Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
A budapesti Aranymúzeum idén nyitotta meg kapuit. 3000 forintért nézhetünk körül az Andrássy úti wunderkammerban, ahol elképzelhetetlen töménységben láthatunk színarany ékszereket, szobrokat és használati tárgyakat, és persze Buddhát magát is.
Az Aranymúzeum pazar gyűjteményének tulajdonosa dr. Zelnik István diplomata, műgyűjtő, akit a gyűjtőszenvedély és Délkelet-Ázsia kultúrája, művészetének világa iránt érzett rajongása ösztönzött a múzeum létrehozásában. A helyszín kiválasztása nem volt véletlen: „Nyilvánvaló volt, hogy Magyarország fővárosában, Budapesten kell lennie, hiszen egy ősrégi kulturális, kereskedelmi és ipari központról van szó. A Rausch Villa egy egyedülálló lehetőség adott. Ez a régi 19. századi polgári lakóház az Andrássy úton áll, a város egyik legelőkelőbb sugárútján. A Múzeum határozott szándéka, hogy felkeltse a világ figyelmét, kötelességérzetét és -tudatát a délkelet-ázsiai kultúrák megismerése és kutatása iránt.”
Az egykori Rausch Villa udvarán láthatunk pálmafákat, bambuszt, és egy japánkertet is, de nem ám akármilyet. Szökőkúttal, márványhíddal, délkelet-ázsiai növényekkel.
Amint beléptünk a múzeum ajtaján, az orchideákban gazdag térben rögtön feltűnik a különlegesen csillogó fekete járólap, ami, mint később kiderült, egy Kambodzsából hozatott, különleges márvány, aranydarabokkal. Semmit sem bíztak a véletlenre, itt mindenből a legjobbat ígérik, legyen szó járólapról, liftről, biztonságról, vendéglátásról, teáról.
Ahogyan az ismertető mondja, "az Aranymúzeumban a mai Délkelet-Ázsia 11 államának területéről az ókortól a 20. századig mintegy ezer műalkotás kap helyet, ezek nagy része aranytárgy bemutatva a délkelet-ázsiai képzőművészet elmúlt kétezer évét."
A több ezer évet átívelő, állítólag másfél milliárd dollár értékű gyűjtemény értékes relikviáit, ereklyéit két szinten kilenc teremben tekinthettük meg. Az első terem Délkelet-Ázsia népek, vallások, birodalmak címet viseli. Itt az aranygyűrűkkel telepakolt vitrinen elhelyezett információs kiírásból megtudhatjuk, hogy „jellegzetes típust képviselnek a karmos befoglalású, szabálytalan (csiszolatlan) kővel díszített korai khmer gyűrűk; a domborítással, filigránnal, hármas vagy ötös ültetésű kabosonokkal, vállukon gyakran mitológiai alakokkal és növényi ornamentikával pazarul díszített tyam gyűrűk; a feltehetően szoborékszerként használt, nagyméretű khmer gyűrűk; az ójávai feliratot vagy asztrológiai állatjegyeket viselő jávai pecsétgyűrűk; a szigetvilág élethű állatfiguráival, vagy a geometrikus és növényi ornamentikával díszített, iszlám művészeti hatásról árulkodó gyűrűk.”
Az egyszerű és laikus látogató számára azonban a legkülönösebb ezekben a darabokban nem csak a míves kidolgozásuk, hanem a rejtély, hogy mégis mekkora virsli-, sőt kolbászujjakkal rendelkezhettek a régi délkelet-ázsiaiak, hiszen a gyűrűk, mintha óriások ujjaira készültek volna. Akárhogy méregettük, egy-egy darabba két ujjunk simán belefért volna, pedig tudtunkkal az ázsiaiak nem a hatalmas termetükről híresek.
A következő terem a különböző Buddha-ábrázolásoknak ad helyet, elképesztő töménységben. Láthatjuk a jó öreg Buddhát óceánt lecsendesítő tartásban, Mára démont legyőző kambodzsai Buddhát, ülő, álló, kövér, és sovány Buddhát, aranyból és ezüstből is.
Utunk ezután a Bódhiszattvák és hindu istenségeken keresztül Délkelet-Ázsia kereskedelmi útjain, a Délkelet-ázsiai magas fennsíkok művészetén, a Tyam ékszereken és rituális tárgyain, a délkelet-ázsiai Siva-kultuszon és a szigetvilág művészetén át, érintve az arany és ezüst ötvösséget a Khmer királyságban egészen a Kincsek terméig vezet.
Itt találhatóak a dong-soni kultúrából származó arany emberszobrocskák, melyek mindegyike egy-egy érzékszervre helyezi kezeit, mutatva, képes beszélni, látni, hallani és érezni. A leírás szerint megmunkálásuk a klasszikus vonalat követi, a törzsi kultúrák mozdulatait és táncait elevenítik fel. Láthatunk még itt dobot, elefántfej irányította bárkában egy csecsemőt, indonéz tőrt, a kerist – természetesen mindezt szigorúan színaranyból.
A tárlat végén ellátogatunk a Sövény Aladár Teaházba, ahol autentikus ázsiai teák, kávék közül választhattunk. Sövényről érdemes tudni, hogy ő adta az első ösztönzéseket a gyűjtőnek, aki a 70-es években diplomataként rótta Délkelet-Ázsiát, és ekkoriban kezdte el gyűjteményét tudatosan duzzasztani.
