Az ember május közepén azért már nem sok dolgon tud meglepődni a tavaszi-nyári divatot illetően, a Mom Park kissé elkésett a divatbemutatójával, de ennek ellenére is szép számú érdeklődő gyűlt össze az eseményre. A felvonuló márkák hozták a papírformát, a végére fuldokoltunk a virágmintában.
Valahogy az egész olyan volt hangulatában, ahogy egy szocialista áruház divatbemutatóját képzelem. Persze mai körítéssel, de volt az egészben valami steril és régimódi, talán attól, ahogy az egyébként szokásos tinilányokhoz képest jóval felnőttesebb modellek mozgását megkoreografálták. De a rúzsuk az általában használt vörös helyett élénk pink volt, ez mindenképpen pozitív fejlemény.
Virágos mezőnek öltözöm én
A szezon trendjei ismétlődtek újra és újra: tobzódtunk az apró és nagyobb, elfolyó vízfestékes virágmintákban, de a minden nyáron megjelenő etnikus vonulat sem maradt el. A hatalmas virágbrossok most derékrészen is megjelentek. A farmert is több árnyalatban és vastagságban használták, ugyanúgy volt vékony fodros ruhácska belőle, mint koptatott mellény vagy dzseki.
Ha csak a Mom Park bemutatója alapján kéne meghatározni, mit viselünk idén nyáron, akkor ezek lennének: virágminta, platformszandál, virágminta, maxiruha, virágminta, platformszandál, na jó, egy kis pöttyös is befér, és kalapok minden méretben és mennyiségben. Nyomokban megjelent még a klumpa, a csipke, az áttört anyag és az overál is. A virágmintát említettem már?
A fiatalabbak jobban járnak
Izgalmasabb női fazonok például a Sinéquanone-nál voltak: az obligát kis piros, fekete koktélruhák mellett volt egy tüll virágapplikációkkal díszített ruha, amik a menetszélben lebegtek. A krémszínű változat is jól nézett ki, de a málnapiros mindent vitt – bár attól tartok, ez az optikai hatás csak a vékony nőkön mutat majd jól.
A legszebb virágminta a Pinkónál volt, de ez azért nem nagy kaland, mert egy az egyben D&G nyúlás. Abszolút kedvenc kiegészítőm egy nagy, színes virágokkal festett szalma kézitáska volt a Benettontól. A legmerészebb mintakeverést a Gantnál láttuk, egy piros-fehér-kék csíkos zakót adtak az hasonló színösszeállítású, kockás ruhához, ez remekül nézett ki.
A férfiak öltözzenek, ahogy eddig
A férfiaknak sem jutott túl sok változatosság sem lezser, sem elegánsabb ruhák terén. Ugyanazok a kockás-csíkos szettek váltakoztak, amit már ezerszer láttunk, de persze az urak állítólag jobban is szeretik az állandóságot. Ja igen, ha valaki nem tudná, a sportosan elegáns az a zakóhoz viselt zsebes rövidnadrág tornacipővel. A hozzá lazán nyakba kötött nyakkendőért, meg a felhajtott pólógallérért büntetni kéne a stylistot.
Ami egy kicsit izgalmasabb volt, hogy több helyen is színes nadrágot adtak a férfi modellekre – rózsaszínt, fűzöldet, sárgát. Maga a tény, hogy nem szorítják teljesen a hímnemet a földszínek világába, kicsit vigasztaló volt. Egyszer egy valóságos Ernyey Béla epigon lépett a kifutóra: zakó, nyitott nyakú ing, nyaksál, hát kérem, akkor meg is van, kitől kell tanulni. A kisfiúknál pedig örömmel nyugtáztam a Benetton egyik virágos rövidnadrágját, jó tudni, hogy a tervezők fantáziája néha túlnyúlik a minimatróz kategórián.
Ruha csak halvérű gyerekeknek
A Jacadi és Benetton gyerekruhái közt voltak pöttyösek, kockásak, virágosak, hercegnősek, a közönség olvadt is rendesen a tipegő modellgyerekektől, viszont az jutott eszembe, hogy ezek tipikusak azok a ruhák, amiket borzasztóan sajnálnék, ha összekoszolódnának, és ugyebár a gyerekeket a legritkább esetben érdemes így öltöztetni.
A márkák többsége tehát ugyanazt hozta, amit nagyjából minden szezonban láthatunk tőlük. A jómódú, konzervatív nőknek szóló márkáknál mintha egyenesen megállt volna az idő, a Betty Barclay etapban egy adott ponton a '90-es években éreztem magam, amikor is a joviális örömanya iparművész által készített szettben törölgeti a könnyeit az esküvőn. Mikor viszont éppen belealudtam volna a bemutatóba a százszor ismételt szettektől, addigra szerencsére vége lett.
