A színésznő szülés után visszatért a színpadra, megnéztük a Pinceszínházban. Szervét Tibor esetlenjébe könnyű beleesni, mégis nehezen billen át a libikóka.
A Libikóka című színdarabot ugyan még 2008-ban mutatta be a Pinceszínház, ám mivel szülés után ezzel tért vissza a színpadra Dobó Kata, érdemesnek találtunk elmenni rá. William Gibson eredetileg Ketten a hintán címmel írta meg a hatvanas évek elejénezt a kétszemélyes drámát, ami ízig-vérig színmű, érzelmek kavalkádjával a komédiától a tragédiáig. Verebes István Szervét Tiborral és Dobó Katával álmodta meg a művet, amit együtt is fordítottak újra, használva a régi változatot.
Az előadás kellemes szórakozás a maga nyolcvan percében, ami pont a lélektani határ mind a témából, mind a kivitelezésből. Nehéz is másfél órán keresztül fenntartani az érdeklődést, de Szervét Tibor annyira erősen indít az esetlen, zavart és nyomorult Jerry szerepében, hogy az idő igen gyorsan telik. Mindeközben Dobó Kata Gittelt alakítva játszik a színész alá, ekkor még inkább csak egy lány a sok a közül, ami feltehetően a rendező szándéka is volt, igaz, talán túlságosan is semmilyenre formálta a huszonkilenc éves, munkanélküli táncosnőt. Ettől persze könnyebben válik az ő szerelmük emberivé, viszont annyira Jerry-központúvá helyezi a drámát, hogy igen nehéz észrevenni, amikor a dolog már nem róla, hanem Gittelről szól.
A Libikóka annyiban nem túl pontos meghatározás, hogy ebben a darabban szó sincs arról, hogy egyszer fent, egyszer lent lennénk, sokkal inkább rejlik az benne, hogy akárhogy is szeretnének kilábalni a szarból a szereplők, az csak úgy sikerülhet, ha egyikük áldozattá válik. Az viszont már az elején nyilvánvaló, hogy Gittel, a sikertelen táncosnő itt az áldozat, így mikor megérzi, hogy megmentette a feleségétől elszakadni mégis képtelen ügyvéd szeretőjét, sorra jelentkeznek nála a totális talajvesztés jelei, úgyis mint gyomorvérzés, félredugás, piálás.
A mindenkori női szereplőnek itt kezdődne az igazi virulás, itt derülhetne ki, hogy mégsem csak egy sima, lassan kiöregedő táncosnő, de Dobó Katát valami belső görcs mintha gátolná a megőrülésben, ezért aztán még itt sem tudja átvenni a főszerepet Szervéttől. Ez azért is különösen zavaró, mert Jerry viszont eddigre már egészen másvalaki lett: egy (dramaturgiai okokból kifolyólag) jóval kevésbé izgalmas szereplő. Ezen a pontot le is ülne az egész előadás, de szerencsénkre Dobó végül rátalál a helyes útra, és szépen, ahogyan kell, rá is megy a lelke.
