Képzeljünk el egy színpadot, ahol minden sötétszürke, fehér és piros, és borzasztóan minimalista. Ha hozzászokott a szemünk a látványhoz, akkor kezdődhet a menet. A Terhes Sándor által megformált közjegyző áll a színpad közepén, a színpad két végén álló fiatalnak olvassa fel halott anyjuk végrendeletét. A fiú és a lány, akik anyjuk végakaratát hallgatják, ikrek. A fiú bokszol, ég benne az elementáris düh, igazi ösztönlény. A lány egyetemi tanár, aki elfojtásaival küzd, szeret is, meg nem is, kötődik is, meg nem is, de mindent csak közepes lángon, nehogy megégesse magát. A közjegyző tehát tudatja velük anyjuk akaratát: a fiú keresse meg a bátyját, a lány az apját. Utazunk időben, térben, látjuk az anyát alakító Udvaros Dorottyát hófehérben, terhesen, láncra verve, haldokolva. A gyerekei közben nyomoznak, és olyan titkokra derítenek fényt, amit a legborzasztóbb rémálmukban sem gondoltak volna. Az az apakép, amely gyerekkoruk óta élt bennünk, hirtelen köddé vált, hiszen a nyomozás során kiderült, ők korántsem szerelemből születtek, anyjuk erőszak áldozata lett, méghozzá nem is akárki. Vergődés a múlt és a jelen között, őrület és józanság között.
Erdeős Anna igazán bátran használta a teret, takarékosan bánt az idővel, és a szereplőket is jól válogatta össze. Terhes Sándor mellett fontos megemlíteni Gergye Krisztián, Rada Bálint és Kerkay Rita kiváló alakítását. Azt gondoltuk, Udvaros Dorottya fogja elvinni a darabot, de nem így lett.
A darab befejeztével elcsíptük a rendezőt, fel is tettünk neki néhány kérdést. Például arról, hogyan zajlik egy vizsgadarab kiválasztása, és neki miért éppen ez tetszett meg. „Annyi volt a feladat, hogy egy egyfelvonásos darabot válasszunk. Már rengeteg egyfelvonásos darabot elolvastam, olyat, ami nekem egyáltalán nem a zsánerem. Nekem valamiért az egy helyen és egy időben lezajló történetek túlságosan realisták és konkrétak. Ennél sokkal absztraktabb világhoz vonzódom. Tehát kismillió egyfelvonásost elolvastam, és nem volt egy darab sem, ami különösebben meghatott vagy megfogott volna, és akkor kaptam valahonnan egy tippet: válasszak a Mai kanadai drámák című kötetből. A javaslatnak nagyon-nagyon örültem, mert az, hogy egy ősbemutatót csináljak, vagy egy magyarországi bemutatót, az nagyon vonzott. Akkor olvastam el Wajdi Mouawadtól a Futótűz című művét, és tudtam, hogy végre rátaláltam a darabra, ami minden értelemben olyan, amilyen darabbal én akarok foglalkozni.”
Erdeős elmondta, hogy nagyon kevés ideje volt a bemutatóig, hiszen szeptemberben még egy másik darabot rendezett, aminek októberben volt a bemutatója, tehát szűk 3 hónap alatt varázsolt egy drámából színdarabot. Ebben a szűk három hónapban benne van minden: a díszlet, a jelmez, a színészek felkérése.
.
„Készült ebből egy film is (Felperzselt föld címmel), de Wajdi Mouawad ezt alapvetően színdarabnak írta. A film forgatókönyvét is a szerző írta, de magát a színdarabot – amit játszottak is Kanadában – is Mouawad írta és rendezte. Miután megtaláltam a darabot, kerestem színészeket, kitaláltam, hogyan legyenek a szerepösszevonások – mert nagyon sok ilyen van benne –, erre kerestem színészeket, ami egy nagyon hosszú folyamat volt” – emlékezett vissza a rendező, hozzátéve, nem a lelkesedéssel volt baj, csak épp színészeket találni, és az időbeosztásaikkal zsonglőrködni valódi kötélidegeket kíván.
Erdeős teljes mértékben elégedett a szereplőgárdával, kiemelte a díszlettervező Taksás Mihály (aki a férje), a világítástervező Baumgartner Sándor lelkiismeretes munkáját is, de hozzátette, Mátrai Péter, aki a zenéért felelős, szintén remek munkát végzett.
A lehető legsablonosabb kérdést is fel kellett tennünk, nem volt mese: kíváncsiak voltunk, mi fogta meg Erdeőst ebben a darabban. „Borzasztó gazdag az érzelmi világa a történetnek. A Futótűz gyakorlatilag egy görög tragédia újragondolása, ami borzasztóan intenzív. Iszonyúan erősen van kidolgozva a nyomozás folyamata is. Nagyon jól meg vannak rajzolva benne a karakterek, a figurák, a lélektani ábrázolás is bámulatos. Baromi erős még az a technika is, amivel Mouawad a jelent és a múltat összekapcsolja. Az volt a célom, hogy legyen minden egy kollektív térben. A szövegből pedig minden kiderül, minden szereplő beexponálja magát, hogy ő éppen akkor ki.”
Erdeős arra a kérdésünkre, hogy mennyire sokat kell dolgozni a nézőnek ahhoz, hogy ne vesszen el azon a néhány négyzetméteres színpadon megrajzolt időkapuban, mosolyogva azt felelte, ma már a színházakban összpontosítani kell, és nem csak szórakozni. A Futótűz című színdarabot február 24-én és 29-én este 7 órától tekinthetik meg az Ódry Színpadon.
