Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Egy ottfelejtett Petri-csésze, egy penészgomba és egy figyelmes tudós – így kezdődött az antibiotikumok története, amely forradalmasította az orvoslást. A penicillin milliók életét mentette meg. Miért vitatott ennyire ez a csodagyógyszer, és miért fontos, hogy ne éljünk vissza vele?
Ma már szinte természetesnek vesszük, hogy ha valamilyen súlyosabb bakteriális fertőzéssel kerülünk orvoshoz, antibiotikumot kapunk. Pedig ez a gyógyszercsoport alig egy évszázada része az orvoslás eszköztárának – és az sem volt magától értetődő, hogy felfedezzék. Az antibiotikumok története egy laboratóriumban felejtett Petri-csészével kezdődött.
A penész, ami megváltoztatta a világot
1928-at írtunk, amikor Alexander Fleming, a londoni St. Mary’s Hospital kutatója hazatért egy kéthetes nyaralásból, és a laboratóriumában egy furcsa jelenségre figyelt fel. Egyik Petri-csészéjén, amelyen Staphylococcus baktériumokat tenyésztett, penészgomba nőtt, ami önmagában még nem lett volna különös. Az viszont igen, hogy a penész környezetében a baktériumok elpusztultak. Fleming érdeklődése azonnal felébredt. Elkezdte vizsgálni a penészgombát, és kiderítette, hogy az egy Penicillium notatum nevű faj, amely olyan anyagot termel, ami elpusztítja a baktériumokat. Az anyagot penicillinnek nevezte el. Bár felismerte a jelentőségét, Fleming maga nem tudta ipari méretekben előállítani a szert. Az áttörést csak később, a '30-as évek végén érték el más kutatók.
A háború, ami felgyorsította az antibiotikum-korszak eljövetelét
A penicillin tömeggyártása a második világháború idején vált valósággá az amerikai kormány támogatásával. A cél az volt, hogy a harctéren szerzett sebek elfertőződését megelőzzék. A penicillin hihetetlen sikere nyomán más, hasonló hatású anyagokat is keresni kezdtek – megszületett az antibiotikumok kora. Az 1940-es évektől kezdve az antibiotikumok világszerte elérhetővé váltak. Szinte csodaszámba mentek: olyan betegségek váltak gyógyíthatóvá, amelyek addig halálos ítéletnek számítottak. Tüdőgyulladás, vérmérgezés, szifilisz, skarlát – mind olyan fertőzések, amelyek az antibiotikumok megjelenése előtt gyakran halálos kimenetelűek voltak.
A felelőtlenség, ami mindezt veszélybe sodorja
Az antibiotikumok életmentő hatása vitathatatlan. Becslések szerint csak a penicillin bevezetése az első évtizedekben milliók életét mentette meg. Ugyanakkor az évtizedek alatt egy másik, egyre súlyosbodó problémát is szült: az antibiotikumok túlhasználatát. Ma már egyre több baktériumtörzs képes ellenállni az antibiotikumos kezelésnek – ez az antibiotikum-rezisztencia. Ennek kialakulásához hozzájárul, ha valaki akkor szed antibiotikumot, amikor nincs rá szüksége (például vírusfertőzésre), vagy ha nem megfelelő módon fejezi be a kúrát. A rezisztens baktériumok sokkal nehezebben kezelhetők, és
ha a folyamat nem lassul le, akár újra elérkezhet az „antibiotikum előtti korszak” – amikor egy egyszerű fertőzés is halálossá válhat.
Az egyensúly, amire szükség van
Az antibiotikum továbbra is az orvostudomány egyik legnagyobb vívmánya. Az, hogy rendelkezésünkre áll, életmentő – de nem mindegy, hogyan bánunk vele. Az orvosok világszerte hangsúlyozzák: csak indokolt esetben, célzottan, előírás szerint szabad alkalmazni. Mert bár véletlenül találták fel, az antibiotikum nem játék – és csak akkor segíthet, ha nem tesszük hatástalanná saját felelőtlenségünkkel.
Ha érdekel Williamina Fleming története, aki szobalányból lett a világ egyik leghíresebb csillagásza, ezt a cikket ajánljuk.
