Ma már nem visznek hírt, a telefon és az internet velük is elbánt, ennek ellenére hazánkban 5500-an tenyésztenek postagalambokat. Tudta-e ön, hogy az idén 125 éves Magyar Postagalamb Szövetség hazánk második legnagyobb sportszövetsége a Labdarúgó Szövetség után? És hogy ezek az állatok nem egyszerűen az idomítás következtében követnek el mindent, hogy hazajussanak, hanem mert kötődnek a gazdájukhoz, az otthon maradt párjukhoz, sőt, mert féltékenyek?
A galambok Budapesten elég pofátlanok tudnak lenni, vidéken talán jámborabbak, de sehol sem nyújtanak valami cuki látványt. Esküvőkön, temetéseken, egyéb rendezvényeken nagy divat lett a galambröptetés, de a húsuk miatt is tartják őket. Kíváncsiak voltunk, kik fogalalkoznak Magyarországon postagalambtenyésztéssel, kik mennek el a kiállításra, és miről szól maga a postagalambversenyeztetés. Doholúczki Tibor elnökségi tag szívesen beszélt ezekről is az 56. Országos Postagalambkiállításon.
Miközben a Syma csarnokban rendezett kiállításon interjúalanyunkra vártunk, kiderült, nemcsak a kiállított postagalambmezőny, de már a kiállítók és a látogatók is színes társaság: láttunk nagyon sok orvosi köpenybe öltözött férfit, holland cserediákosan nevetgélő-affektáló hollandot, és kínai családot is. Mint megtudtuk, a kínaiak sem nagybevásárolni jöttek ide a vasárnapi ebédhez, ők is tenyésztők, afféle újvonalasok, akik igyekeznek felvenni a versenyt Európával, mégpedig úgy, hogy mindent megvesznek, ami a postgalambászathoz szükségeltetik: galambot, tápot, tréningmódszert, magyar tenyésztőt talán nem.
A nagyteremben, a rendezvény helyszínén nem győztünk csodálkozni. Egyrészt azért, mert nagyon sokan voltak, másrészt azért, mert ezek közül nagyon sok volt a biztonsági őr, harmadrészt pedig azért, mert még így is sokkal több galamb volt, mint ember. Persze, mondanunk sem kell, hogy a galambok voltak a legnyugodtabbak, annak ellenére, hogy mindegyikük egy 50x30 cm-s galambketrecben állta az ámuló közönség és a bírálóbizottság fürkész tekintetét. Miközben Doholúczki Tibor körbe vezetett minket a fehér orvosi köpenyében, olyan alázattal és tisztelettel mesélt ezekről a madarakról, hogy meg kellett kérdeznem, mennyibe fájna nekem az, ha most szeretnék belekezdeni a tenyésztésbe. Megtudtam: egyrészt nagyon sokba, másrészt, ha díjnyertes postagalambokat szeretnék faragni a galambjaimból, akkor napi 3-4 órát minimum kellene felük foglalkoznom, a repülési szezonban pedig tréningre kellene vinnem őket. Szóval nagyon nagy elköteleződést igénylő hobbi ez, egyelőre le is tettem a postagalamb-tenyésztői terveimről.
Bárdos István, a Magyar Postagalamb Sportszövetség elnöke elmondta, hogy a most megrendezett nemzetközi kiállításon az eredmények a tavalyi versenyeredmények alapján épülnek fel, a versenyeket sport és standard kategóriában hirdetik meg. A sport kategória az kifejezetten csak az eredményekből áll, a standard pedig olyan, mint egy kutyakiállítás, csak itt a galambot állítják ki, a szépséget díjazzák. A sport kategóriáról azt kell tudni, hogy 100 és 1000 kilométerenként vannak felosztva a távolságok, különböző szakaszokra és évjáratkora. Vannak rövid-, közép- és hosszútávú, maratoni versenyek, továbbá fiatal galambok és egyéves galambok.
A nemzetközi kiállítást már második éve rendezik a Syma Csarnokban, mert akkora az érdeklődés a nemzetközi volta miatt, hogy csak itt van rá elegendő hely. Ebben az évben nagyjából 1500 galambot állítottak ki. A nemzetközi szövetségnek egyébként 65 ország a tagja, ez nagyjából egymillió galambászt jelent. Bárdos István elmondta, hogy az európai mezőny is megosztott, hiszen a nyugati államokban sokkal fejlettebb a postagalambász kultúra, több tenyésztőjük van, valamint ott fejlettebb, magasabb szinten művelik, és még eredményesebbek is. A kiállításokon és versenyeken még ott vannak a közép- és dél-európai országok, és van egy harmadik kategória, az ázsiai országok. Láttunk is kínai és thaiföldi standot is. Bárdos szerint a galambtenyésztés nagyon sokban hasonlít a baromfitenyésztéshez, csak ennél sokkal nagyobb figyelmet kell szentelni az állatok egészségügyi ellátására, a megfelelő dúckomfort kialakítására (hiszen a dúcuk a lakásuk), amit már csak azért is kényelmessé kell varázsolni, hogy legyen miért hazajönniük a hosszú útról. De a postagalamb nemcsak ezért tér haza néha egész extrém távolságokról: okként szolgálhat még az is, hogy ezek az állatok kötődnek a gazdájukhoz. Emellett persze különböző praktikák is vannak a versenyeztető postagalambászok tarsolyában, és Hegedűs István, a Bíráló Bizottság elnöke el is árult párat. Majdnem minden galambnak más a motivációja. Az egyik módszer például, amikor a tojót és/vagy a hímet viszik el versenyezni, miközben a fiókáik a fészekben várják őket vissza. Az „özvegyekkel” való versenyzés során viszont a hímet és a tojót az edzés és a verseny idejére elválasztják egymástól. A pár egyik tagja, általában a tojó, a verseny idején otthon marad, míg a másik ilyennkor mindent elkövet, hogy minél hamarabb újra együtt lehessen vele. Ez a módszer elsősorban a rövid- és a középtávú versenyeknél hasznosítható. A versenyző motivációja tovább fokozható, ha "féltékenységi helyzetet" szervez a tenyésztő. Nyugat-Európában ez a legelterjedtebb versenyzési mód, de Magyarországon is egyre gyakrabban alkalmazzák.
Olimpiákat kétévente tartanak, ahol vannak ilyen kiállítások is, és összehasonlítják a versenyeredményeket. Itt most második helyezett lett Magyarország, a legutóbbi olimpián 18 nemzet képviseltette magát, ott a negyedik helyen végzett a magyar csapat. Olimpiai bajnokságot még nem nyert Magyarország, de harmadik helyezést már sikerült elérni. A legjobban teljesítő nemzet Németország, Lengyelország és Szlovákia.
A postagalambokról
A postagalamb a szirti galamboktól származik, Nagy-Britanniában és a Földközi-tenger mentén őshonos faj. Az ókori rómaiak és görögök idejében (Kr. e. 500 körül) már használták hírvivőként a galambokat, és még az első és második világháborúban is igénybe vették az üzenetek továbbításának ezt a módját.
A postagalambtartás hobbija 1815 és 1825 között Belgiumban alakult ki. Annak idején született az az ötlet, hogy olyan galambokat tenyésszenek, amelyek gyors röptűek és visszatalálnak a dúcukba. A kezdetben csak Belgiumban ismert hobbi később egész Európában ismertté vált.
A madarak a Föld mágneses mezejét használják tájékozódásra. Német kutatók mutatták ki, hogy a csőr felső részét fedő bőrben találtak egy összetett idegi struktúrát, amely kétféle vasoxidot tartalmaz. Ezek jelenléte és térbeli elhelyezkedése elegendő ahhoz, hogy a csőr iránytűként szolgáljon. (Forrás: Magyar Postagalamb Sportszövetség)
