugyanis már dolgozik a következő kötetén, és igen, ebben a férfiakat fogja kérdezni…

Oszd meg másokkal is!
Ezt olvastad már?

Érdekességek