Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
A Fekete-tenger partjának szépsége már szinte luxus, a könnyű és finom vacsorákat azonban egyáltalán nem mérik aranyárban. Sopszka, banyica és kebabcse - a bolgár gasztronómia kincsei pénztárcabarát üzemmódban.
Saláta pálinkával
Az első találkozásom a bolgár gasztronómiával Szófiában történt, tizenkét éve. Vendéglátóim elvittek egy sarki árushoz, és kértek nekem egy banyicát. Ez egy reggeli sós péksütemény, ami rétestésztából készül, és fetasajt van benne. Hozzá kefírszerű, folyékony italt, az úgynevezett kiszelo mlekot ittam. Isteni finom volt. Azóta is, ha itt vagyok, reggelire minden nap ezt veszem. Vendéglátóim egy hét után kicsit furcsán néznek rám, de én már csak ilyen vagyok. Ha valami bevált, nehezen mondok le róla. Arról nem is beszélve, hogy az egész reggelit megúszom két levából, azaz háromszáz forintból. A másik étel, amit bulgáriai utazásaim során sosem hagyok ki, a híres sopszka saláta, amelyet a magyarok rendszerint összekevernek a görög salátával. Szerintem a bolgár sopszka jóval finomabb görög társánál. Az itteniek előételként eszik, és hozzá a hamisítatlan bolgár pálinka, a rakija dukál. Utóbbival vigyázni kell, mert könnyen megcsaphatja azt, aki nem szokott hozzá az erős pálinkához, a bolgárok ugyanis bírják a kiképzést. Első este én is megtapasztaltam ezt, azóta óvatosan közelítek a rakijás üveg felé...
Kossuth és a bolgár sör
A bolgároknak nemcsak a pálinkájuk finom, de az ország híres jó minőségű söreiről is. Miután megtapasztaltam, hogy jár az, aki bepálinkázik, én is inkább áttértem erre a könnyedebb italra. Először meglepődve hallottam a bolgár sörről szóló történetet házigazdáimtól, de utánanéztem, és a sztori megállja a helyét. 1849-ben, a világosi fegyverletétel után ugyanis Kossuth és tiszttársai Bulgáriában töltöttek néhány hónapot, és ők alapították meg Sumenben az első bolgár sörfőzdét. Az országban azóta is ez a leghíresebb sör, a Sumenszko pivo. Ami érdekes még Bulgáriában, hogy a söröket általában nagy kiszerelésben árulják, így az otthon használatos fél literes üvegek helyett gyakoribb az egy , a két- és a háromliteres.
Még a legdrágább étterem is olcsó
Mióta a Fekete-tenger partján fekvő üdülőhelyeken, köztük Primorskoban töltöm a vakációim nagy részét, megfigyeltem, hogy ritka az a szállás, ahol az ellátás is benne van az árban. Ennek is megvan az oka, méghozzá az ételek olcsósága. Errefelé az a szokás, hogy az ide látogatók éttermekben költik el az ebédjüket és a vacsorájukat, mivel itt még mindig jóval alacsonyabbak az árak, mint otthon. Az én kedvencem Primorskoban hosszú évek óta a Sztarata Melnica, azaz Öreg malom nevű vendéglő, amely esténként finom ételeivel és bolgár népzenével teszi felejthetetlenné a nyaralásaimat. Egy óriási sopszka saláta ára az étteremben 4 leva, ami körülbelül hatszáz magyar forintnak felel meg. A sör 150 Ft körül mozog, és az itteni gasztronómia kihagyhatatlan grillhúsai - mint a kebabcse vagy a küfte - 500 Ft körüli összegre rúgnak. Egy ember tehát egy primorszkoi minőségi étteremben 1500 Ft-ból simán degeszre eheti magát. Ráadásul ez a város legdrágább vendéglátó helye. Máshol ennél csak olcsóbban vacsorázhat az ide látogató. Érdekesség, hogy a bolgárok a sült krumplira is fetasajtot reszelnek, és a ketchuphoz hasonló, viszont jóval finomabb lutenyicával fogyasztják. Az éttermekben gyakori a caca nevű pici hal, ami sülve kerül a turista tányérjára. És hogy a levesek se maradjanak ki, helyi specialitás a görögök tzatzikihez hasonlító, ám annál hígabb jéghideg leves, a tarator, amelyet cirka 150 Ft-ért burkolhat be az éhes turista.
Kukorica és óriáspalacsinta az utcai árusoknál
Nekem nem mindig van kedvem az éttermekhez, és vélhetően mások sem esznek folyamatosan vendéglőben. Így ha valakinek csak nézelődni, sétálnia van kedve, és gyorsan szeretné megoldani az étkezését, az utcán is találhat fogára valót. Bulgária összes nyaralóhelyére jellemző, hogy minden sarkon áll egy carevica feliratú kocsi, ami friss, meleg főtt kukoricát árul 300 Ft-ért.
Ugyanezen az áron nem ritka itt a pizzaszelet sem, és azt kell, hogy mondjam, hogy az olasz kajára kényes, ínyenc gyomrom is elismerően jelez a helyi, vékony tésztás pizza láttán. S hogy az édesszájúakról se feledkezzünk meg, isteni találmánynak tartom a helyiektől az óriás palacsintát, ami annyira édes és nagy, hogy az igazi édesszájúak is elégedettek lehetnek az elfogyasztása után. Pláne, hogy ezért sem kell többet fizetniük a már sokszor elhangzott 300 Ft-os árnál. Persze Bulgária ötszáz éves török rabsága se múlt el nyomtalanul, így itt a sarki döner kebab is mindennapos látvány.
Túlköltekezni így nehéz, ám egy dologra fontos odafigyelni. Az ételek változatosságának és finomságának köszönhetően könnyedén felszaladhat jó pár kiló a nyaralás alatt. Így érdemes beiktatni egy-egy salátás, gyümölcsös napot. Itt ez sem okoz majd szenvedést, ugyanis ezek a termények jóval finomabbak, és laktatóbbak, mint otthon. Dober apetit!
