Meztelen császár és dögös tervezőfiúk – Lakástrend 2011

Néhány héttel a világ legrangosabb design eseménye, a milánói szalon előtt, minden évben megrendezik a Lakástrendet. A hazai lakberendezés legfontosabb szakkiállításaként meghatározott esemény két dologról nem szól: lakásokról és trendekről. Aki ezt figyelembe véve sétált keresztül hétvégén a Műcsarnok termein, nem érhette csalódás.

A Lakástrend nem azt mutatja meg, hogy mi történik a világban, sokkal inkább szól a magyar viszonyokról. Az évek során rendkívül leszűkült, ezért nem is tudna teljes körképet mutatni, főleg, hogy hiányzik egy mindent-látó kurátori szem. Márpedig, ha egy kiállítást értékesítők állítanak össze, akkor azt inkább vásárnak lehetne nevezni – hiába fejelik meg egy-egy olyan programmal, ami akár a Design Héten is szerepelhetne.

Trendek nélkül, meztelenül

Skizoid szituáció. Adott egy szakvásár, ami a trendekkel kapcsolatban szeretne felvilágosítani minket – csakhogy kevés kivételtől eltekintve a kiállítóknak nincs köze ezekhez. Nincs más hátra, ki kell nevezni egy-két trend hívószót és ezt nagyon hangosan kiabálni, hogy visszhangozzon a Műcsarnok apszisa. Egy baj van, a választott öko szlogent 2011-ben már nem lehet elég hangosan kiabálni ahhoz, hogy ne menjen el a fülünk mellett. Nem azért, mert nem elég fontos, hanem mert az elmúlt tizenöt évben megszoktuk, hogy nagyon sok terméket ezzel akarnak eladni. A fenntarthatóság a kilencvenes évek óta foglalkoztatja az építészeket, designereket, így a zöld jelszavakra sajnos már csak kevesek kapják fel a fejüket. A császár nem meztelen, de meglehetősen alulöltözött.

Jelent valamit az öko jelszó 2011-ben?

Keresem, hol jelenik meg a kiállításon az öko-gondolat. Örömmel látom, hogy a közösségi kertek szakértőjét, Rosta Gábort is felkérték egy előadásra, lesz öko-design meetup a MOMEline designműhely szervezésében, és szembefutok egy-egy zöld falallal is. Az egyik ilyen objektum előtt állva, félve kérdezte meg tőlem valaki, hogy vajon a zöldfal azt jelenti-e, hogy szobanövényeket kilencven fokkal elforgatnak és egymás mellé ültetik őket. Szerintem az öko ott kezdődik, hogy nem osztogatnak egy öko-esemény sajtóajándékaként teljesen használhatatlan szivacskockát, amit a legtöbb ember az első lendülettel kidob a kukába. Én hazavittem és szereztem vele öt perc örömöt a kutyámnak – akkor ez már recycling?

A kiállítás 22 standján sem nagyon láttam visszaköszönni a zöld gondolatot. Egyébként idén különösen szikár installációk között sétálhattunk, a fürdőszoba, luxus burkolat, konyha témákat nem helyezték különösebben ihlető környezetbe. A napfényre szomjazó látogatók viszont nagyon élvezték a napvitorlákat kiállító standot – én is, ha tehettem, mindig ezen a termen mentem keresztül. A Lakástrend kommunikációja designerek seregszemléit ígéri, ehelyett inkább csak néhány katona lézengett a tágas termekben, illetve összezsúfoltak egy kisebb hadsereget az egyik oldalsó szobában, a magyar tervezőket bemutató Made in Hungary standján.

Az apszis sztárja Szőke Gábor Miklós hatalmas trónszéke volt, ami a designerek szék-fétisének állított emléket. Szőke Gábor Miklós nemcsak faléceket, hanem különféle hulladékokat is felhasznált szobrához, felfedeztünk porszívócsövet és babafejeket is kompozícióban. Nagybetűs újrahasznosító, gyakran korábbi szobrait építi be legújabb alkotásaiba, amit részben a tempó is diktál, hiszen pillanatnyilag ő a legkeresettebb kortárs művész, akit ismerünk. Ha már Lakástrend, nagyon hiányoltuk a bútorait, reméljük nem hanyagolja el ezt az irányt.

“Bemutatom Annát, szintén szerelmes Tomba”

A nagy termek két hős lovagja Douwe Jacobs és Tom Schouten, akik összehajtható műanyagszéküket szeretnék bevezetni a magyar piacra. Schouten egyértelmű kedvencévé vált a Lakástrend közönségének – amellett, hogy a kockás inges holland tervező két másodperc alatt képes összerakni és szétszedni az általuk tervezett bútort, minden második hosteszlány belezúgott a szőkeségébe. Sőt, szép lassan kiderült, hogy majdnem minden női látogató hosszabb időt tölt a Flux standjánál. Én inkább a székébe lettem szerelmes, ami egy gótikus katedrális nagyvonalú íveit és a Panton-szék könnyedségét egyesíti.

Tom Schouten, Fotó: Imre Barnabás
Tom Schouten, Fotó: Imre Barnabás

Mégsem halt ki a magyar bútor

A Made in Hungary stand minden évben a legizgalmasabb szekció a Lakástrenden. Kár, hogy a magyar tervezők munkáit bemutató kiállítás egyre kisebb alapterületre szorul, mégis nagyjából ugyanannyi dolgot próbál bemutatni. A tárgyak így nagyon nagyon közel kerültek egymáshoz, amitől nehezen lehet kapcsolatba lépni velük.

Ettől függetlenül büszkék lehetünk az olyan alkotókra, mint Rácz Anikó, aki Hannabi bútorok tervezőjeként bebizonyította, hogy igenis léteznek olyan mesterek, akikkel együttműködve lehet itthon is bútorokat készíteni. Dél-Magyarország legjobb műhelyeit vonta be, hogy aprólékos kézi munkával készített kárpitos bútorai, akár a jól szabott öltönyök, magas elvárásoknak feleljenek meg.

Ígéretes fiatal tehetség Kele Sára is, aki szintén rátalált egy hasonlóan gyümölcsöző együttműködésre, amikor formatervezőként beállt asztalossegédnek. Egyénileg összeállítható fogasa a nagy svéd gyártó bútorainak szerelésén edzett közönségnek ad nagyobb szabadságot. Akárcsak a fogas, az éjjeli szekrény is hulladékfából készült – ami bár sokkal munkaigényesebb, de a recycling filozófia megvalósításán túl a személyességgel teli minimalizmus szép példájává válik, egyszerre nagyon intim és mégis kellően visszafogott.

Oszd meg másokkal is!
Mustra