Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
A családalapítás mára egyre nehezebbé válik, és ezen a helyzeten csak ront a mikroműanyag, melyet egy friss kutatás már a tüszőfolyadékban is kimutatott.
Az egészség és persze a családalapítás lehetősége sok nő számára alapvető kérdés. Mindennap hallunk tippeket, tanácsokat és figyelmeztetéseket arról, hogyan lehetünk egészségesek, hogyan támogathatjuk a hormonrendszerünket, és milyen tényezők befolyásolhatják a termékenységet. Ez a kérdés egyre aktuálisabb, hiszen világszerte egyre több nőt érinti a meddőség, de sajnos egy friss kutatás arra is rámutat, hogy bizonyos hatásokat képtelenek vagyunk kikerülni. Ezek közt pedig akad olyan is, ami jelentős mértékben befolyásolja, hogy egy nő képes lesz-e családot alapítani, vagy sem.
A petefészek sem úszta meg a szennyezést
Nemrég egy olasz kutatócsoport vizsgálatot végzett olyan nőknél, akik lombikprogramban vettek részt. A kutatók különös figyelmet fordítottak a petefészkek belső környezetére, az úgynevezett tüszőfolyadékra, amely elengedhetetlen a petesejtek megfelelő fejlődéséhez.
A tüszőfolyadék egy bonyolult keveréke tápláló anyagoknak és hormonoknak, amelyek segítik a petesejtek növekedését és az érett petesejtek kiválasztódását. Bár elsőre úgy tűnhet, hogy ez a közeg védett, a kutatók arra voltak kíváncsiak, milyen hatások érhetik.
A vizsgálat során a tudósok tüszőfolyadék mintákat elemeztek, és egy meglepő jelenségre bukkantak: apró, mikroszkópikus műanyagdarabkák voltak jelen a mintákban.
Ezeket a részecskéket mikroműanyagoknak (egészen apró, műanyagból álló szilárd részecskéknek) nevezik, és méretük általában kevesebb mint 10 mikrométer, ami tízszer kisebb, mint az emberi hajszál átmérője. A kutatók speciális mikroszkópokkal és röntgensugaras vizsgálatokkal azonosították ezeket a részecskéket, hogy pontosan meghatározhassák, milyen anyagból és mekkora méretűek.
Megnövelhetik a vetélés kockázatát
A tüszőfolyadék alapvető szerepet játszik a petesejtek fejlődésében. A megfelelő hormonális és tápanyag-ellátottság nélkül a petesejtek nem képesek kiteljesedni, ami befolyásolhatja a termékenységet. A mikroműanyagok jelenléte ezen a területen azt jelenti, hogy idegen részecskék jutnak be egy olyan közegbe, amelynek tisztasága és egyensúlya kritikus a petesejtek minősége szempontjából. Ha pedig a petesejt minősége sérül, az jelentősen megnöveli a vetélés kialakulásának kockázatát.
A kutatók azt is megfigyelték, hogy ezek a mikroműanyagok nem csupán önmagukban jelennek meg. Gyakran vegyi anyagokat is szállítanak magukkal, amelyekkel a műanyaggyártás során kerültek kapcsolatba. Ilyenek a biszfenolok, ftalátok vagy más hormonhatású vegyületek is. Ezek az anyagok már önmagukban is képesek zavarni a hormonrendszert, befolyásolni a petesejtek fejlődését, vagy akár hosszú távon hatással lehetnek a reproduktív egészségre.
A mikroműanyagok tehát úgy viselkednek, mint egy „hordozó”, ami ezeket a vegyi anyagokat eljuttatja a test olyan területeire, ahol korábban nem gondoltuk volna.
Mekkora a szennyezés mértéke?
A mintákban talált mikroműanyagok mennyisége változó volt, de átlagosan több ezer részecske jutott egyetlen milliliter tüszőfolyadékba, és a részecskék átmérője jellemzően 4-5 mikrométer volt.
A kutatók arra is felhívták a figyelmet, hogy a mikroműanyagok jelenléte összefüggést mutathatott bizonyos hormonális változásokkal, akár a tüszőserkentő hormon (FSH) szintjével, amely a petesejtek érését szabályozza.
Fontos ugyanakkor hangsúlyozni, hogy a vizsgálat korlátai miatt nem lehet egyértelműen kijelenteni, hogy a mikroműanyagok azonnal csökkentik a termékenységet.
Az is kérdés, hogy miként jutnak be ezek a részecskék a petefészekbe. A legvalószínűbb útvonal a véráram, amelyen keresztül a mikroműanyagok a táplálékkal, a vízzel vagy a levegőből származó szennyezéssel bejutnak a szervezetbe. Innen vándorolhatnak el a petefészkekhez és a tüszőfolyadékhoz, de tulajdonképpen a test bármely területére – akár az agyba, akár a nyirokrendszerbe –, ahogyan ezt már több kutatás is igazolta.
Apró darabokban kerül az emberi szervezetbe
A műanyagok létrehozása egy elképesztően nagy lépést jelentett az emberiségre nézve. A csomagolástechnológia, az utazás, de még az orvoslás területén is hatalmas fejlődést lehetett elérni az olcsón előállítható, tartós anyagok segítségével.
Később azonban több dologgal is szembesülni kellett. Ezek közül az egyik, hogy a műanyagok egy jelentős részének tatóssága túlságosan is nagy. Vagyis biológiai bomlásukhoz – teljes alkotóelemekre szétesésükhöz – akár több ezer évre is szükség lehet, sőt, egyes esetekben ez sosem történik meg. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a műanyagok ne mennének tönkre.
Bár biológiai bomlás nem megy végbe – ahogyan mondjuk egy pamut póló esetében ez bekövetkezik a viszonylag rövid idő alatt, miután az anyag elhasználódott – fizikai aprózódással számolni kell. Ez pedig addig zajlik, míg a műanyagdarabok mikró, később akár nano mérettartományba kerülnek.
Ez a kutatás rámutat arra is, hogy a mikroműanyagok nem csupán külső környezeti szennyezők, hanem egyre inkább a testünk belső részeibe is eljutnak. Más vizsgálatok már kimutatták, hogy hasonló részecskék férfiak ondófolyadékában is megtalálhatók, és állatkísérletekben is látható volt, hogy a mikroműanyagok csökkenthetik a petesejtek érettségét, megváltoztathatják a szövetek szerkezetét, és hatással lehetnek a hormonháztartásra – vagyis ezeken keresztül komoly hatást gyakorolnak a családalapítás lehetőségére is.
Ha tetszett ez a cikk, olvasd el azt is, mely eszközök lehetnek veszélyesek rád a konyhádban.
