Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Hangos, néha ijesztő a környezetnek, alkalomadtán fájdalmas. Az urban legendák szerint egyetlen alkalommal elpusztít tízezer agysejtet. Na de mi történik, ha visszatartjuk? A választ olvasva biztosan nem fogjuk meggátolni soha többet.
Egy kis szépirodalmi kitérővel indítanánk a tüsszentéstörténeti kitekintőnket. Ez az alapvetően fiziológiás folyamat ugyanis nem csak az aktuális hapcizók életét keseríti meg,
„Cservjakov arca hirtelen elfintorodott, szeme kidülledt, lélegzete elállt… leeresztette szeme elől a látcsövet, előrehajolt és… hapci!!! Amint tetszett látni – tüsszentett. Tüsszenteni sehol senkinek sem tilos. Tüsszent a paraszt, tüsszent a rendőrkapitány, sőt némelykor még a titkos tanácsos is. Mindenki tüsszent. Cservjakov nem jött zavarba, megtörülközött zsebkendőjével, és mint udvarias ember, körülnézett: nem zavart-e meg valakit a tüsszentésével? Ekkor azonban menthetetlenül zavarba jött. Észrevette, hogy a zsöllye első sorában, az előtte ülő öregúr kesztyűjével törölgeti tarkóját s kopasz fejét, és valamit mormol hozzá. Az öregúrban Brizzsalov államtanácsost, a közlekedési minisztérium tábornoki rangban lévő főtisztviselőjét ismerte fel.
»Ráprüszköltem!« – gondolta röstelkedve Cservjakov.”
[neon-image id="53607" is_popup="True"][/neon-image]Szabad-e hapcizni?
Szomorú történet Cservjakov utolsó színházi látogatása. Szerencsétlen csinovnyik éppen rossz helyen tüsszentett, majd a negyednapot egyéb, ebből következő események folyományaként már nem élte meg. A tüsszentéssel kapcsolatban – bár valószínűleg Csehovtól függetlenül – számtalan legenda kering, a már említett agypusztító hatása mellett olyan híreket is hallottunk életünk során, miszerint akár bele is halhatunk, ha visszatartjuk.
Legyen a kiváltó ok allergia, megfázás, hirtelen fellépő nyálkahártya-irritáció, a tüsszentés egy önkéntelen reakciónk arra, hogy megszabaduljunk az orrunkat zavaró apró kis porszemektől, bacilusoktól vagy éppen szöszöktől. Van, hogy ehhez egy is elég belőle, mások akár 2-3 alkalommal is prüszkölnek, mire elmúlik a sürgető, kellemetlen érzés, és vannak, akik egész napokat képesek végighapcizni.
Csehov A csinovnyik halála című novellájában tökéletesen megfogalmazza sokunk érzéseit a tüsszentéssel kapcsolatban. Hangos, néha ijesztő a környezetnek, alkalomadtán fájdalmas, van, amikor a legkellemetlenebb helyzetben tör ránk az inger. A városi legendák szerint egyetlen alkalommal elpusztít tízezer agysejtet. Na de mi történik, ha visszatartjuk? A választ olvasva biztosan nem fogjuk meggátolni soha többet.
Mindenki máshogy tüsszent
A tüsszentés erősségét, hangját és hangerejét olyan, az egyénre jellemző fiziológiai tulajdonságok határozzák meg, mint például a hasizmunk erőssége, légcsövünk szélessége vagy éppen tüdőnk térfogata. A belélegzett levegő mennyisége és az is befolyásolhatja, milyen hangosan prüszkölünk, hogy a szánkon vagy az orrunkon keresztül távozik közben a lélegzet. Előbbi természetesen a száj akusztikája miatt jóval erőteljesebb hanghatással jár.
A tüsszentés kellemetlen, néha apróbb fájdalmakkal járhat, de nagyon ritkán akár komoly sérülést is okozhat. Itt olvashatsz a legpechesebb tüsszentőről, egy amerikai baseballjátékosról, aki hetekig tartó pihenőre kényszerült egyetlen tüsszentés okozta hátsérülése miatt.
A légzőszerveinkben fellépő nyomás ilyenkor az átlag lélegzetvételhez képest a harmincszorosára nő, pont, mint egy rendkívül intenzív edzés közben. A tüsszentés akár 150 km/órás sebességgel törhet ki belőlünk. Néha hajlamosak vagyunk megpróbálni megakadályozni, ilyenkor felfelé nézünk, befogjuk az orrunkat vagy összenyomjuk az orrnyerget, azonban nem mindig sikerül elmulasztani az ingert. De éppen a sebességre való tekintettel egyáltalán nem szerencsés, ha közbeavatkozunk.
Bár maga a folyamat egyszerűnek tűnhet, testünk sejtjeinek jelentős része aktiválódik annak érdekében, hogy az irritáló anyagot eltávolítsa a légzőrendszerből. Az idegsejtek elküldik az információt az agyba. A neuronok a gerincvelőn keresztül érik el központi szervet, és amikor átlépi az ingerküszöböt a megfelelő mennyiségű jelzés, beindul a tüsszentési reflex.
Először mély levegőt veszünk, ami által már nő a nyomás a légcsőben, a rekeszizom és a bordaközi izmok összehúzódnak, szemünk reflexszerűen lecsukódik, majd következik a test számára várva várt esemény, egy erőteljes kilégzés akár az orron, akár a szájon keresztül.
A nyelv eközben a szájpadlás felé emelkedik, lezárva a szájüreg hátsó traktusát, ennek köszönhetően sikerül legtöbbször orron át tüsszenteni. A hangot a nyelv szájpadláshoz érkezése adja.
A szakemberek szerint ha már mindenképp le kell valahogy állítani a fenti folyamatot, mindenképp legyünk a már említett nyomásra tekintettel, de az a legjobb, ha egyszerűen hagyjuk megtörténni. Ha ugyanis befogjuk az orrunkat, becsukjuk a szánkat, a nyomás a tüsszentési alapállapothoz képest is az 5-20-szorosára nőhet. Károsíthatja a szemeket, a fület vagy az ereket, akár torokrepedést, agyi aneurizmát vagy tüdőösszeomlást is okozhat. Javaslatuk meglehetősen prózai, használjunk a trükkök helyett zsebkendőt, ami tompítja a hangot, s nem mellesleg a bacilusokat sem szórjuk majd szét.
