Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Van egy népbetegség Magyarországon, amelyről szinte senki sem beszél szívesen, pedig lakosságarányosan hatalmas tömegeket érint. Nemcsak fizikai fájdalmat vagy korlátozottságot okoz, hanem a lélekben is mély sebeket ejt: elszigeteli az embert a barátaitól, a családjától, ellehetetleníti a munkavégzést, és konstans szorongást szül. Az inkontinenciáról van szó, amely a becslések szerint több mint 700 ezer magyar mindennapjait keseríti meg.
A vizelet- vagy széklet-visszatartási nehézségekkel küzdők száma globálisan is elképesztő, hiszen világszerte több mint 400 millió embert érint a probléma. Magyarországon a helyzet azért is kritikus, mert a kulturális berögződések miatt a társadalom jelentős része még mindig az öregedés természetes, csúfos velejárójaként vagy személyes kudarcként tekint a tünetekre.
A Betegszervezetek Magyarországi Szövetsége (BEMOSZ) hangsúlyozza, hogy az inkontinencia messze túlmutat a puszta egészségügyi kellemetlenségen. Súlyos mentális és szociális krízist idéz elő: már egy minimális, kezdeti vizeletszivárgás is elegendő ahhoz, hogy a páciens szép lassan lemondja a közösségi programokat, bezárkózzon az otthonába, sőt, akár idő előtt feladja a munkahelyét is.
Milliárdos teher a gazdaságnak, nem csak egyéni dráma
A probléma gazdasági és társadalmi súlyát az Európai Urológiai Társaság Urge To Act elnevezésű átfogó felmérése is megdöbbentő számokkal támasztja alá. Az Európai Unióban a kontinenciaproblémák közvetlen és közvetett költségei már 2023-ban elérték a 69 milliárd eurót. Ha nem történnek rendszerszintű változások és intézkedések,
ez az összeg 2030-ra a becslések szerint akár a 86,7 milliárd eurót is súrolhatja alulról.
Idehaza az inkontinencia 2023-ban mintegy 188 milliárd forintos társadalmi terhet jelentett. Ennek a gigantikus összegnek a jelentős részét ráadásul nem is a közvetlen orvosi kezelések teszik ki, hanem a munkából való kiesés, a családtagokra háruló gondozási feladatok és a romló életminőség miatti közvetett veszteségek.
Nem betegség: fontos vészjelzés
Sokan nincsenek tisztában azzal, hogy az inkontinencia önmagában nem egy önálló betegség, hanem szinte mindig egy másik, mélyebben gyökerező kórkép komoly tünete vagy vészjelzése. Megjelenhet többek között a cukorbetegség, a sclerosis multiplex, a gerincsérv, a demencia, valamint különböző daganatos megbetegedések – mint a prosztata-, a végbél- vagy a méhtestrák – kísérőjelenségeként is.
Kialakulásának kockázatát a dohányzás, az elhízás és a krónikus tüdőbetegségek mellett a nőknél a többszöri szülés is nagymértékben növeli, éppen ezért a veszélyeztetett csoportok célzott szűrése és edukációja életmentő lenne.
Bürokratikus útvesztő nehezíti a betegek életét
A BEMOSZ szerint a legnagyobb falat jelenleg nem is magának a tabunak a ledöntése, hanem az ellátórendszer átláthatatlansága és felesleges bonyolultsága. A betegeknek sokszor hosszú hónapokat kell várniuk szakorvosi időpontokra pusztán azért, hogy hozzájussanak a mindennapi létezésükhöz elengedhetetlen, alapvető nedvszívó segédeszközökhöz.
A szövetség éppen ezért azt javasolja a döntéshozóknak, hogy az egyszerűbb segédeszközök felírási jogát adják vissza a háziorvosok kezébe, csökkentve ezzel a szakrendelők leterheltségét. Kezdeményezik továbbá, hogy a kórházi zárójelentések önmagukban is elegendőek legyenek a támogatott eszközök kiváltásához, és bizonyos esetekben a magasan képzett szakápolók is kaphassanak felírási jogosultságot.
A Weborvos szakértői cikke alapján a valódi, betegközpontú ellátás megteremtéséhez elengedhetetlen a szakemberek, a döntéshozók és a betegszervezetek szoros együttműködése, hogy a 700 ezer érintett végre méltóságban élhesse a mindennapjait.
