Ahogy a nők körében egyre emelkedik a mellrákkal küzdők száma, úgy a férfiakat is fenyegeti rosszindulatú daganatos megbetegedés. Számuk várhatóan drasztikusan megnő a közeljövőben, pedig már így is évente 1500-1600 férfi veszti életét miatta hazánkban. A korai felismerés, azaz a szűrés, most is, mint általában, életmentő lehet.
Míg a nők között az emlőrákkal küzdők aránya folyamatosan emelkedik, fiatalokat is nagyobb és nagyobb számban érint, és egyes statisztikák szerint már minden 8. nőt sújt, addig a férfiaknál a prosztatadaganat a világon is immár a vezető halálokok között szerepel: a harmadik leggyakoribb halált okozó betegségként tartják jelenleg számon.
A 2020-as év csalóka statisztikáinak és még egyszer újra, a Covid járványának az árát most fizetjük majd meg, amikor előtérbe kerülnek azok a krónikus betegségek, amelyekkel jóllehet, már egy ideje együtt élünk, de eddig panaszt nem okoztak. A rosszindulatú daganatokra különösen jellemző, hogy fájdalmat és egyéb tüneteket csak akkor váltanak ki a páciensnél, amikor már állapota visszafordíthatatlanul előrehaladott stádiumba jutott. Ez a helyzet a prosztatarák esetében is, és ezért lehet súlyos következménye annak, hogy a járvány első hullámai alatt mindenki tartózkodott bárminemű orvosi vizsgálattól, diagnosztizálásra alkalmas lehetőségtől. Ezáltal számos,
akkor még korai stádiumú, tehát visszafordítható eset felderítetlen maradt, melyek mára könnyen fordulhattak végzetessé.
A korai felismerés jelentősége
A prosztatarák esetében is különösen fontos a korai felismerés. A daganat időben történő diagnosztizálása jelentősen javítja a kezelések eredményességét, és azzal a túlélési esélyeket, valamint csökkenti a szövődmények kockázatát. Kiemelten fontos lenne, hogy
a diagnosztizálatlan betegek minél előbb felismerésre kerüljenek és ellátáshoz jussanak.
Annál is inkább, mert a Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint 2020-ban tízezer daganatos emberrel kevesebb került be az ellátórendszerbe, mint átlagosan a megelőző években. Vagyis, míg 2020-ban csak 3691 prosztatarákos beteget regisztráltak, addig ez a szám a megelőző években rendre 4600–4800 között mozgott. Tehát, sokan lehetnek tudtukon kívül is érintve már a korábbi évek számaiból kiindulva.
Amire figyelni kell
A prosztatarákot jellemzően időskorban diagnosztizálják, a legtöbb esetet 60–75 év között ismerik fel. Ugyanakkor
a betegség évekig tünetmentesen fejlődhet.
Az olyan tünetek, mint a:
- vizelési panaszok,
- véres vizelet megjelenése,
- esetleg csontfájdalom,
- neurológiai panaszok, gyakran csak késői, előrehaladott stádiumban jelzik a betegséget.
„Több oka van annak, hogy Magyarországon nagyon alacsony a részvétel a prosztatavizsgálatokon: egyrészt tünetmentes a kórkép, vagyis a betegnél sokáig semmi nem utal arra, hogy valami baj lenne. Másrészt kevés beteg él egészségtudatosan, és a prosztatarákkal kapcsolatban nagy az információhiány. Ha jobban a köztudatban lenne az, hogy mi lehet a következménye a szűrővizsgálatok elmulasztásának, többen vennének részt rajtuk” – mondja dr. Tersztyánszky Rita, az Affidea Magyarország járóbeteg-ellátásért felelős orvosigazgatója.
Kockázati jellemzők
A megbetegedés a kor előrehaladtával egyre nagyobb számban mutatkozik meg. Három daganattal küzdő férfi közül általában kettő 65. életéve fölött jár, de már 50 éves kor fölött is jelentősen megnő a kialakulás kockázata. Ezt a rizikót nagyban megnöveli az öröklött hajlam. Ha ugyanis valakinek a családjában, közeli rokonai között érintett volt, az illető esélyei a betegségre megduplázódnak. „Az 50 év feletti férfiaknak évente ajánlatos részt venni a szűrővizsgálatokon, azoknak pedig, akiknek a családjában volt érintettség, 45 éves kortól javasoljuk a rendszeres szűrést. A betegség ugyanis genetikai halmozódást mutat, azaz nagyobb eséllyel alakul ki olyan férfiaknál, akik családjában korábban előfordult már hasonló daganat, vastagbélrák vagy női rokonoknál petefészekrák” – mondja az orvos.
Talán meglepő módon a tágabb értelemben vett származás is befolyásolja a betegség kialakulását. A kutatási eredmények és a statisztikák azt mutatják, hogy az afronépesség tagjai között elterjedtebb a megbetegedés, mint a kaukázusi rassz férfiúi között.
Származástól függetlenül azonban, noha a konkrét kiváltó ok továbbra sem teljesen ismert, az bizonyított, hogy a megfelelő életmód a megelőzésnek és a betegség elkerülésének egyik leghatékonyabb módja. Ehhez tartoznak a sokat emlegetett elemek, mint a dohányzásmentes életvitel,a rendszeres testmozgás, a zöldségekben, gyümölcsökben és rostokban gazdag táplálkozás, mely mellőzi az állati zsírokban gazdag ételeket, és megóv az elhízástól. Emellett, a gyakori szűrővizsgálatok betartásával már talán mindenki elmondhatja, megtett minden tőle telhetőt.
