Szeretem az olyan filmeket, amik nem akarnak többnek látszani, mint amik. A Százkarátos szerelem pontosan ilyen: egy habkönnyű vígjáték, aminek a poénjait már akkor elfelejtettük, amikor kimegyünk a moziból, de az megmarad, hogy tök jól szórakoztunk másfél órán keresztül.
A sztori teljesen életszerűtlen, épp ezért jó. Van egy öregedő exfeleség (Emma Thompson), aki egyetemi tanárként dolgozik, és épp most nőttek fel a gyerekei. Tartozik hozzá egy exférj (Pierce Brosnan), aki épp a 25 éves korosztályban keresi az igazit, miközben nyugdíjas napjait tervezi. Ám jön a gonosz (és magyar származású!!) befektető, aki tönkreteszi a céget, ahol Richard (Brosnan) dolgozott. Ha nincs pénz, nincs golfozás, és a gyerekek tandíja is veszélybe kerül, így a volt házaspár összefog, hogy egy ördögi tervet kieszelve szerezze vissza az évtizedek alatt összekuporgatott vagyont.
Ehhez persze be kell segíteni a szomszédoknak is (Timothy Spall és Celia Imrie), akik ezer éve élnek együtt, és túl sok izgalmat már nem okoz számukra az élet. Egyészen addig, míg az angol kisvárosból a Riviérán kötnek ki, hogy ott megszerezzenek egy gyémántot, amit eladva jelentős vagyonra tesznek majd szert.
Az ilyen típusú karakterekre szokás mondani, hogy jutalomjáték, és ezek tényleg azok. Egyrészt az 55 éves Emma Thompson még mindig mocsok jó nő, Pierce Brosnanről nem is beszélve. Mindketten jól hozzák az öregedő, egyre több testi panasszal küzdő házaspárt, az egyiknek a bütyke fáj, a másiknak a háta, és persze időnként jól odamondogatnak egymásnak. Folyamatosan érzékeltetik, hogy ők aztán kívül-belül ismerik egymást, bensőséges poénok, összekacsintások és cikizések jönnek sorra.
Mégsem ciki vagy erőltetett a végeredmény, na jó, kivéve azt a hollywoodi nagyjelenetet, amikor a szikla szélén billegő teherautó platóján vall szerelmet az exének, miközben az autó a naplementében dől előre és hátra. De a nyilvánvaló giccsen túl sikerült egy olyan filmet lerakni az asztalra, ami tökéletesen követi a receptet, nem tesz semmit hozzá és el sem vesz a jól bevált alapanyagokból, mégis sikerült másfél órára kikapcsolódást nyújtania.
Joel Hopkins szeret Emma Thompsonnal dolgozni, és szereti az idősebb korosztály életét megfilmesíteni. Előző filmje, a Szerelem második látásra szintén az idősebb korosztály célozza meg, de az elmúlt években egyre több filmben kapnak szerepet „kiöregedett" sztárok, akik ragyogóan mutatják meg, milyen az, amikor már több kell a sztársághoz, mint egy szép dekoltázs vagy egy izmos felsőtest.
