Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
A film, ami oldtimerrel és vonzó pasikkal operál, nem is rosszul. Csak a nők lógnak ki a történetből.
Arról már írtunk korábban, hogy Miklauzic Bence új filmjében bebizonyosodott számunkra, hogy a hatvan az új harminc, de most azt is elmagyarázzuk, miért. Nem mintha a Parkoló különösebben megváltaná a világot, akad benne üresjárat éppen elég, néhol megkockáztatom még unalmas is, mégis csupa pozitív élményben lehet része annak, aki megnézi, és nem csak azért, mert fantasztikusra sikerült a plakátja.
A helyszín egy belvárosi parkoló, amit egy lakókocsiból irányít Légiós (Lengyel Ferenc), állandó segítőjével, a folyamatosan Izlandra vágyó Edgárral (Somody Kálmán) a forró budapesti nyárban. Körülveszik állandó bérlői, például az agresszív rendőr (Rajkai Zoltán) családjával (Pokorni Lia, Miklauzic Simon); és állandó lébecolók, mint a taxis Börni (Egyed Attila) vagy a török büfés, Hakan (Horváth Kristóf). Ők mégis háborítatlanul élik életüket, mígnem be nem kanyarodik egy 1968-as Ford Mustang, a kormánynál az irgalmat nem ismerő üzletember Imrével (Szervét Tibor). Az üzletember nem akar mást, csak egy fedett parkolóhelyet, Légiós viszont nem akarja odaadni neki az egyetlent, mivel az számára kegyeleti hely.
Nem egy gordiuszi konfliktus, nem igaz? A Parkoló sztorija mégis működni látszik, mivel nagyon szépen, lassan és óvatosan van felvezetve. Olyan mint egy nagyvárosi westernfilm, lövöldözések nélkül. Az eleje hömpölyög, már éppen elkezdjük unásig megismerni az összes szereplőt és kétségbeesve várni a konfliktust, de Miklauzic filmjéhez le kell lassulni, és ameddig ez nem történik meg mindenkinél, tényleg nem indulhat be a gépezet.
Mégis nagyon hálás a pillanat, amikor képbe kerül a Mustang és az ő tulajdonosa, és végre megkezdődik a két férfi háborúja. Mivel Imre egy hónapra előre kifizeti a parkolóhelyet nincs mese, Légiósnak bele kell mennie a játékba, ami minden fronton zajlik, már ami a nem szót nem ismerő üzletember eszközeit illeti.
A kaszting elég ütős lett, köszönhetően elsősorban a férfi szereplőknek, mert nőknek valahogy nincsen helyük ebben a filmben, még akkor sem, ha romantikus szál is került a történetbe. Bartsch Kata Szervét feleségeként bárki lehetne, pedig valamiért biztos, hogy pont őt választották, és mintha azon se nagyon gondolkoztak volna, hogy ki játssza a rendőrfeleség Ildikót, pedig egészen biztos, hogy nem Pokorny Liának kellett volna. Pokorny már megformálhatta kábé ugyanezt a karaktert a Társasjátékban, most nem tett semmit hozzá és bár az világos, hogy ez a film most nem a nőkről szólt, de éppen ezért esett volna jól friss arcot látni a vásznon.
A férjét játszó Rajkai ráadásul kissé bizonytalan a rendőr szerepében, mint akinek derogál negatív szereplőt alakítani a filmben, pedig akad benne rajta kívül is antipatikus figura. Ott van például Imre ügyvédje, dr. Ketskés, akit Rába Roland formál meg úgy, hogy az ember minden megjelenése után azért könyörög, hogy adjon már valaki egész estés filmet ennek a karakternek; de Egyed Attila is iskolapéldáját hozza a sunyi magyar taxisnak.
A legjobb mégis a forgatókönyvet is jegyző Lengyel Ferenc és Szervét Tibor kettőse, akik között tapintható a feszültség, és ahogy egyre mélyebbre ásunk a történetben, a tét is egyre kezd növekedni. A sötét múltú Légiós és a szállítmányozási mágnás természete bár különbözik, sorsuk közben nagyon is egy irányba halad, és a néző sohasem tudhatja biztosan, elkerülheti-e a történet a tragédiába torkollást.
Miklauzic Márton képeivel a Parkoló hangulata olyan, hogy az embernek azonnal kedve támad beköltöznie egy lakókocsiba Pest közepére, de a hiányérzet mindezek ellenére sem marad el: néhol elfértek volna merészebb csavarok a filmben. Összességében a Parkoló mégis kellemes film, szuper pasikkal a főszerepben, úgyhogy mi egyáltalán nem bánjuk, ha ezentúl színészek (is) írják a szórakoztató filmeket, ha azok ennyire átgondoltak lesznek. (A Parkoló könyvét Hegedűs Bálint forgatókönyvíróval Miklauzic Bence rendező és Lengyel Ferenc jegyzi - a szerk.)
