A divat nagyvárosaiban rendezett monstre események közül a párizsi bemutatók mindig az utolsók. Most is ezek zárták a 2009-2010-es őszi-téli kollekciók bemutatóit. Kilencvenegy bemutatót rendeztek a kilenc nap alatt a francia fővárosban, ahol a többi divathéttel ellentétben kicsit háttérbe szorulnak a kereskedelmi szempontok, persze csak módjával. Néhány tervező kiszakít bennünket a valóságból, a krízisből, a megszorításokból és saját álomvilágába repít, meggyőzve arról, hogy közel áll egymáshoz a divat és a művészet fogalma.
Breaking News a divatszakmában
A Thierry Mugler márka három év után visszatért, és most Rose Mary Rodriguez francia-spanyol tervezőnővel együtt szeretnék feleleveníteni a régi sikereket. A tulajdonos, a Claríns pedig a 80-as évekre hangolta magát, ami Mugler stílusához nagyon is illik.
Egy másik jelentős ház, a Rochas, most az olasz Marco Zannini terveivel rukkol elő, aki többek között már a Versace háznál is bizonyított. A tervező beleásta magát az archívumba, hogy megfeleljen a Rochas stílusnak. Ez egyszerű, franciás ruhákat jelent, minden részletében elegáns és kifinomult ízléssel.
Decarnin a cirkuszi bőségre vágyik
A Balmain, amelynek darabjaiért a rajongói bármit megtennének, ismét saját, jól bevált receptjével főzi meg a vásárlóit. Fiatalos, csillogó, magamutogató, válltömésekkel, strasszokkal, fémdíszítésekkel látványossá tett kollekciót mutat. Extra hosszú lábakat kreál bokáig érő fekete csőnadrágjaival. Decarninnál még mindig nincs alternatíva a feketére, csak néha kíséri némi ezüst, fehér vagy kék.
A 80-as éveket a csillogáson, a formákon túl a szoknyákon megjelenő plusz szoknyarész is fokozza, a háremnadrágok már már megközelítik a cirkuszi bőséget.
A másik nagy kedvenc, Nicolas Ghesquiere a Balenciaga kollekcióval ismét egy témát jár körbe, mégpedig a drapériák minden lehetséges változatát. Gyönyörűen dolgozik a selyemmel, csodálatos drapériás szoknyákat alkot, de a felsőrészekre is juttat ebből a stílusból. A nadrágok szintén csodás selyemfüggönyökként pompáznak. Tökéletesen szabott szövetnadrágjait mintás felsőkkel párosítja. Ghesquiere zseniálisan keveri a futurisztikus elemeket és a klasszikus, nagy elődöknek hódoló eleganciát. (balenciaga6)
Galliano saját játékszabályokat kreál
Vannak tervezők, akik fölötte állnak a kríziseknek, a jó és rossz időknek, a játékszabályoknak. Ilyen John Galliano is. És Galliano ámodozhat, az eladások igazolják a munkáját. Őszi kollekciója, amelyet a Dior márkának alkotott, a negyvenes évek hangulatával kacérkodik, amelyben az elegancia győz a rideg futurizmussal szemben.
Galliano klasszikus Dior kosztümöket küld a kifutóra, persze jócskán megbolondítva. Hajtogatott selyemkabátokat, csónakkivágásokat, háremnadrágokat, és alul behúzott tulipánszoknyákat. Mindezt fekete, rózsaszín, pink, szürke, piros, korall, vízzöld árnyalatokban, megcsillanó, enyhén metálos effektekkel. Estére még egzotikusabbá teszi a nőket, tunikák és szárik estélyi változataival, amelynek anyagait mintha egy álomból csenték volna el.
A Nina Ricci háznál az utolsó kollekcióját mutatta be Olivier Theyskens. A klasszikus márka csak a francia sikket akarja megjeleníteni ruháin, de a “meg nem értett költő” másra vágyik. Anna Wintour pártfogoltja így ezzel a szezonnal távozott a háztól, ahová helyére Peter Copping lépett, aki Marc Jacobs jobb keze volt a Vuittonnál. Komoly, érett tervező, aki a Puig céggel, vagyis a Nina Ricci tulajdonosával valószínüleg majd jobban együtt tud működni.
A divattervező búcsúja olyanra sikerült, amilyen ő maga is: drámai, sötét, semmi sikkes kis francia báj. Olivier Theyskens képes megállítani az időt, egy mágikus pillanatot kreálva, álmodozásra késztet, elhiteti, hogy a divat művészet, nem csupán üzlet. Erre az őszre végtelenül hosszú vonalakat tervezett, egyszer gyengéd, finom, máskor erőteljes, de mindig megdöbbentő részletekkel. Fekete, és még több fekete dominál, néha egy enyhe pink és lilás kiegészítéssel. Követői szívesen öltöznek nagy válltöméses blézerekbe, bő nadrágokkal, vagy szűk, szexi miniruhákba. Este pedig elöl rövid hátul hosszú estélyi ruhákat ölt magára, tekert, merevített fodrokkal.
Nemcsak táplálkozási zavaros nőknek
Riccardo Ticci tervezőt sokszor az a vád érte, hogy a Givenchy ruhái csak egy típusú, anorexiás nőknek állnak jóé, de ebben a kollekcióban most mást mutatott. Még mindig a 30-as 40- es évek hangulatát idézi fel, de szakít az egyféle látásmóddal és különböző testalkatú és stílusú nőket igyekszik öltöztetni.
Vonalai jellemzően szofisztikáltak, elegánsak, a fő szín a fekete, amelyik néha összetéveszthető a sötétkékkel. Jelentős méretű vállak, merészen átlátszó anyagok, tökéletesen szerkesztett nadrágok és egyéb ruhadarabok, aszimmetriák és rengeteg toll jellemzi a kollekciót. Van benne valami titkosan budoáros, kicsit fetisiszta, de sokkal visszafogottabban, mint azelőtt.
A folytatásban a Párizsi Divathét azon tervezőinek a munkáit mutatjuk be, akiket a valóság nem köt le, jobb’ szeretik elkápráztatni a leendő vevőiket. Beszámolónkat többek közt Rei Kawakubo, Stella McCartney, Alexander McQueen, Marc Jacobs, Jean Paul Gaultier, és a Viktor & Rolf kollekciójával folytatjuk.
Anna Sui ruhái kislányosak és szexisek, Diane Von Furstenberg viszont a vad, bőrharisnyás nőkben látja a szezon divatikonjait. A BCBG a gátlások nélküli nőt öltözteti, amíg a Carolina Herrera a viktoriánus korba vágyó nőket. Bemutatjuk, hogy New York-ban milyen színes az ősz. | Bőrharisnyás nők a New York-i kifutókon
