Az orosz nők iszonyatosan adnak magukra, kötelező a smink, olykor kétcentis maszk, és elszántan gyalogolnak kilométereket tűsarkúban, hóban-fagyban is - mondta Drienyovszki Eszter, aki két hónapot töltött Moszkvában, igen kalandos körülmények közt.
Egy nyári egyetem során Drienyovszk Eszter megismerkedett Moszkvával és egy sor nemzetközi diákkal, az éjszakai élettel és a nappali piacokkal. A diáklány két hónapot töltött az orosz fővárosban, a kelet New Yorkjában, ami épp az ottélés és a turistáskodás közötti kellemes határmezsgyét jelenti. Élményeit nem egy tipikus “fiatal, szép, és okos hősnőnk kalandjai a nagyvárosban” típusú könyvben, hanem egy szellemes kézikönyvben osztja meg, ami pontosan a Túlélőszótár hátizsákosoknak avagy hogy ne tévedjünk el Moszkvában nyolc hét alatt címet viseli, az Underground kiadótól. 110 szócikk minimum 110 mosolyt csal az olvasó arcára.
Mennyire tudtad feltérképezni a várost?
Mi kinn laktunk, egy jobbnak számító külvárosi lakótelepen, ezt eléggé megismertük. A belvárost is bejártam, illetve a kék és zöld vonalon mozogtam sokat. Amikor csak tehettem, nyakamba vettem a várost, a nyelvórák után, hétvégén. Két hónap alatt el is koptattam két pár cipőt. Voltam az úgynevezett gettóban is..
Mesélj, milyen a moszkvai gettó?
Nem annak hívják, de egyértelműen az. Egy kétmilliós lakótelepet képzelj el, gyárak és panelek. Nálunk voltak azért zöld területek a tömbök között, de ott nem. A szmog is elképesztő, ködként borult a városrészre. Orosz szót alig hallani az utcán, mert itt élnek az ázsiai, arab és és fekete bevándorlók, elég szegényes körülmények között. Ezért itt is találjuk a legnagyobb piacokat, például a Moszva Plázát. Ez olyan, mint egy betonkockába plántált Józsefvárosi piac, csak sokkal nagyobb. Az utcán pedig megkapsz mindent a szárított haltól a heroinig, egy kendőre kipakolva a fegyverek. Nem tanácsos egyedül menni, mi is hárman merészkedtünk oda. A Moszkva plázában tilos is fényképezni, én azért hármat tudtam kattintani, mire odarohantak hozzám, hogy azonnal hagyjam abba. Érdekes, hogy arrafelé sose igazoltattak, egy kicsit olyan, mint egy türelmi zóna. A moszkvában élő 30%-nyi bevándorló nagy része ott él, oroszok csak vásárolni járnak oda.
A nemi szerepek kissé sarkalatosabban megjelennek, ugye?
Az orosz lányok és nők iszonyatosan adnak magukra, kötelező a smink, ami olykor kétcentis maszk, és elszántan gyalogolnak kilómétereket tűsarkúban, hóban-fagyban is. A pasikat legtöbbször bandázni és sörözni láttam és ők bizony slamposabbak. Csak nőkkel láttam gyerekeket, és őket láttam legtöbbször rohangálni és intézkedni, mintha ők lennének az igazi családfenntartók.
Sokat emlegettél kettősséget. Miben tapasztaltad?
Sokmindenben. Például míg a kolink mellett két hónap alatt felhúztak egy 14 emeletes házat, egy negyed focipályányi gyep lenyírása egy napot vett igénybe. Ezt a bonyolult feladatot többszöri eszmecsere és sörbontás szakította meg. Minden agyon van szervezve és ki van találva, de valahogy aztán mégse működik.
Mondhatjuk, hogy túl bürokratikus?
Aha, mindent leírnak egy lapra, lefénymásolják, elküldik, aztán beszkennelik, kinyomtatkák, elteszik egy fiókba, a fiókot beteszik egy szekrénybe, aztán nem találják meg. De legalább foglalkoztatják az embereket.
Moszkva híresen drága hely, hogyan boldogultatok diák- avagy hátizsákos- büdzséből?
Hát igen, tudni kell, hogy mit hol vegyen az ember.Az Arbaton kapható turistabóvli a belvárosban 8-szoros áron volt kapható. Ami az élelmiszereket illeti, a helyi árut érdemes beszerezni, így húst szinte egyáltalán nem vettem, a hal viszont nagyon olcsó volt. Kenyeret sem éri meg venni, helyette orosz lepényt. Az alma drága, de a gránátalma nem. Kis kioszkokból vettük az ásványvizet, a sört, és a cigit. Legyen nálad apró, különben rágóban adnak vissza. És persze alkudni kell!
Hogyan kell alkudni?
Amikor az árus bemondja az árat, rémült fejet kell vágni: “Hát ez nagyon sok, a szomszédban megveszem feleannyiért!” Akkor mondasz egy alacsony árat, ő mond egy magasat, nem kéred, mire ő kétségbe esik, futtok még pár kört, aztán megegyeztek, és mindenki élvezi. Fontos még, hogy eleve feleannyit kérj, mint amennyire szükséged van, mert úgyis felcsúszik a mennyiség. Piacokon és az utcán tök jó volt, hogy az egész vásárlás a kommunikációra épült, míg a boltokban például a “Jónapot kívánok, ezt és ezt szeretnék” is felesleges sallangnak tűnik.
Az éjszakai életbe is belekóstoltatok, erről mesélnél?
Általában a koli diszkotékájában lógtunk, hiszen olcsó is volt, közel is volt. De egy este rászántuk magunkat, hogy meglátogatunk egy igazi moszkvai klubot. Tudni kell, hogy a hatalmas távolságok miatt, ha egy helyre elmész, ott is ragadsz, az általános fogyasztási mérték mellett az autó nem opció, hiszen a legtöbben még a kocsijukhoz se találnának el, a metró pedig leáll 1-kor. Ezért a klubok éjfélkor nyitnak, és hatig marad mindenki. A klub nagyon drága volt, három szintes, és felejthetetlen élmény. Azt vettük észre, hogy mi hárman három különböző országból (magyar, lengyel, orosz) mégis valahogy hasonlóan táncoltunk, de az oroszok nagyon máshogyan.
Milyen volt az oroszok mozgáskultúrája a klubban?
Nagyon egyöntetű, és nagyon furcsa. Bármilyen zene szólt, a fiúk ütemesen szeleteltek, vagy mellizom erősítő gyakorlatokat végeztek, míg a lányok álltak, és nagyon szépen, nagyon lassan tekergették magukat. Ismétlem, minden lány és minden fiú, minden fajta zenére.
Egy koncerten is voltam, ott azt a furcsaságot vettem észre, hogy miközben ment a buli, egy takarítónéni sepergetett körbe, takarította a csikkeket. Mintha mi sem történt volna, a közönség készségesen odébb-, majd visszaugrált. Nem ez volt az egyetlen szembetűnő példája annak, hogy teeljesen máshogy kezelik a szükségleteket.
Ahogy mondtad, a gyaloglás és a metró a két fő közlekedési mód. Milyen a híres moszkvai metró?
Egy külön világ. Ami náluk egy megálló, az nálunk öt. Percenként jár, nem lehet az ajtót szétfeszíteni, mert már jön is a következő szerelvény. Percekig zakatol tehát két megálló között, és tényleg annyira hangos, hogy se zenét hallgatni, se beszélgetni nem lehet. Épp ezért mindenki olvas. Rengeteg könyvesbolt van, és olcsók a könyvek amúgy. A metró ezért valahogy a pihenés helye, az emberek olvasnak, és esznek, de eközben mégis folyamatos a haladás. Ez az egyik alapélményem Moszkvával kapcsolatban, folyamatosan menés van, de mégis nyugisan, szépen, jó ritmusban.
Egy kollégiumban laktatok, és 3 cikk is a csótányokról szól...
Itt jött ki például a népségek közötti különbség. Osztrák és német kolitársaim egy hét után hazamentek, nem bírták, míg egy román fiú agyba főbe dícsérte.
Azon túl, hogy a multikulti népessége miatt fantasztikus hely volt az 1400 férőhelyes kolesz, és egy jobb környéken is volt, tényleg voltak meredek dolgok. A fürdőszobát senkinek nem kívánnám, és akadtak nemkívánatos lakótársaink. Ugyanakkor látszott az is, hogy masszív, és ha télen befűtik, simán megvan a 25 fok, és nem megy ki. Mások a prioritások, a házak általában jól hőszigeteltek.
Hogy is van ez a gyaloglással télvíz idején?
Mennek. Andrej barátom elmondta, az arcot be kell takarni, és csak orron át lélegezni. Mi már augusztusban is fáztunk a 3 fokban, de az oroszoknak más a hőérzetük. A nők természetesen télen is tolják kiskabátban, tűsarkú cipőben.
