Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Gyulai Natália divattervező szereti a végleteket, ruháit egyszerre jellemzi valami hanyagság és a kimunkált részletek, érdekes technikák. Többnyire kis szériákban gondolkodik, sok vevője kifejezetten igényli, hogy egy ruhából csak egy készüljön. Ünnepi kollekciója kapcsán kérdeztük, amelyben elmondása szerint egy gramm fekete vagy szürke sincs.
Mit takar egész pontosan az, hogy ünnepi kollekció?
Az időzítés nem véletlen, ez a kollekció a karácsonyi, szilveszteri és a báli időszakra gondolva készült. Februárra is előremutat, hiszen van néhány nagyestélyi, ezek bővülni is fognak. Ha első ránézésre nem is lehet felfedezni, hogy mennyi kézimunka van az egyes ruhákban, azért elég sok: a kidolgozás meg a technikák is megkívánták ezt.
Melyik volt a legidőigényesebb darab?
Főleg a tüllrojtos ruhák: centinként van ollóval felvagdosva minden egyes kis rojt és úgy rádolgozva az anyagra. Mi készítjük ezt az anyagot, elég sokáig el lehet vele dolgozgatni és ez a technika elég sok ruhán ismétlődik, elég időigényes.
Gyulai Natália
Öltözéktervező szakon diplomázott 2000-ben a MOME-n, a mestere: Sárváry Katalin volt. A főiskolai évei alatt Helsinkiben is tanult az University of Art and Design, (UIAH) intézményben, majd később Pekingben Kozma Lajos ösztöndíjjal. A kínai tanulmányai meghatározóak voltak a stílusa alakulása szempontjából. Munkáiba az ősi kínai kultúra sokszínű motívumkincsét és a kínai viselet európai formavilágát egyaránt beépíti.1996-ban az International World Fashion Contest, Gifu (JP), a zsűri elnökének díját kapta meg, és azóta több nemzetközi versenyen is sikeresen részt vett. Főként alkalmi ruhákat készít, kedveli a steppeléses technika alternatív felhasználási lehetőségeit. Önálló kollekcióit a NATI- 100% Pure Idea márka képviseli.
A kollekció neve Puppet Show. Van mögötte koncepció?
Igen, a baba, a babásság. Nem kislányos, inkább nőies, bájos. Babácskák, bábuk, ezt tovább lehet gondolni, ki mire asszociál. Picit inkább víziókra, majdhogynem álomvilágra építenek – sok a tündérszerű ruha. Azért emellett van egy vagány vonulata is. Én szeretek végleteket keverni: a nagyon kemény vonalakat, a nagyon lágyakat, és a kettőt összehozni. Az öltözködésben is szeretem, az alkalmiban is, amikor van benne olyan elem vagy kiegészítő, ami picit hanyagabbá teszi. Nem az a nagyon kikent-kifent dámai.
Mire gondolsz hanyagság alatt?
Nem is hanyag, lehet, ez rossz megfogalmazás. Talán a műviség, a mesterkéltség, modorosság hiánya. Szeretem a természetes dolgokat, de azt is, ha nagyon meg van valami munkálva, vagy egy részlete vagy a kollekción belül valami olyan dolog, ami tényleg belőlem fakad. Ha észrevetted, például egy gramm fekete vagy szürke sincs a kollekcióban. Ez teljesen tudatos, bár a fekete és a fehér nagyon alkalmi, de most mégis úgy döntöttem, hogy ezeket nem fogom használni. A nagyon mély barna meg bordó a legsötétebb. Intenzitásban a pinken, a homok- és természetes színeken át az aranynak legcsillogóbb árnyalatáig terjed a színskála.
Nagyon sokféle anyagot használsz ebben a kollekcióban, de van olyan kedvenced közülük, amivel nagyon szeretsz dolgozni?
Van, most éppen a nagyon vékony tüll, ezt nagyon szeretem egy ideje. És amivel még vannak nagy terveim, az a teljesen saját technika – ezt az anyagot is mi gyártjuk -, amikor többféle műszőrt dolgozunk össze és abból létrejön egy érdekes felület. Valószínűleg lesz egy olyan kollekcióm is, ami kizárólag ezt a szőr témát dolgozza fel.
Hogy látod, az ünnepélyes alkalmaknak az emberek még most is szeretik megadni a módját, azzal, ahogy felöltöznek? Történt ebben bármilyen pozitív vagy negatív változás?
Abszolút van változás. Ezt már a gyerekkorom óta tudatosan figyeltem meg, hogyan lazulnak az öltözködési szabályok, kötöttségek. Most már tényleg az működik, hogy alapvetően bárki bárhova bármit felvehet. Ez egyrészt jó, mert a saját egyéniségének megfelelően öltözködik, hogyha mer – és ha tud, de csak akkor. A másik, rossz oldala viszont, hogy sokan nem tudnak helyhez és alkalomhoz illően felöltözni. Úgy veszem észre, hogy az én vevőimnél ez abszolút kedvfüggő. Ha elmegyünk egy céges partira, és nem olyan, hogy bizonyos elvárásoknak kell megfelelni, akkor eldöntheti az ember, hogy háttérben szeretne maradni egy egyszerűbb ruhában, vagy olyan napja van, hogy az összes kollégát felül akarja múlni egy nem szokványos öltözékével. Innentől abszolút kiszámíthatatlan a dolog.
A vevőidet be tudod nagyjából sorolni akár életkor, akár gondolkodásmód szerint?
Persze, de csak tágan. Volt már huszonkét éves és hatvanas vevőm is, eközött mozognak. Főleg értelmiségi nők, vannak családosok is, de sok közülük a független, akik szeretik a dizájnt, az egyediséget. Nagyon sokan kifejezetten igénylik, hogy az adott ruhából kevés legyen vagy csak neki egyedül, ez egyre gyakoribb. Ez a kollekció is egyedi finomkollekció, még csak nem is kisszériás. Most mindenből csak egy darab van.
Ha valaki bejön a showroomba és megveszi, akkor mi utánagyártjuk, vagy elkészítjük az ő méretére. Van egy limit, csak annyi anyagot vásárolok, hogy csak néhány darabra legyen elegendő. Ez vált be az utóbbi öt évben, erre van igény. Nem is állt soha szándékomban ezeket sorozatgyártani, mert a legtöbbnek nagyon sok a kézimunka része. Ezt akkora pénz meg energia legyártani egy szortimentbe, hogy egyszerűen erre se idő, se kapacitás és teljesen fölösleges. Ha valaki rendel, elkészül neki, és boldogan távozik vele.
Visszatérve a törzsvevőkre, sokan vannak olyanok, akik kedvelik a stílusomat, egy nyelvet beszélünk: nekik szoktunk készíteni adott alkalomra is ruhákat, tárgyalásokra, vagy ahol meg kell jelenni, az esküvői ruháknál is így működik. Velük már kialakult egy olyan nexusom, hogy ezt meg lehet tenni, de azért ez nem mindig vállalható.
