Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Jó estét kívánok, Karafiáth Orsolya vagyok, a tervező egyik múzsája. Ezzel a mondattal indult a Manier szalon, azaz Németh Anikó szabadtéri divatperformansza. Ekkor még nem sejtettük, hogy Karafiáth Orsi halvány rózsaszín tollturbánja lesz az este egyik fénypontja.
A felvezető monológban többször elhangzott a couture szó. Mikor elkezdtem írni, hogy “a magyar haute couture…”, szomorúan villogott a kurzor a félbehagyott mondat végén. Felálltam, ettem egy almát, csináltam egy kávét, de még mindig nem találtam a mondat másik felét.
Hordhatatlan, jelmezszerű darabok
Hol volt, hol nem volt a magyar haute couture - ha létezik is ilyen minősítés, azt soha nem a divattervező adja magának. A Manier szalon sajátos világát inkább színpadiasan tálalt konfekcióként határoznám meg, amit a tervező, Németh Anikó hordhatatlan, jelmezszerű darabokkal spékel meg.
Nem érdektelen ez a világ, mert akárcsak a Hajós utcai "fashion street" többi figurája (Náray Tamás, Tóth Bori), valahogy mégis megtalálja itthon a közönségét. Ez az utca nem lehet fashion street, amíg a legdivatosabb pontja egy kis delikátesz, ahol a város legfinomabb kenyere kapható. A Louis Vuitton-t nem számítom, mert a luxuriőz üzlet az Andrássy felé kacsintgat, nem keveredik az Opera mögött kezdődő mikrovilággal.
Hol bújkál a pozitív üzenet?
A kis szabadtéri performansz aláfestő zenéjét egy kínai operaénekesnő illetve élő zenekar prezentálta. Kiderült, hogy a Manier szoros kacsolatban áll az operával - de inkább abban az értelemben, ahogy az operarajongók táborán kívül rekedt emberek manírosnak érzik ezt a műfajt. Egyébként soha nem tudtam megfejteni, hol bújkál a "Manier" névben rejlő pozitív üzenet, hogy lehet megúszni, hogy ne a manierizmus mesterkéltségségét társítsuk hozzá.
A divatperformansz kifejezés elég találó – a magyar divat legtöbb eseménye szürreális peformanszhoz hasonlít. A koreográfusok olykor úgy érzik, nem elég erősek önmagukban a női karakterek vagy a ruhák - táncos produkcióval készülnek. Ezúttal a kifutót műfű borította, amin meglepő könnyedséggel táncoltak végig a modellek.
Gyönyörű, telitalpú szandálok
Szerencsére nem nőtt olyan magasra a műfű, hogy elterelje a figyelmet a cipőkről. Számomra az este meglepetésvendégei a Mrs Herskin duóból ismert Poppre Orsi gyönyörű, telitalpú szandáljai voltak. Ez a show egyértelműen bokától lefelé volt érdekes, kézzel-lábbal mutogattam a fotósunknak, hogy fényképezze a cipőket. Amikor kilépett az első modell, hatalmas pipacsokkal borított maxikabátban – aminek később érkeztek a nárciszos és virágzó ágakkal díszített társai is – a cipőkbe kapaszkodott a tekintetem, a bravúros óarany flitterekkel borított papucs, és a tépett sárga selyemmel burkolt szandál mindenért kárpótolt.
Persze, nem minden szetthez készült cipő, így amikor már minden szandált kétszer láttam, elkezdtem elveszni az átlagos vászonnadrágok és virágos blúzok világában. Megjelent egy japános ihletésű könnyű, bő kabát és egy kockás miniszoknya is, de a legnagyobb izgalmat kétségkívül a sárkányvállú, sötétkék kabátka okozta, amelyet feltehetően Mojzes Dóra egyik ikonikus darabja ihletett. Csakhogy az év divattervezőjének választott fiatal tehetség alien-kabátja jelenleg egy japán sztár dj és Tyra Banks kedvence, nem könnyű felvenni vele a versenyt.
2003 táján jöttek velünk szembe
Különös eklektika jellemezte a kollekciót, vissza-visszatért egy klasszikus keleties szál, de láttunk hatalmas M logóval díszített nadrágot is – úgy tűnik, a Manier megirigyelte a logómániát a sarkon lévő Louis Vuitton-tól. Felbukkant az a hagymaszoknya fazon is, aminek a rokonai 2003 táján jöttek szembe velünk az utcán nap mint nap.
Ezen a vonalon mozgott a történelmi ihletésű szoknyanadág is, a cikkekre vágott bugyogóból színes cérnaszálak lógtak, mint valamiféle furcsa élőlény ritkás szörzete. Ezt az irányvonalat erősítették a díszítményként használt cikk-cakkos rávarrások is. A kusza varrások ornamentikája az óvodás koromat idézik, anyukám a játszótéren széthasított nadrágjaimat hasonló színes mintákkal foltozta egybe.
Mi szükség van teátrális táncra?
A sorozat legextrémebb darabja egy lampion-ujjú pink ruha, amit – ha nagyon akarunk – akár a keleties darabok közé is besorolhatunk. A szelvényes hernyótest, illetve az összeráncolt kabrió-ponyva is eszünkbe juthat róla, és ez utóbbi egy nagyon hasonló megoldást hoz elő, 2009-ből. A Chevrolet nagy kreatív pályázatán nyertes esőkabátot, Hajdú Anett, Hofstädter Szandra és Kovács Adél munkáját szintén mozgatható autótető ihlette.
A show rendkívül hosszúra nyúlt, és egyre többször tettem fel a kérdést, hogy mi szükség van a teátrális táncos koreográfiára, amitől nem vált sokkal izgalmasabbá a trapézszárú vagy a csíkos, magas derekú vászonnadrág. Már majdnem feladtam, mikor a performansz végjátékában előlépett egy izgalmas színkombináció, itt már azt sem bántam, hogy Mojzes Dóra nyári gladiátor-kollekciójában is láttuk ezt az áttűnésekkel operáló erős színhatást.
