Hátizomgyakorlatok toplistája szakértőktől, hatékonyság szerinti sorrendben

A hátizmok edzése a gerinc stabilizálása, a sérülések megelőzése, a hátfájdalmak csökkentése, valamint az erőnövelés szempontjából egyaránt fontos, mindemellett a megfelelő edzésmódszerrel és gyakorlatokkal deltás felsőtestre is szert lehet tenni. De vajon melyek a leghatékonyabb hátizom-erősítő gyakorlatok?

Miután megvizsgálták, melyek a lehető legjobb és legrosszabb hasizomgyakorlatok, a Calisthenicmovement videóblog készítői a hátizmot fejlesztő módszereket is jól kivesézték – és rangsorolták is őket az alapján, hogy mennyire hatékonyak.  

Hatékonyság alatt azt kell érteni, hogy egy adott gyakorlat a hátizmok közül egyszerre hány izmot és mennyire intenzíven dolgoztat meg. Fontos megjegyezni, hogy a rangsorolásban alacsonyabb pontszámot kapott gyakorlatok sem hatástalanok, tehát nyugodtan végezheted őket az edzéseid során, de érdemes tisztában lenni azzal, hogy egymáshoz viszonyítva mit tudnak a legnépszerűbb gyakorlatok.  

Egy kis gyorstalpaló a hátizmokról

Testünk második legnagyobb izomcsoportja a hátizomzat, mely összesen mintegy 40 izomból áll. Ezek közül egyesek a felső végtagot mozgatják, míg más izmoknak a testtartás kialakításában van szerepük: a törzs függőleges helyzetben tartását, hátrafeszítését és a fej hátrahajtását végzik.

Felületes hátizmok:

  • trapézizom vagy csuklyásizom (felső, középső, alsó trapézizom)
  • széles hátizom
  • kis rombuszizom
  • nagy rombuszizom
  • lapockaemelő izom
  • hátsó felső fűrészizom
  • hátsó alsó fűrészizom

mély hátizmok két rétegben helyezkednek el:

  • a felületes rétegben húzódik a gerincfeszítő izomcsoportból a tövisizom és a leghosszabb izom, továbbá egymás folytatásaként az ágyéki, mellkasi, nyaki-csípőbordai izmok;
  • a mély rétegben pedig a féltövises izom, a sokbahasadt izom, valamint – közvetlenül a csigolyák mentén – a forgató izmok találhatók.

Most pedig nézzük a 22 gyakorlatot a legkevésbé hatékonyaktól a lehető leghatékonyabbakig. 

Legkevésbé hatékony 

Plankevezés

Ez a gyakorlat az alsó hasizmokat és a váll izmait célozza, mintsem a hátat. Bár az evezőmozdulat felső pozíciójában a trapézizom középső része, a rombuszizom és a széles hátizom is bekapcsolódik, ám csak nagyon alacsony intenzitással. Kézi súlyzók bevonásával jóval nagyobb terhelés érné ezeket az izmokat, ezért a pluszsúllyal végzett variáció nem ide, hanem a „Nagyszerű” csoportba sorolható. 

Macska-tehén nyújtás

Akik jógáztak már életükben, vagy rendszeresen végeznek nyújtó gyakorlatokat, azok bizonyára jól tudják, mennyire remekül növeli a macska-tehén a gerinc és a lapockák mobilitását és koordinációját. Kezdők számára nagyon jó low impact gyakorlat, de arra ne számíts, hogy ezzel különösebben növelheted az izomerőd – vagy -tömeged –, még ha a nehezített variációt (levegőben tartott térdek) végzed is. 

Csípőtolás (glute bridge)

A talajon végzett csípőtolás elsősorban a farizmokat és a hamstringizmokat erősíti, de a gerinc stabilizálása érdekében a gerincfeszítő izomcsoport alsó háti részén elhelyezkedő izmokat is aktivizálja.

Egylábas román felhúzás

Ez egy remek térd- és gerincstabilizáló gyakorlat, mellyel erősíthetjük a farizmokat és növelhetjük a hamstringizmok rugalmasságát, ráadásul az egyensúlyunkat is fejleszthetjük. A mozdulat során az alsó háti mélyizmok stabilizálják a gerincet. Ahhoz, hogy intenzívebben dolgozzanak, érdemes súlyzót használni, de még ebben az esetben is a far- és hamstringizmok, valamint a térd stabilizáló funkciója jelenti a fő hajtóerőt. Nehezíthetünk a gyakorlaton, illetve intenzívebb munkára foghatjuk az alsó háti mélyizmokat azzal is, ha a karokat végig a magasban tartjuk, úgy, hogy a törzzsel egy egyenest írjanak le.

Elmegy

Muscle-up, avagy őrszemhúzódzkodás

A híres muscle-up tulajdonképpen egy robbanékony húzódzkodásnak és a rúdon tolódzkodásnak a kombinációja, ám a gyakorlat jóval összetettebb, mint amilyennek hangzik: komoly erőnlétet és sok gyakorlást igényel a technika elsajátítása és a szabályos kivitelezés. Ha tehát valaki csak néhány ismétlést tud végezni a gyakorlatból, és azokat is helytelenül, akkor nem sok értelme van erőltetni, először az egyes részmozdulatokat kell begyakorolni ahhoz, hogy a muscle-up jól menjen.

A húzódzkodáshoz képest a muscle-up esetében akkor a dolgoznak a legkeményebben a hátizmok, amikor a rúd fölé toljuk magunkat, ennek a szintnek az eléréséhez pedig kitartásra és sok-sok gyakorlásra van szükség.

Felfelé néző kutya fekvőtámasz

Ennél az erőnlétet és mobilitást egyaránt fejlesztő gyakorlatnál arra kell ügyelni, hogy ne tricepszből, mellkasból és vállból toljuk fel a felsőtestünket, hanem a gerincfeszítő izmok aktivizálása és a trapézizom alsó része révén a lapockák lefelé húzása legyen az alapja a mozdulatnak. Ha a teljes test megtartása nehézséget okoz, akkor a térdeket a talajra helyezve könnyíthetünk a gyakorlaton – ez a variáció a kobrafekvőtámasz.

Saját testsúlyos lehúzás

A széles hátizmot célzó lehúzást többnyire csigás gép segítségével végzik, de eszköz nélkül, a talajon is kivitelezhető a gyakorlat. Magas szintű koordinációt és izomfeszülést feltételez, máskülönben könnyen sérülhet a gerinc alsó háti szakasza, a könyök vagy a vállak.

A gyakorlat azért került ebbe csoportba, mert igen összetett: a széles hátizom, az alsó háti mélyizmok a trapézizom felső része mellett a hasizmokat, a mellizmot és a tricepsz (háromfejű karizom) hosszú fejét is terheli. Csúszós padló híján haskerékkel vagy gyűrűk segítségével is végezhetjük a gyakorlatot – ez esetben nem a lábakat, hanem a karokat mozgatjuk előre-hátra. (A hasizom-erősítő gyakorlatok rangsorában ezt a gyakorlatot a „Jó” kategóriába sorolta a Calisthenicmovement.)

„Falhoz ragadt angyal”

Ennél a mozdulatsornál a rotátorköpeny és a vállak mellett a trapézizom középső és alsó része, valamint a gerincfeszítő izmok dolgoznak, feltéve, hogy szabályosan csináljuk. 

Kellő vállmobilitás nélkül nehéz végrehajtani a gyakorlatot, a cél ugyanis az, hogy a karok fel-le mozgatása közben a felkar, az alkar, a csukló és a kézfej is folyamatosan érintkezzen a fallal, emellett a hát és a fal között sem szabad, hogy rés keletkezzen, vagyis teljes testtel a falhoz kell tapadni. Márpedig minél gyengébb a rotátorköpeny, valamint a vállak mobilitása, annál nehezebb a hát alsó részét a falon tartani. 

Hídtartás

A hídtartás sokkal inkább egy gerinc- és vállmobilizáló gyakorlat, de emellett erősíti a trapézizom felső részét, továbbá a gerincfeszítőket, a farizmokat, a hamstringizmokat, a vállizmokat és a tricepszet. Ha a karok teljes kinyújtásával nem megy a gyakorlat, akkor a fejet a talajon tartva, behajlított karokkal is megcélozhatjuk a gerincfeszítőket.

Madár-kutya 

Csakúgy, mint a macska-tehén nyújtás, az ellentétes kar-láb emeléseken alapuló madár-kutya is könnyedén kivitelezhető kezdők számára. Arra kell ügyelni, hogy a kart és a lábat csak addig emeljük, amíg egy egyenest alkotnak a torzóval, azaz a vízszintes helyzetnél tovább ne feszítsük a törzset – különben az előrebillenő medence homorú helyzetbe kényszeríti a gerincet –, valamint arra, hogy a felsőtest ne forduljon oldalirányba. A madár-kutya a gerincfeszítő és stabilizáló izmokat erősíti, és emellett az egyensúlyt is fejleszti.

Asztaltartás

A könnyített hídtartás, más néven asztaltartás kiváló gyakorlat a teljes hátsó izomlánc fejlesztésére, valamint a bicepsz, a mellizmok és a vállak egyidejű nyújtására. A cél az, hogy olyan magasra emeljük fel a testet a talajról, amennyire csak tudjuk, miközben a vállakat hátrafelé húzzuk, a lapockákat egymáshoz közelítjük, a gerincet pedig semleges helyzetben tartjuk. Elsősorban a trapézizom középső részét, a gerincfeszítő izmokat, a rombuszizmokat, valamint a farizmokat és a hamstringizmokat erősíti.

Nagyszerű

Mellső függőmérleg

A mellső függőmérleg tulajdonképpen olyan, mint a nyújtott karral végzett lehúzás, és ahhoz hasonlóan a széles hátizmot, a gerincfeszítő izmokat, valamint a tricepsz hosszú fejét célozza. A legfontosabb, hogy a gerincet egyenes helyzetben tartsuk, és hogy a karok is végig nyújtva maradjanak. Edzőállvány hiányában két szék segítségével is gyakorolhatjuk a mozdulatot (ez a verzió is az említett izmokat dolgoztatja meg), ez esetben ráadásul egy jóval könnyebb, kezdők számára kiváló rávezető gyakorlat is végezhető, ha a lábakat a talajon tartva mozgatjuk a testünket fel-le irányban. Maga a mellső függőmérleg komoly erőnlétet és mobilitást igénylő, haladó szintű gyakorlat. 

Mellső függőmérlegből felhúzás – és annak variációi

Ez a haladó gyakorlat hasonló az evezéshez, de sokkal fejlettebb széles hátizmokra van szükség a sikeres kivitelezéséhez, pontosabban már ahhoz is, hogy felvegyük a kiindulópózt. A széles hátizom mellett a bicepszet, valamint a bicepsz és tricepsz között húzódó felkari izmot (musculus brachialis) erősíti.

„Ice cream maker”

Az előzőhöz hasonló háterősítő gyakorlat az úgynevezett fagylaltgép (még nem jöttem rá, miért ezt a fantázianevet kapta), amelynek lényege, hogy felhúzzuk magunkat a rúdon a húzódzkodás felső pontjára, majd beleereszkedünk dinamikusan a függőmérlegbe, végül visszatérünk a kiindulóhelyzetbe. A testtartás variálásával (zsugortartás, zsugortartás egy lábbal, terpesz) könnyíthetünk és nehezíthetünk is a gyakorlaton.

Hátsó deltából nyomás

Mint az a nevéből is sejthető, ez a gyakorlat a hátsó deltaizmot célozza, de emellett a trapézizom középső részét, a rombuszizmokat és a gerincfeszítőket is megdolgoztatja. Ha nem tudod feltolni magad deltából, akkor csak nyomd a karokat a talajba, hogy a lapockák közelítsenek egymáshoz – rávezető gyakorlatnak teljesen megfelel. 

Törzsemelés hiperhajlítással

Ez az egyik legjobb gyakorlat a gerincfeszítő izmok fejlesztésére. Kétféle módon is végezhetjük: ha a gerincmobilitás és -erősítés a cél, akkor az alsó pozícióban hajlítjuk a gerincet, a felső pozícióban pedig megnyújtjuk.

Ha pedig a cél a stabilizálás és/vagy az alsó háti fájdalmak enyhítése, akkor a gerinc semleges vagy enyhén túlfeszített helyzetben tartására érdemes törekedni az izmok folyamatos feszítése mellett. Ha a karokat is bevonjuk, akkor a „falhoz ragadt angyal” gyakorlatnál látott tartást érdemes alkalmazni, ekkor ugyanis a trapézizom középső része, valamint a rombuszizmok és a rotátorköpeny is nagyobb terhelést kap.

Aktív függeszkedés

Ennek a húzódzkodásra rávezető gyakorlatnak a lényege, hogy passzív függeszkedésből süllyesztjük és zárjuk a lapockákat, miközben a karokat nyújtva tartjuk. (Könyökhajlítás esetén bekapcsolódik a bicepsz és a karizom is, így jóval kisebb teher hárul a hátizmokra.) A munka oroszlánrészét a trapézizom alsó része végzi, de ha aktívan nyújtjuk a gerincet, akkor a gerincfeszítő izmok is bekapcsolódnak. 

A lehető legjobb  

Úszás a talajon

Ez az egyik legjobb alapgyakorlat a hátizmok edzésére, amihez nincs szükség pluszsúlyra – igaz, kézi súlyzóval sokkal hatékonyabb, de nehezíteni csak az alapok elsajátítása után érdemes. Elsősorban a gerincfeszítőket, a trapézizom középső és alsó részét, a rombuszizmokat, valamint a rotátorköpenyt erősíti a gyakorlat. Egyetlen hátránya, hogy a széles hátizmot nem igazán dolgoztatja meg, de erősítő gumikötél használatával a széles hátizmot is bevonhatjuk munkába – ez esetben a lehúzáshoz hasonló mozdulatokat végzünk.

Fordított tárogatás gyűrűn

Ez az álló helyzetben végzett tárogató mozdulat a trapézizom középső részét, a rombuszizmokat, valamint a hátsó deltaizmot célozza. Helyes kivitelezéséhez a könyököket enyhén be kell hajlítani, a lapockákat pedig egymáshoz közelíteni annyira, amennyire csak tudjuk.

Húzódzkodás

Ennek a klasszikus hátizom-erősítő gyakorlatnak is számtalan variációja van, ilyen például az íjászhúzódzkodás, az írógép-húzódzkodás vagy az egykezes húzódzkodás, és a fogásokat is variálhatjuk (a fogásvariációkról itt olvashatsz), de függetlenül attól, hogy melyiket is végezzük, ugyanazokat az izmokat célozzuk meg, nevezetesen a széles hátizmot és a trapézizom alsó részét, emellett a bicpeszet, az alkart és a mellizmokat is fejleszti. Az, hogy a hátizmok közül melyik kapja a legnagyobb terhelést, a gerinc helyzetén múlik, és itt jön a képbe a következő gyakorlatunk.

Húzódzkodás homorított háttal 

A klasszikus húzódzkodáshoz képest valamivel nagyobb erőnlétet és ügyességet igényel ez a variáció, mely tulajdonképpen a sima húzódzkodásnak és az evezésnek a kombinációja. A vlog készítői azért is részesítik előnyben a homorított háttal végzett felhúzást, mert ez a testtartás – szemben az egyenes háttal végzett felhúzással – minimális terhelést jelent a gerinc alsó szakasza számára. 

Evezés/vízszintes felhúzás párhuzamos korláton 

Ez a vízszintes testhelyzetben végzendő mozdulatsor más szögből terheli a hátizmokat, mint az előzőekben taglalt, álló helyzetből indított függőleges húzódzkodások. Természetesen az eltérés mértéke attól is függ, hogy melyik variációval vetjük össze az evezést.

A homorított háttal végzett húzódzkodáshoz hasonlóan az evezés hatékonyabban aktiválja a rombuszizmokat, a trapézizom középső részét, a hátsó deltaizmot, valamint a gerincfeszítő izmokat, míg a domborított háttal végzett húzódzkodás inkább a széles hátizmot célozza. 

Az evezésnél is lehet kísérletezni a karok és a vállak helyzetével: minél szélesebb a kéztartás, annál nagyobb terhelést kap a trapézizom középső része és a hátsó deltaizom, és annál kisebb terhelést a széles hátizom.

Nagy előnye a gyakorlatnak, hogy teljesen testreszabható, így a kezdőktől a gyakorlott sportolókig mindenki megtalálhatja az edzettségi állapotának legmegfelelőbb opciót. Kondipark-sorozatunk egyik részében három különböző nehézségű evezésvariációt is találsz: 

Oszd meg másokkal is!
Mustra